Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

FOLYÓIRATSZEMLE 863 dalmat foglalja össze (864 — 880. 1.). — A Notes Brèves rovat (881 — 911. 1.) a primitív társadalmakról írt újabb mű veket, Fekete-Afrika magánlevéltárait, az Anglia történetét a XVIII. századig tárgyaló társadalomtörténeti munkákat, a kapitalizmus társadalmi hatásait elemző könyveket, az emberi jogokra vonatkozó újabb irodalmat s egy új spanyol folyóiratot ismertet. — P. RICHÉ a népvándorlás barbár népeinek történetével foglalkozó újabb irodalmat (912 — 917. 1.), B. GUENÉE a nemzetek jogairól írt műveket foglalja össze (918 — 920. 1.). — Pascaltól a felvilágosodásul cím alatt a legújabb ideológiatörténeti munkákat ismerhetjük meg (920-932. 1.), s folytatódik a háború utáni német történeti irodalom ismertetése, itt az 1648—1789 közötti időszakra vonatkozó munkáké (932-938. 1.) — В. 0. REVUE HISTORIQUE 1967. okt.-dec. szám. — Р. VIDAL-NAQUET az ókori delphoi-i jóshely Marathon-emlékművének egyik vitatott részéről fejti ki nézeteit (281 — 302. 1.). — J. POFEREN: A mezőgazdasági könyvvitel és a történelmi kutatás: Indre és Loire példája (303 — 332. 1.) a modern költségvetési-könyvelési módszerek alkalmazásának lehetőségeit vizsgálja a történelmi kutatás szempontjából. Alkalmazásukat Indre-et-Loire département mezőgazdaságában kísérli meg, a mezőgazdasági termést ós a paraszti jövedelmet vizsgálja 1862—1912 között. Felvázolja a mezőgazdasági könyvvitel modelljeit, a tőke szerepét, majd az állat-biztosítás, az adók, az eszköz-állomány felmérése következik. A kiadások, a termelés folyamatának elemzése után megadja a végeredményt, a könyvvitel általános sémáját, s összegezi a terület mezőgazdasági fejlődését. — J. GADLLLE a franciaországi katolicizmus nem állami kézben levő forrásainak felmérését végzi el (333 — 346. 1.) elsősorban a francia forradalom utáni korszak szempontjából. A Vatikáni Levéltárban a nagyon lassú rendezés, valamint az igen korai dátumra (1878) rögzített zárlat nagyon megnehezíti a kutatást. Az egyházmegyei levéltárakat a forradalom és a szekularizáció rendszabályai erősen megbolygatták, de a folyamatban levő, meghatározott egységes szempontokat követő rendezés sokat segít majd a helyzeten. Az egyéb egyházi intézmények levéltárai hasonló rendezésen mennek keresztül, ezt maguk a tulajdonos szerzetesrendek indították meg. A plébániai levéltárak hatalmas és igen rosszul ismert anyaga főképp demográfiai szempontból bizonyulhat érdekesnek, az egyéb szervek (pl. káptalanok) levéltárai pedig saját történetük sok adatát rejtik. — J. BARIÉTY az 1932— 33-as nemzetközi kapcsolatok újonnan kiadott francia dokumentumainak legjelentősebb mozzanataira hívja fel a figyelmet (347—364. 1.). A leszerelési tárgyalások hátterében világosan kimutatható három alapgondolat: Franciaország nem akar leszerelni, mert fél a németektől; Németország a leszereléssel a franciákat akarja gyengíteni, vagy pedig jogot akar szerezni saját újrafelfegyverzésére; Anglia általános lefegyverzést akar, hogy neki se kelljen fegyverkeznie. A Herriotkormány munkaüléseinek jegyzőkönyvei tükrözik a francia politika céljait, s a katonai vezetők nézeteinek győzelmét. Hitler hatalomrajutásáról, ill. annak megakadályozására tett indítványokról értesítette Párizst a berlini francia követ. Franciaország amerikai adósságait — a német- jóvátétel kényszerű elengedése miatt — Herriot nem akarta tovább fizetni, s mikor végre engedett, kormánya belebukott. A francia—olasz közeledés legfőbb ellenzője Beneä volt, aki ennek megakadályozására növelte botránnyá a hirtenbergi fegyverszállítás ügyét. — Az ismertetési rovat az ókori görög történet újabb irodalmát tárgyal ja (377—452. 1.). — B. 0. NUOVA RIVJSTA STORICA, 1968. 1-2. szám, — GEO PISTARINO Giorgio Falcóról, korunk egyik neves olasz középkorászáról emlékezik meg (1 — 22. 1.), részletes értékelést adva munkásságáról. — AURELIO LEPRE: Az értelmiséf/ a Risorgimentóban (23 — 49. 1.) az olasz „reformkor" és a 48-as forradalom három nagy ideológusának — Giobertí, Mazzini, Pisacane —• az értelmiségnek — értve ezen elsősorban az írókat •— a forradalom előkészítésében illetve a forradalomban betöltendő szerepéről vallott nézeteit elemzi, rámutatva e koncepciók idealista vonásaira, osztálykorlátaira is. Mindhármuk véleménye megegyezett abban, hogy a szellem embereinek nagy jelentőséget tulajdonítottak a társadalom arculatának megváltoztatásában, azonban mindegyik más aspektusból közelitette meg a társadalmi átalakulás kérdését, másként látta az értelmiség és a nép közötti kapcsolat mibenlétét. (íioberti ugyan szükségesnek tartotta az értelmiség és a nép együttműködését a társadalom megújításában, de ugyanakkor Mazzinivel együtt nem jutott el annak felismeréséig, miként Pisacane, hogy az értelmiségnek a nép elégedetlenségeinek, vágyainak kell hangot adnia és az ezek alapján megfogalmazott célok szerint kell a forradalmat irányítania. — NICOLA CRIHITI L. Catilináról — akinek alakja a történészeken kívül, minden,