Századok – 1969

Krónika - Beszámoló Baksay Zoltán kandidátusi disszertációjának vitájáról (Stier Miklós) 919/IV

KRÓNIKA 921 A munka fogyatékosságairól szólva, mindenekelőtt a munka címének pontatlanságára hívta fel a figyelmet. A szerző csak a WM Művek proletariátusának osztályharcával foglalkozik, jóllehet a tárgyalt időszakban dolgoztak Csepelen munkások a WM keretein kívül is. A továbbiakban a munkások származásáról, rétegződéséről, tulajdonviszonyairól írottak szegényességét kifogásolta az opponens. Különösen az ún. kispolgárosodó munkás kérdésére utalt Erényi Tibor, s felvetette a kispolgáriasuló munkásrétegek tulajdonviszonyaival való foglalkozásnak szükségességét, amelyet jórészt a telekkönyvi adatok alapján lehetne elvégezni. A magyarországi politikai helyzet legfontosabb jellemvonásainál néhány esetben pontatlan, leegyszerűsítő megfogalmazásokat találunk. 1906 — 6-ban történettudományunk mai álláspontja szerint nem volt forradalmi válság. Kifogásolta továbbá, hogy a szerző a szociáldemokráciával összefüggésben is több szimplifikáló megállapítást tesz. Az 1917—19-es időszak ábrázolásában a csepeli szociáldemokraták mint zömükben centristák kerülnek bemutatásra. Az opponens véleménye szerint a disszertációban ez a fontos tétel nincs eléggé meggyőzően bizonyítva. E fejezet súlyos fogyatékossága, hogy a gyár Tanácsköztársaság alatti helyzetéről, termeléséről alig olvashatunk. A két világháború közötti időszakot tárgyaló fejezettel kapcsolatban is néhány pontatlanságra, vagy túlzó jellegű megállapításra hívta fel az opponens a figyelmet. Kétli például, hogy a gazdasági válság időszakában a csepeli munkások nagy része valóban elfordult volna az SzDP-től és hogy valóban a Kommunista Párt politikáját követte volna ezekután. Bizonyítatlan állítás továbbá, hogy 1932-ben ,,a munkások felett a szociáldemokraták teljesen elveszítették hatalmukat, a, kommunisták által szüntelenül tájékoztatott és vezetett tömegek már nem hallgattak a szociáldemokrata vezetőkre". Emellett azonban a korszakkal kapcsolatos legfontosabb észrevétele az volt, hogy a Demény-csoport ábrázolása, s főként értékelése rendkívül fogyatékos. Az opponens véleménye szerint a szerző helyesen járt el, amikor rámutatott e csoport tevékenységének pozitív vonásaira. „Valóban nem lebecsülendő eredmény, hogy rendkívül nehéz körülmények közepette sikerült fontos osztálykövetelósekórt küzdő szocialista szervezkedést kibontakoztatniok. A dolog másik oldala azonban az, hogy ez a szervezkedés élesen szembekerült a KMP politikai irányvonalával, azzal az irányvonallal, amely a 30-as évek végén már helyes volt. Ez a szembekerülés forradalmi érzületű munkások körében szakadásra vezetett, jóllehet a rendkívül nehéz viszonyok közepette éppen osztályharcos egységre lett volna szükség." Az opponens kritikájának utolsó megjegyzése a kronológikus tárgyalásmód kívánta követelményekkel foglalkozott. Felhívta a szerző figyelmét arra, hogy „egy kifejezetten kronológiai felépítésű munkánál a világos időrendi sorrendre és dátum megadásra nagyobb figyelmet kell fordítani". Befejezésül mégegyszer hangsúlyozta a munka értékeit, s azon reményének adott kifejezést, hogy a jövőben minél több hasonló jellegű munka fog születni, mert csakis ilyen üzemtörténeti munkák sorozatán keresztül tehető majd egész munkásmozgalom-történetünk konkrétabbá, kézzel foghatóbbá. Az értekezés alapján javasolta a TMB-nek, hogy Baksay Zoltán számára a kandidátusi címet ítélje meg. Baksay Zoltán az opponenseknek adott válaszában mindenekelőtt köszönetet mondott azok elismerő és bíráló megjegyzéseiért egyaránt. Hangsúlyozta, hogy kritikájukkal általában egyetért, s válaszában inkább néhány megjegyzést fűzne ezekhez. A címkórdésben elmondta, hogy Csepel egyszer úgy jelentkezik, mint település, ahol a munkás lakik, másszor meg mint munkahely, — mint a WM Művek. A munkások életkörülményeire való kutatásnak azonban elkerülhetetlenül ki kell terjednie a községi anyagokra, ahol azonban lehetetlen elkülöníteni a WM gyáriakat. Ezért a disszertáció is ismertet néhány fontosabb dolgot, egész Csepelre kiterjedő adatot, nem mindig szigorúan csak a nagy gyárban dolgozó munkásokra vonatkozót. Tehát, ha a WM gyárra szűkítenénk le a címet, ez sem tükrözné teljesen a valóságot. Ami pedig a kutatások konkrétságát, a gyár munkásságán belül végbemenő szerkezeti változások egészen pontos felmérését illeti, Baksay Zoltán azon véleményének adott kifejezést, hogy ez természetesen alapvető célja volt neki is, egyrészről azonban a publikált források elégtelensége, másrészről pedig a hatalmas forrásmennyisóg feldolgozásához szükséges fizikai, nem utolsósorban anyagi erők messzemenően korlátozták e cél 100%-os megvalósításában. Elmondotta, hogy a gyárban 1919-től megfordult 120 000 munkás kartonjának feldolgozása már a gépi feldolgozás módszerét igényelné, ennek azonban ma még nincsenek meg a lehetőségei. Munkájában az ún. reprezentatív statisztikai módszerrel dolgozta fel ennek az anyagnak lép- -gében 1/10-ót. A telekkönyvi vizsgálatok eredményességében kétségei vannak, mivel a telekkönyvben nem szerepel a tulajdonos foglalkozása.