Századok – 1969

Krónika - A Lengyel Történelmi Társulat X. általános kongresszusa (L. Nagy Zsuzsa–Unger Mátyás) 898/IV

KRÓNIKA 903 nem használta ki. Az 1939-ig terjedő periódusban a Szovjetuniónak Lengyelországgal kapcsolatos politikájában ezt a lenini korszakot tekintették a legpozitívabb szakasznak. Érdekes részletek hangzottak el Csicserin szovjet külügyminiszter varsói utazásaival és meghiúsult tárgyalásaival kapcsolatban. A lengyel—német kapcsolatok normalizálódása, a két állam közeledése terén nagy szerepet tulajdonítottak a Szovjetunió álláspontjának, amely ezt a közeledést támogatta ós elősegíteni igyekezett. Ugyanakkor hangsúlyozták azt is, hogy a lengyel külpolitikát mindvégig állandó félelem hatotta át a szovjet—német közeledés lehetősége miatt. A felszólalók a szovjet—német kereskedelmi szerződést úgy értékelték, mint ami Lengyelország számára veszélyeket jelzett. Számosan foglalkoztak azzal, hogy a lengyel polilikának milyen mozgási, manőverezési lehetőségei voltak és lehettek, ezeket mennyire használta ki; milyen hatással és következménnyel jártak Lengyelország helyzetére a különböző nemzetközi szerződések ós egyezmények. Következetesen összehasonlították Csehszlovákia és Lengyelország nemzetközi helyzetét, szerepót, Beneá és Beck külpolitikáját. Utóbbi politikájának, felelősségének t aglalása során ellentétes álláspontok is elhangzottak, bár egészében úgy tűnt, hogy fokozottabban előtérbe helyezik Becké mellett a tábornoki kar szerepét és felelősségét az 1939-es tragédia bekövetkezésében. Elszalasztott lehetőséget láttak a hozzászólók a szovjet—lengyel viszony rendezésére a lengyel—német szerződés megkötése utáni időben. Felfogásuk szerint ekkor mód lett volna arra, hogy kedvezőbb kapcsolatokat teremtsenek a Szovjetunióval. Az 1939-es szovjet — német szerződéshez vezető út volt alapjában véve a vita középpontja, amelyet sokféle módon és különböző oldalakról közelítettek meg. A német politika, majd a náci törekvések elemzése, a Szovjetunió helyzetének vizsgálata mellett elsősorban arra kerestek választ, volt-e mód arra, hogy Lengyelország ne kerüljön — ahogyan az egyik hozzászóló megfogalmazta—,,üllő és kalapács közé". Az 1939-es szerződés létrejöttében különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak a Távol-Keleten kialakult helyzetnek, amely a Szovjetuniót arra kényszerítette, hogy európai biztonságát megszilárdítsa. A VII. szekció ülései — bár a lengyel politikával, Lengyelország nemzetközi helyzetével összefüggő kérdések mindegyikét nem zárták le, egyeseket előtérbe sem állítottak s maradtak még vitatható és továbbmunkálandó problémák —, rendkívül tanulságosak és hasznosak voltak a külföldi résztvevők számára is. A IX., didaktikával foglalkozó szekció programja is meglepően gazdag volt. A lengyel kollégák a tőlük már megszokott kezdeményezőkészséggel, új iránti érdeklődéssel olyan kérdések megvitatását is célul tűzték ki, amelyeket a nemzetközi didaktikai irodalom a közelmúltban vetett csak fel. E szekció munkája részben a budapesti III. nemzetközi törtónelemtanítási szimpóziumra való előkészület jegyében folyt Slowikowski professzor vezetésével. Itt nemcsak a történelemtanítás tartalmi kérdéseit, feladatait, hanem az új technikai lehetőségekkel összefüggő tennivalókat is megtárgyalták, és igen nagy súlyt fektettek a történelemtanítás története feldolgozására. Küldöttségünk a konferencia második napjának plenáris ülésén, amikor a külföldi delegációk szót kaptak, üdvözölte a Lengyel Történelmi Társulat X. kongresszusát, majd a lublini állami egyetem rektoránál tett látogatás alkalmával — valamennyi külföldi vendég nevében — mi mondtunk köszönetet a rendező szerveknek a meghívásokért s a baráti fogadtatásért. Mivel Henrik Batowski előadására és annak megvitatására — a szerző külföldi tanulmányútja miatt — nem került sor, L. Nagy Zsuzsa ezekhez tervezett megjegyzéseit írásban juttattuk el a professzorhoz. Alkalmunk nyílt beszélgetést folytatni a Lengyel Törtónehni Társulat elnökével és más vezető személyiségeivel, valamint a konferencia több résztvevőjével. Ezek során igyekeztünk módot találni a kölcsönös tájékoztatás szervezettebbé tételére, cikkek, tanulmányok kölcsönös cseréjére. A lengyel didaktikusok között vezető szerepet játszó krakkói csoporttal megbeszéléseket folytattunk a budapesti III. nemzetközi törtónelemtanítási szimpóziumról s az 1971-ben esedékes IV. szimpózium előkészítéséről. Lehetségesnek tűnik, hogy erre Lengyelországban kerül majd sor. L. Nagy Zsuzsa — Unger Mátyás