Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

862 FOLYÓIK ATSZEMLE tében tekinti át Tunisz szociális, nemzetiségi, faji, vallási és kulturális problémáit. — J. ANNALES. ÉCONOMIES — SOCIÉTÉS — CIVILISATIONS 1967. júl. —aug. szám. — J.-P. PETEK: Betegek és betegségek a XVIII. század végén (711 — 75Í. 1.) a Société Royale de Médecine levéltárában fennmaradt, 1774—1794 közt folytatott országos egészségügyi felmérés teljes iratanyagát vizsgálja: vidéki orvosok jelentéseit, a társaság összefoglaló kiadványait stb. Az adatok részletes felhasználása számítógépek felhasználásával történik majd, az általános kép azonban így is kirajzolódik: a rossz táplálkozás, hiányos öltözködés, a higiénia hiánya, az ezekből fakadó lelkiállapot a társadalom nagy többségét eleve fogékonnyá tette a betegségek iránt. A későbbi ipari forradalom népbetegségeinek (pl. tüdővósz) eredetét is itt lelhetjük fel. — L. GOLDMANN a felvilágosodás eszméit, gondolatvilágát mint a polgárság gazdasági tevékenységének, a cserére alapozott társadalomnak a vetületét vizsgálja (752 — 779. 1.). A csereforgalom kívánja meg az egyenlőséget, a szabadságot, az egyetemességet, a „társadalmi szerződést", a toleranciát ós a magántulajdont. E fogalmak lettek a felvilágosodás alapeszméivé. Ennek az alapvetően individualista filozófiának, a világról alkotott racionalista vagy empirikus szemléletnek kényes pontja az értékítélet, a morális szabályok meghatározása és beillesztése a rendszerbe: ad absurdum vitt elveikből született a nihilizmus. A polgári erkölcsöt csak az egyéni érdek szabályozza, vallási felfogásába csak az „alkotó" szükségessége révén jutott be a deista vagy theista istenfogalom, politikai nézeteit a szabadság és az egyenlőség egymást korlátozó fogalmainak küzdelme határozza meg. A felvilágosodás gondolkodóinak csoportosítását e problémákhoz való viszonyuk szabja meg. — J. LE GOFF az egyházi kultúrának és a népi hagyományoknak a Meroving civilizációban elfogialt helyéről ír (780—791. 1.). A kereszténység elterjedésével ós a római birodalom bukásával a görög—latin hagyományokra támaszkodó egyházi kultúra ós a tisztán folklór-jellegűvó hanyatlott, pogány eredetű népi kultúra két élesen elválasztott egységgé vált, melyeknek voltak ugyan érintkezési pontjaik (csoda-hit, templomi szertartások, pogány istenek szentté formálódása stb.), de a fő tendencia a népi kultúrának a vallási által való elnyomatása maradt. A két kultúra ellentéte nem volt. teljesen tudatos, részben a város ós a vidék ellentótét tükrözte. — DR. G. LANTÉRILAERA: Történelem és struktúra, az ember ismeretében (792 — 828. 1.) a két fogalomról megállapítja, hogy összeegyeztetésük — a strukturális kutatás lehetőségei a történeti kutatásban — a történetírás egyik fontos feladata. A strukturalizmus születését a prágai iskola nyelvészeinek, azok formaelméletének, ez pedig F. de Saussure szisztéma-fogalmának köszönheti kifejlődését. A strukturalista kutatásokba az etnológia kapcsolódott be először (F. Boas, Cl. Lévy-Strauss modell-elmélete). Sartre az egyén és a közösség kapcsolatainak elemzésekor egy adott pillanatban vizsgálja a környezet struktúráját, a keletkezésről és a változásról, a folyamatosságról nem vesz tudomást. Lévy-Strauss a folyamatossággal szemben az egyes részek egységét emeli ki, míg Sartre-nál a struktúra, nála a történelem marad pusztán kutatási eszköz. A pszichiátria a század elején az egyén történetére helyezte a hangsúlyt, Freud kifejezetten az egyén múltjában kereste mindenre a kulcsot. De az életnek is vannak a folyamatosságot megszakító csomópontjai, s az egyes szakaszoknak lehetnek önálló struktúráik. Egyszerűen a dialektikával nem lehet a struktúra—történelem ellentétet feloldani, egy struktúra nem válik másikká: egy részének változása az egészet változtatja meg. — A. Duhue az 1837 — 38-as kanadai felkelés okait kutatva (829 — 844. 1.) rámutat arra, hogy sokkal inkább társadalmi, mint nemzeti küzdelem volt. A kanadai társadalom a brit hódítás után négy rétegre bomlott: az arisztokráciát az angol tisztikar, a francia* kanadai földbirtokosok és a katolikus klérus adta, velük szemben állt a nagykereskedő burzsoázia, mely az 1800-as évek elején átveszi a hatalmat az előzőektől; a kiskereskedők, kisbirtokosok alkotta középréteg, mely a szegény néppel együtt a fel'-.élést megindította a megrekedt nagyj- Igárság ellen. — M. D. GRMEK Mendel örökléstani törvényeinek 100 éves évfordulójáról emlékezik meg (845 — 848.1.). — J. STGTMAN a Szentszék és a második világháború problémakörében az 1965—66-ban közzétett vatikáni levéltári anyag alapján vázolja a pápa álláspontját a háború előtt, amikor engedményekre próbálta rávenni Lengyelországot; a háború első szakaszában, amikor a pápa erőfeszítései az olasz semlegesség fenntartására, majd 1940 júliusában a béke helyreállítására összpontosultak; s végül az 1944-ig terjedő időszakban XII. Pius és a német püspöki kar levelezésében mutatja ki, hogy a pápa elsődleges gondja a katolicizmus és főképp a német egyház átmentése volt (849—863. 1.). — F. PIPONNIER a középkori textiltörténetre vonatkozó iro-