Századok – 1969

Krónika - Magyar jogtörténetírás a Horthy-korban (g.) 911/IV

384 KRÓNIKA Horváth Pál, a jogtudományok doktora, egyetemi tanár megállapította, hogy a jelenlegi vita kezd Eckhart szerepének értékelésére szűkülni. A feladat: a két világháború közötti jogtörténetíráshelyzetét elemezni. Glatz felszólalásabizonyítja: a történettudomány körében növekszik az érdeklődés a tudományos koncepciók fejlődése iránt, s mint látható, a történészek előrébb tartanak e téren, mint a jogászok. A kezdeti felmérés, Degré dolgozata, sikerült, jó dolgozat. A szerző felkészültsége s képességei biztosítékot jelentenek, hogy a jogtörténetírás fejlődésót sikerül majd alaposan felmérni. E felmérés tudományosságát nem szabad két jogtörténész professzor közötti személyi vitáknak befolyásolniok. Az ilyen viták nem növelik, hanem éppen csökkentik az érdeklődést a jogtudomány története iránt. Törekedni kell, hogy a fiatal kutatók foglalkozzanak ilyen témákkal, és segítsék Degré munkáját. A további kutatásokat illetően a következő megjegyzései vannak: a jogi történetiség szélesebb, mint a jogtörtónetírás maga, s ennek feltárása is feladatunk lenne. Szükségesnek látja ezen kívül megvizsgálni, hogy a különböző felfogások hogyan váltják egymást, illetve miként élnek egyidőben egymás mellett. Mint Glatz hozzászólása is mutatja: alapos, levéltári anyagokra épülő vizsgálatokra van szükség. Utalt arra, hogy a legutóbbi, másfél évtizeddel korábban lezajlott Eckhart-vita alkalmával maga Eckhart egy hatalmas csomag levelet hozott magával, s felolvasott azokból. Ezekkel azt akarta bizonyítani, hogy a munkásmozgalom sok kiemelkedő és mártírhalált halt személyével, s fontos szerepet játszó állami vezetőkkel volt közeli, jó kapcsolatban. Végül utalt arra, hogy eddigi historiográfiai kutatásai alapján a következő nagyobb, a jogtörtónetírásban megtalálható áramlatok vizsgálatát tartja szükségesnek: romantika, s az ebből kisarjadó történeti jog iskola; a pozitivizmus; a birodalmi nacionalista és a klerikális iskola. Varga Endre kandidátus, az Országos Levéltár nyugalmazott helyettes főigazgatója hozzászólásában felvetette: mennyire káros, hogy a jogászok és a történészek nem ismerik egymás munkásságát, és sem a Horthy-korszakban, sem jelenleg nem vesznek tudomást egymás tudományos eredményeiről. Javaslata: a jogtörténeti szakosztály megmozdulásait kapcsolják össze a Történelmi Társulat megmozdulásaival. Sajnálattal kell megállapítania, hogy a történészképzés sokoldalúsága mellett is kimarad ebből az egyes korszakok jogának ismerete. Az egyes korszakok jogi tudatának megvizsgálását igen fontosnak tartja, s hasznos volna, ha a készülő tízkötetes magyar történet is figyelembe venné ezt a szempontot. A jogi historizmus fejlődésót eddig is fontosnak tartották — mondotta Csizmadia Andor, a tudományok doktora, egyetemi tanár —. Az első összegezés elvégzésére Degré Alajos volt a leghivatottabb, s ezért az úttörő jellegű munkáért köszönettel tartoznak neki. A vita azt mutatja: a téma többoldalú megközelítése szükséges, s talán ezért is válnak szót Sarlós és más felszólalók szempontjai. Igen hasznosnak tartja, ha a történettudomány művelőit is meghívják a szakosztály üléseire. A Társulat meghívására sajnos nem kerülhetett sor, olyan rövid volt az idő a szervezésre. Annak, hogy a jogtudomány történetének kutatásában a jogászok le vannak maradva, oka az is, hogy a jogtudomány művelői aránylag kevesen vannak a történészekhez viszonyítva. A kutatásban tapasztalható lemaradást pótolni igyekeznek majd. Sarlós Márton jelezte, hogy válaszában csak néhány kérdésre akar kitérni: Eckhartra nem mondja, hogy rasszista tanításai lettek volna, de mint már régebben is megállapította, Eckhart a szentkorona-tant rasszista vonásokkal egészítette ki. Ebből vonták le azután a rasszista jellegű koncepciókat Deér ós Bónis. Hajdú Lajos konkrétan mutassa meg, hogy hol talál írásaiban az általa említett szubjektív vonásokból. Miért van az, hogy Eckhartról készített több tanulmánya közül Hajdú egyiket sem bírálta eddig? Eddigi írásait nem érte még cáfolat. — Ezután az ötvenes évek néhány személyi kérdéséről szólt. Degrének nagyon meg kell köszönni az előadást. Ő a dolgozatot konkrétumokkal igyekezett bírálni, melyeket sokan szenvedélyesnek tartanak. Eckhart bírálatánál őt nem érdeklik, hogyan került pl. Eckhart egyetemi tanszékre, ő csak azt bírálja, amit tanított. Degré Alajos összefoglalójában elismerte, hiba volt Bartoniek Emmát kihagyni referátumából, noha Sarlóssal ellentétben, megítélése szerint Bartoniek lényegében elfogadja az eckharti felfogást, vagy legalább is igen közel áll hozzá. — A Horváth Pál által felvetett igény: necsak a jogtörtónetírást vizsgálja, hanem mutassa be a szakjogok fejlődését, s bírálja az ott kialakult korábbi koncepciókat, meghaladja azt, amire vállalkozott és amire a következőkben vállalkoznék. — Köszöni Glatznak a felvetett szempontokat, gondolatokat. A Timon-kérdésben is hozzá kell csatlakoznia, s az 1922-es alkotmányjogi vitában (az új választójogi törvény kérdésében) Timon felszólalása teljesen alátámasztja azt, amit Timon szerepéről a húszas években mondott. Köszöni Hajdú határozott véleménynyilvánítását. Ismeri Sarlós írásait az Eckhart-kérdésben, s tény,