Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

FO LYÓIRATSZEMLE 857 gazdasági tevékenység kapcsolatát. PHILIP SHASHIÍO: Nyikolaj Alekszandrovics Melgunov a reformációról és a munkaetikáról (256—265. 1.) felvázolja a XIX. század első felében élt orosz gondolkodó életútját és részletesen elemzi „A munka és a tisztaság megbecsülése" c. cikkét, amely a reformációnak a munkaetikára és a modern ipar kialakulására gyakorolt hatásával foglal-kozik. — REINHARD BENDIX Max Weber és néhány őt megelőző író (a belga Laveley, az angol Keats, Buckle, Arnold ós mások) nézeteit ismerteti a protestantizmus és a munkához való viszony összefüggéséről (266—273.1.). — ALI A. MAZRTTI: Az iszlám, a politikai vezetés és a gazdasági radikalizmus Afrikában (274—291. 1.) azt a kérdést vizsgálja, hogy konzervatív erő-e itt a mohamedanizmus. Szerinte, bár az iszlám sosem ellenezte az ipart és a kereskedelmet, sőt támogatta, de akkumulációellenessége, egalitariánus jellege miatt nem volt alkalmas a kapitalizmus kifejlesztésére. így a XIX. század értékítélete szerint reakciós, konzervatív erőnek minősült, ugyanakkor azonban képes a XX. század radikalizmusához, a szocializmushoz alkalmazkodni: az egyén boldogságára törekedve kész azt kollektív áldozatvállalással, a vezetők engedelmes követésével, teljes önalávetéssel .elősegíteni. A XX. század újfajta (marxista) modernizmusához való közeledést megkönnyíti az a tény, hogy az nom keresztény -jellegű. 4. (júl.) szám. — A. N. J. DEN HOLLANDER: Távoli országok — megismerés a távolból (362 — 376. 1.) a távoleső területek külföldi megfigyelők által történő magyarázatáról ír. —THEODORE R. MARMOR: Iparosodásellenesség és a régi Dél : J ohn C. Calhoun ai:rárperspektívái (377 — 406. 1.) a jelentős déli politikus tevékenységének nyomon követésével arra a kérdésre próbál váaszt keresni, hogy a polgárháború előtti Dél arisztokratikus civilizációja ellene volte mindenfajta iparosodásnak, kereskedelemnek, városiasodásnak. A déli eszmevilág elemzése, különösen pedig Calhounnak az 1845-ös memphisi Kereskedelmi Konvención tanúsított, tevékenysége nyomán a szerző tagadja az iparellenesség — és következésképpen a két szembenálló amerikai kultúra — vádját, sőt a központi kormány gazdasági fejlesztési célokra történő igénybevételének gondolatát éppen Calhountól származtatja. — PAULINE D. MILONE: „Indo"-kultúra és viszonya a városi élethez (407 — 426. 1.) tagadja Freyre brazil történész véleményét, hogy a trópusokon egyedül a portugáloknak sikerült alkalmazkodni a környezethez. Ellenérvként a XIX. század Indonéziáját hozza fel, ahol az indonéz, holland és részben a kínai elemek új városi társadalmat teremtettek — parvenüségre, arisztokratizmusra, az európai származás felsőbbrendűségének elismerésére alapozva. — LAWRENCE H. STREICHER: A politikai karikatúra elméletéről (427— 445. 1.) az előző számok egyikének két írását bírálva az ilyen irányú tanulmányok számára alapvető elméleti kategóriákat kísérel meg kidolgozni és módszertani tanácsokkal szolgál. — ERIC R. WOLFE a hatvanas években a „civilizációk története" tárgykörben megjelent könyvtermést tekinti át (446 — 465. 1.). 1967. 10. (okt.) szám. — I. F. CLARKE: Hadviselési jóslatok a szépirodalomban, 1803—1914 (1 — 26. 1.) a szakértők várakozásaival is ellentétes háborúzási módszereket mutató első világháborút veti össze a megelőző száz óv irodalmában található találgatásokkal és jóslatokkal. Megállapítja, hogy az irodalmi elképzelések szépítései hozzájárultak a pacifizmus kudarcá-hoz. — RONALD F. INGLEHART, MARGARET WOODWARD: Nyelvi konfliktusok és a politikai közösség (27—45. 1.) arra a kérdésre keres választ, hogy egy életképes nemzetnek lényegében egyetlen nyelvcsoportból kell-e állnia. Célja annak bizonyítása, hogy a nyelvi pluralitás ténye nem vonja maga után automatikusan a politikai szeparatizmust, a centrifugális erők a gazdasági és politikai fejlettségtől és a nyelvi hovatartozástól független társadalmi mobilitás fokától függenek, de az utóbbit végső soron ugyancsak az előbbi határozza meg. A nyelvkérdés törzsközösség-utáni szinten nem lényeges, de a társadalmi mobilizáció korai szakaszában nagyon fontossá válik — természetesen a kormánypolitikától is függően. Ha az uralkodó blokk a társadalmi felemelkedés útjába akadályokat gördít nyelvi alapon, akkor három lehetőség adódik: asszimiláció, kiváró mozdulatlanság és csoport-ellenállás. A kicsiny, elszigetelt csoportok az első lehetőséget követik, míg az erős, koncentrált közösségek többnyire a harmadik utat, a politikai ellenállást választják. Az utóbbit elősegíthetik egyes ambiciózus egyének is, akik a kisebbségi mozgalmakat egyben saját felemelkedésükre is felhasználják. A szerzők ezután részletesebben is megvizsgálják a kérdést egyes konkrét eseteken keresztül: az Egyesült Államok, Kanada, Belgium, India és Svájc példáján igazolva látják tételüket. Hosszan vizsgálják a Habsburg-monarchia esetét, ahol a nyelvi konfliktusokat II. József németesítési kísérletei idézték fel először. Elítélően ismertetik az 1867 utáni magyar nemzetiségi politikát, végül Katalónia példájával zárják az áttekintést. A tanulmány végső konklúziója az, hogy magas politikai és gazdasági fejlettségi szin -