Századok – 1969

Krónika - A Lengyel Történelmi Társulat X. általános kongresszusa (L. Nagy Zsuzsa–Unger Mátyás) 898/IV

384 KRÓNIKA Mint már említettük, a plenáris ülések előadásai elsősorban a lengyel állani újjászületésével, két háború közötti nemzetközi helyzetével, a második világháború egyes kérdéseivel foglalkoztak. A népi Lengyelország történetéről egy előadás keretében esett szó, amely az osztály- és rétegstruktúra változásairól szólva különösen érdekes megjegyzéseket tett a parasztságra a még ma is uralkodó kisparaszti egyéni gazdaságra vonatkozóan. A III. szekció vitáiból megállapítható volt, hogy a XVI. — XVIII. századi rendiség, a lengyel nemesi köztársaság megítélésében bizonyos változás következett be a korábbihoz képest. A nálunk is ismert erősen negatív beállítást fokozatosan módosítják, a korszakot újra értékelik. A lengyel történészek azt hangsúlyozzák, hogy a korabeli Lengyelországot nem szabad Európa legfejlettebb országainak mércéjével mérni. A XVI.—XVIII. századi lengyel „nemesi köztársaság" és államszervezet semmivel sem volt rosszabb a környező országokénál. Bázisa is elég széles volt, hiszen a nemesség az összlakosság tíz százalékát tette ki s úgy vélik, hogy a porosz ós orosz abszolutizmussal összevetve bizonyos demokratizmust sem lehet tőle megtagadni. Kedvezőtlen fordulat csak a XVIT. sz. derekán következik be, amelyben — a nemesi intézmények kétségtelen hanyatlásán túl elsősorban külpolitikai okokat és tényezőket emeltek ki (főleg a svéd háborúk). Igen figyelemre méltó eredményeket mutatott fel a XVI—XVIII. századra vonatkozó gazdaságtörténeti kutatás, amely Magyarországon is nagy visszhangot váltott máiki. А 1П. szekció ezzel kapcsolatos vitái igen élénkek voltak s megfigyelhető volt legalább is két felfogás ütközése a feladatok értelmezése ós az alkalmazható módszerek tekintetében. A vita elsősorban a körül zajlott, hogyan értelmezhető és állítható fel a külkereskedelmi mérleg, milyen szerepe volt a Visztulának ós a tengeri utaknak, az átmenő kereskedelemnek, — általában véve, milyen helyet foglalt el Lengyelország kereskedelme a korabeli világkereskedelemben. A nyugat-európai kapcsolatok mellett továbbra is igen élénken kutatják és rendkívül fontosaknak tartják a magyarországi kereskedelmi kapcsolatok feltárását, valamint a török birodalommal és a Kelettel folytatott kereskedelem alakulását. Ami a magyar—lengyel kapcsolatokat illeti, e téren igen sokat várnak a magyarországi kutatásoktól, a magyar történészektől. A jövőben behatóbban kívánnak foglalkozni a szárazföldi utak forgalmának alakulásával, s az összehasonlító módszer terén szeretnének még tovább lépni előre. A lengyel gazdaságtörténészek erejét és vállalkozó kedvét jelzi az a prograni, amelyről Antoni Mqczak egyetemi docens tett említést: hétkötetes összefoglaló feldolgozást kívánnak készíteni a lengyel gazdasági és kereskedelmi élet fejlődéséről a kezdetektől egészen napjainkig. E szekció vitáinak élénksége nem utolsó sorban abból következett, hogy Antoni M^czak és a gazdaságtörténettel foglalkozó kutatók nagyobb része problémaállításában, módszerében új utakat és eszközöket keresett, amelyekkel már eddig is jelentős nemzetközi figyelmet keltettek és széles elismerést váltottak ki. Ugyanakkor a kutatók egy kisebb csoportja előnyben részesíti a hagyományos koncepciót és számítási eljárásokat s erősen vitatja M^czákék eredményeinek megbízhatóságát. A VII. szekció üléseinek látogatottsága vetekedett a plenáris ülésekével, ami világosan mutatta az 1918—1939 közötti lengyel történet iránti intenzív és széles érdeklődést. A plenáris ülések ide kapcsolódó előadásait, valamint a szekcióülések referátumait és vitáit egyaránt az a törekvés hatotta át, hogy a korábbinál mélyebben és sokoldalúbban tárják fel a korszak problémáit, nyíltabban exponálják ellentmondásait, a nemzetközi tényezőknek azt a bonyolult komplexusát, amelyek Lengyelország helyzetét, lehetőségeit meghatározták. Ezzel összefüggésben egyöntetű volt az a megállapítás, hogy az első világháború után létrejött lengyel állani nemcsak súlyosan ellentmondásos, de szinte megoldhatatlan helyzetbe került. Noha nem hanyagolták el sem az általános közép-európai helyzetet, különös tekintettel arra az új szituációra, amelyet az önálló új államok létrejötte teremtett és foglalkoztak az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia nemzetközi szerepével és felelősségével, a főkérdést mégis Németországnak és a Szovjetuniónak a külpolitikai és gazdasági törekvéseiben, Lengyelországnak ezek között való elhelyezkedésében látták. Vizsgálódásuk további eleme az volt, hogy a lengyel állam — amely függetlenségét alig nyerte vissza —, nemzeti léte és státusa nemzetközi vonatkozásban nem volt problémáktól mentes. A szov jet,lengye 1 illetve a német—lengyel viszonyt vitatva rendkívül nagy nyomatékkal ismét és ismét azt hangsúlyozták, milyen rendkívüli jelentősége volt Lenin politikájának, az ő kezdeményezéseinek a megegyezés és megbékélés érdekében. Éppen ezért felelőssé tették a lengyel kormányt, amiért e lehetőségeket