Századok – 1969

Krónika - Szakszervezettörténeti tudományos ülésszak a Tanácsköztársaság 50. évfordulóján (Teleki Éva) 904/IV

384 KRÓNIKA "26%-га. A szervezkedési láz, a radikalizálódás hatása mellett vizsgálta azt is, mennyire tartották tiszteletben a belépésnél az önkéntesség elvét, s megállapította, noha az önkéntesség durva megsértésével nem találkozhattunk, erre mégsem válaszolhatunk a megnyugtató igennel. Az üzemek csak szervezett dolgozót vettek fel, s aki már dolgozott, felszólították lépjen be a szakszervezetbe, másképp nem folytathatja munkáját. Kitért a megnövekedett tagság miatt a szakszervezetre nehezedő felelősségre: a fegyelemre nevelésre az ideológiai munka fontosságára, az ösztönösség, a kispolgári nézetek elleni harcra. Ezután ismertette a szervezeti felépítés korszerűsítéséért folytatott harcot. A magyar szakszervezetek szakmai szervezkedés elve alapján jöttek létre, s ennek hátrányai már a Tanácsköztársaság előtt megmutatkoztak. A szervezeti szóttagoltságot a taglótszám rohamos emelkedése tovább fokozta. 1919 I. negyedévében 12 új szakszervezet került a Szaktanács kötelékébe, és újabb 10 a Tanácsköztársaság alatt. Volt olyan szakszervezet, amelynek taglétszáma megközelítette a másfólszázezret, s volt olyan, amelyiknek 80 tagja sem volt. A szakmai megosztottság hátrányos volt az üzemben is. A szervezkedés nem az üzemben gyökeredzett, hanem területi alapon, egy üzemben több szakma is érdekelt volt, más esetekben különböző szakmák közös szervezetekkel rendelkeztek. Az igény az iparági szervezkedés bevezetése volt. A baloldaliak a korszerű szervezkedési elv győzelmével akarták elérni a jobboldal eltávolítását a vezetésből, a jobboldaliak pedig a régi keretek között igyekeztek megtartani pozíciójukat. Az előadó végül a Szaktanács reformját ismertette. A következő előadást Petrák Katalin kandidátus, a Párttörténeti Intézet tudományos főmunkatársa tartotta „A szakszervezetek szociális tevékenysége a Tanácsköztársaságban" címmel. Előadását aimak megállapításával kezdte, hogy a szakszervezetek hagyományos szociálpolitikai feladatait, a munkásmozgalom régi követelésének megfelelően, a Tanácsköztársaság állami feladattá tette. A Tanácsköztársaság magára vállalta az SzDP 1903-as programjának szociális követeléseit, s hozzálátott végrehajtásukhoz. Arra törekedett, hogy a dolgozó emberek a mindennapi életükben érezzék, mit jelent a munkáshatalom. Felsorolta a szociális intézkedéseket, amelyek alapvetően megváltoztatták az elmaradott viszonyokat, s megállapította, hogy erre csak egy győztes szocialista forradalom képes. Törvénybe iktatták az általános munkakötelezettséget, rendezték a munkaidőt és a munkabéreket, munkavédelmi intézkedéseket hoztak, megszervezték a munkásüdültetést. Ismertette a lakás- és lakbérrendezést, a kilakoltatás rémének megszűnését, a folyamatos lakásépítkezéseket, majd az egészségügy eredményes munkájáról beszélt. A társadalombiztosítás állami feladattá vált. Felvették a küzdelmet a népbetegségekkel, a legfőbb feladat a betegség megelőzése lett. Felhívta a figyelmet arra a humánus intézkedésre, hogy a Tanácsköztársaságban a családfő a 26 hetet meghaladó betegség esetén a továbbiakban munkabérének teljes összegét megkapta. Az előadó hangsúlyozta, milyen sokat nyújtott a Tanácsköztársaság az ifjúságnak. A szülési szabadságtól és a babakelengyétől az óvodai és iskolai ellátásig, a beteg gyermekek gondozásától a nyaraitatásig, körültekintő ifjúságvédelem stb. tanúsítja, mennyi gonddal és szeretettel intézte a Tanácsköztársaság a jövő generáció ügyét. Az előadó szólt a gondokról és bajokról is. Arról, hogy a szükséges intézkedések meghaladták a Tanácsköztársaság lehetőségeit. A szociális problémák maradéktalan megoldásához huzamos, békés időszakra lett volna szükség. Hetés Tibor, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum osztályvezetője tartotta a hatodik előadást „A szakszervezetek a Vörös Hadsereg megszervezésében" címmel. Előadását a polgári köztársaság szociáldemokrata kézben levő honvédelmi minisztériuma rendelkezéseinek ismertetésével kezdte. Elmondotta, hogy a hadseregszervezés már ekkor szocialista elvek alapján történt, koncepcióját Böhm és Stromfeld dolgozta ki. A rendelet kimondta, hogy a hadseregszervezés toborzás útján történik, s a jelentkezők erkölcsi megbízhatóságát valamely állami vagy társadalmi szervnek, pl. a szakszervezetnek igazolnia kell. Ezzel kezdődött a szakszervezetek közvetlen szerepe a hadseregszervezésben. A Tanácsköztársaság kikiáltása után egy ideig még a toborzás elvét alkalmazták, de hamarosan rájöttek arra, hogy a hadkötelezettség bevezetése elkerülhetetlen. Ezután a mobil, ütőképes, forradalmi munkás tartalékzászlóaljak, a munkásezredek szervezéséről emlékezett meg, s jelentőségük mellett szólt a vezetésben mutatkozó negatív vonásokról is. Az előadás következő része a Vörös Hadsereg helytállásáról szólt az intervenciós támadással szemben. Az előadó a továbbiakban a májusi fordulatról beszélt. Megállapította, hogy nem csoda történt, hanem a márciusi—áprilisi szervező munka eredményeként sikerült széttörni a politikai béklyókat. A fordulat azért vált lehetővé, mert a munkásság e döntő pillanatban a munkásezredekben tömörült. A munkások üzemenként, szakmánkónt, szakmai hovatartozás szerint kerültek a hadosztályok kötelékeibe, majd ennek előnyeit és hát-