Századok – 1969

Krónika - Magyar jogtörténetírás a Horthy-korban (g.) 911/IV

KllÓNIKA 911 demokrata irányzata, amely elsősorban Haubrieh Józsefnek, a Vörös Vasashadosztály parancsnokának magatartásában reprezentálódott, csökkentette a mnnkásezredek harcértékét, különösen azzal, hogy kizárólag belső karhatalmi feladatok ellátására akarta kárhoztatni azokat. A munkáskatonák mégis hősiesen helytálltak, s az utódok elismerését méltán fejezte ki a vasasszakszervezet Központi Vezetősége, amikor március 18-án 200, tanácsköztársasági emlékéremmel kitüntetett veterán-vöröskatona tagját köszöntötte. Érdekes új adalékokat ismerhettünk meg a korszerű iparági szervezkedés megvalósításáért folyó küzdelemről a Tanácsköztársaság időszakában. Ez a kérdés — szoros összefüggésben a szakszervezetek helyéről kibontakozott vitával — szintén széles polémiát váltott ki a régi szakszervezeti vezetők, valamint a kommunisták és baloldali szociáldemokraták között, hiszen a korszerűbb elv győzelme nyilván az előbbiek vereségét jelentette volna. Fontos tanulságokat nyújthat a Szakszervezeti Tanács reformja is, amely egyfelől fejlesztette a szakszervezeti demokráciát, másfelől hozzájárult a központi irányítás erősödéséhez is (Bakalisz Janiszné). A tanácskozás említésre méltó vonása volt az elődök iránti mély tisztelet, az utódok megbecsülése azok iránt, akik vállalták az úttörés áldozatos munkáját. Igaz gondolatot fejezett ki Hetés Tibor, amikor a hősökre emlékezett és Szilágyi Sándor, amikor e harcokban edzett, osztályhű generáció példájára hívta fel a figyelmet, annak a nemzedéknek a példájára, mely 1919-ben a magyar nép történetének nagyszerű lapjait írta ! Közülük többen még mint munkában és harcokban megfáradt veteránok itt élnek közöttünk ós — mint ezen a tanácskozáson is — tapasztalataikkal, sokan pedig még ma is aktív társadalmi tevékenységgel segítik építeni — bár összehasonlíthatatlanul könnyebb, — de ma is nehéz küzdelemben születő új világunkat. Vass Henrik azzal a gondolattal fejezte be zárszavát, hogy a kétnapos ülésszak újból bizonyította: az első magyar proletárforradalomnak van mondanivalója a mai nemzedék számára is, és a történészeknek sok még a tennivalójuk, amíg e forradalmi periódus történetének teljes feldolgozásáról adhatnak számot. Teleki Éva MAGYAR JOGTÖRTÉNETÍRÁS A HORTHY-KORBAN A Magyar Jogász Szövetség Jogtörténeti Szakosztálya 1969. március 28-án 16 órakor Sarlós Márton, a jogtudományok doktora, nyug. egyetemi tanár elnökletével ülést tartott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán. Az ülés témája a Horthy-korszakbeli jogtörténettudomány volt, melyről Degré Alajos kandidátus, a Zalai Állami Levéltár igazgatója készített referátumot. Bevezetőben megállapította, hogy a már Hajnik által elkezdett és Timonnál teljes virágjába bomló felfogás, a nemzeti hiúságnak való hízelgés, a magyar jognak, különösen az államoknak irreális történeti szemlélete, beható történeti vizsgálatok nélkül kiemelkedőnek való feltüntetése, a Horthy-korban különösen termékeny talajra talált. Minden lehetséges, sőt olykor mesterségesen keresett alkalommal, jogász részről elhangzó ünnepi megemlékezésből nem hiányozhatott az ezeréves alkotmánynak, a magyarságnak, mint Európa egyetlen közjogiasan gondolkozó nemzetének emlegetése, s ennek „bizonyítékaként" az államhatalmi ágak elválasztása elvének, a bírói függetlenségnek olyan korszakba való visszavetítése, amilyenekben még a fogalmat sem ismerték. A jogászok általában megfeledkeztek arról, hogy Wenzel és Hajnik igen szorgos történeti forráskutatást végeztek, és eredményeiket arra építették fel. A jogászi köztudatban csak Timonnak a törvényekre ós legfeljebb a Szilágyi szerkesztette 10 kötetes Magyar Történelem adataira támaszkodó fejtegetései éltek; a legtöbb tételes joggal foglalkozó jogász képesnek hitte magát arra, hogy a régi törvények kikeresésével és azok magyarázgatásával jogtörténeti beszédet, cikket, vagy akár könyvet is alkosson. Nemcsak Apponyi, VVlassics Gyula, vagy a kitűnő magánjogász Juhász Andor tartott alkalomszerű előadást vagy beszédet — amit nyomtatásban is megjelentetett a magyar alkotmány vagy a bírói szervezet fejlődésének egy-egy részletéről, a kereskedelmi jogász Sándorffy Kamill külön kötetet jelentetett megTörvényalkotásunk hőskora címmel a reformkorról, anélkül, hogy a tárgyalt kor tényleges jogviszonyaival ismerős lett volna, nem is szólva a társadalmi és gazdasági helyzetről. À ma is tisztelt büntetőjogász Angyal Pál is szükségesnek tartotta, hogy az első királyok törvényeinek büntető rendelkezéseiről több cikket tegyen közzé. Ilyen jellegű, minden kutatást mellőző cikkei jelentek meg Altorjay Sándornak,