Századok – 1969

Krónika - Beszámoló Baksay Zoltán kandidátusi disszertációjának vitájáról (Stier Miklós) 919/IV

920 KRÓNIKA közepéig terjedő időszakra vonatkozóan rendkívül gazdag, részletes gyári forrásanyagra alapozva korszakról-korszakra megtalálhatjuk a reálkeresetek alakulására vonatkozó számításokat, s azok nemesak a gyári átlag, hanem az egyes munkásrétegek közötti különbségek, szakmák szerinti eltérések, nemek és korosztályok alapján megfigyelhető változások problémáit is tartalmazzák." A másik új eredmény a csepeli gyáróriás munkásai szervezettségének, bér- és politikai küzdelmeinek tényszerű, objektív és alapos feltárása. A harmadik új, s a történetírás egésze számára talán a legtöbbet nyújtó tényező: „a 30-as évek végén a 40-es évek elején a gyár helyzetében s a tőkés szociálpolitikában, valamint mindennek hatására a munkásosztály soraiban lejátszódó változások nagyon konkrét megragadása." Itt mindenekelőtt arra utalt az opponens, ahogyan a disszertáció a tőke új módszerrel, korszerű szociálpolitikával vívott harcait, valamint ennek a munkástömegekben kiváltott hatását ismerteti. A továbbiakban Berend T. Iván azon általánosabb jellegű észrevételével zárta opponensi véleményének a disszertáció értékeit taglaló részét, hogy a jelöltnek a sok, számunkra mindeddig ismeretlen munkáshős sorsának, küzdelmeinek bemutatásával nagyon meggyőzően sikerült ábrázolnia — s messze nem általános jellegű megfogalmazásokkal — a munkástömegek történelemformáló erejét-szerepót. Az értekezés gyengéivel foglalkozva mindenekelőtt azon általánosabb megjegyzését hangsúlyozta az opponens, hogy a disszertáns indokolatlanul tartózkodó az elvi elemzéseket, az értékelő magyarázatokat illetően. Konkréten pedig a következőket említette: A disszertáció egyik legfőbb hiányossága, hogy nem tárja fel a csepeli gyár munkástársadalmának összetételét, szerkezetét, rétegződését, az egyes rétegek arculatának eltéréseit, származási különbségeit. Pedig több jelenség valóságos, igazán mély magyarázatáig e kutatások nélkül képtelenség eljutni. Mindenekelőtt a 30-as évek munkásküzdelmei visszaesésének sekélyes indokolására utalt az opponens, valamint arra a körülményre, hogy nem kaphatunk választ olyan kérdésekre, mely rétegekre terjedt ki a jobboldali fertőzés jobban, miként reagáltak a különböző munkásrétegek a különféle politikai változásokra. Úgyszólván teljesen elmarad a munkásmozgalom egyes áramlatainak elvi elemzése, s sajnos nem mindig elég alaposan vizsgálja a csepeli szociáldemokrácia valóságos szerepót, eszmei-szervezeti szintjét. Sok bizonyítatlan általános kijelentés, publicisztikai fordulat tarkítja még a szöveget pl. a szociáldemokrácia „aknamunkájáról", „kétszínű politikájáról", „árulásáról" stb, s még a kommunisták harcának szép, meggyőző bemutatása során is bukkannak fel ilyen nem történetírói jellegű kitételek. Ehelyett inkább a munkások állásfoglalásait alakító szociáldemokrata és kommunista hatások pontos feltérképezése lett volna szükséges, s annak konkrét bemutatása, hogy mely korszakban mely hatás kerekedett felül. Hiányzik a disszertációból a Demény-csoport értékelése, a csoport kialakulásának, elvi plattformjának leírása, a csepeli munkásmozgalomban betöltött helyének kijelölése. Az értekezésre jellemző gyengék sorában végezetül még a reálkereset s az életszínvonalszámítások néhány problémájáról szólt az opponens. Ezek általában elmerülnek a részletekben, a jelöltnek nem sikerült a tárgyalt fél évszázad egészéről áttekintést adnia. Nem domborodik ki a bérmozgás általános tendenciája, s nem derül ki, hogy a csepeli helyzet mennyiben felel meg az országosnak, s mennyiben tér el attól. Különösen nem megoldottak az értekezésnek az inflációs időszakra vonatkozó számításai. összegezve opponensi jelentését, végül is azon véleményének adott hangot Berend T. Iván, hogy a jelölt kutató munkára alkalmas. Disszertációja alapján Baksay Zoltán számára a történettudományok kandidátusa cím megítélését javasolta a Bíráló Bizottságnak. Erényi Tibor, a történettudományok kandidátusa opponensi véleményének bevezetőjében eddigi munkásmozgalomtörténeti irodalmunk elvontságáról, erősen általános jellegéről beszélt, s éppen ezzel szemben üdvözölte a jelölt témaválasztását, amelynek mind gazdaság- mind munkásmozgalomtörténeti szempontból kiemelkedő jelentősége lehet, hiszen a csepeli gyártelep maga is országos jelentőségűvé vált az elmúlt félévszázad folyamán. Véleménye szerint a jelölt választott témájának kidolgozását általában sikerrel oldotta meg. Ennek egyik magyarázata az, hogy Baksay Zoltán munkáját széleskörű forrásanyag felhasználásával írta meg. A gazdag levéltári források mellett széleskörűen hasznosította a visszaemlékezéseket is. Az opponens hangsúlyozta, hogy a jelölt legfőbb érdemei közé mindenekelőtt az tartozik, hogy a mozgalom fejlődését általában differenciáltan, a szó jó értelmében vett objektivitással ábrázolja. Helyes arányérzék segíti őt ebben — a pozitív jelenségeket s az ellenük ható erőket ugyanis valóságos szerepüknek megfelelően, tehát nem eltúlzottan mutatja be.