Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

854 FOLYÓIK ATSZEMLE tak, a Szocialista Internacionálé belső ellentétei miatt pedig ez nem is lehetett partnere a Kominternnek. Ezért nem tudott a munkásmozgalom ekkor még hatékonyan ellenállni a fasizmusnak. — A folyóirat közli KŐVÁGÓ LÁSZLÓ válaszát Pavel Hapák bírálatára (116—117. 1.), amelyben az 1919-es internacionalista rendezési kísérletről írt orosz nyelvű tanulmányát kritizálta. PAVEL HAPÁK viszontválasza (117— 119. 1.) fenntartja bírálatának szempontjait. - N. ISZTORICSESZKI PREGLED 1968. 1. szám. — LJUBEN TOLEV: A bolgár történelem és a hazafias nevelés (3— 21. 1.) a jogos nemzeti büszkeség szempontjából tekinti át a bolgár történelmet, kimutatja az igazságos háborúkat, osztályharcokat, kulturális értékeket, sürgeti, hogy ezek alapos megismertetésével neveljék a tanuló ifjúságot. — VESZELIN HADZSINIKOLOV: A bolgárokról a Felszabadító Háborúban és a háború jellegéről (22—47. 1.) összefoglalja az 1877/78-as orosz — török háborúban a bolgárok által nyújtott segítséget, katonai részvételt, az orosz seregek egyéb formában történt támogatását. Utána megállapítja, hogy a háború objektíven haladó volt, az orosz nép részéről is igazságos háború. Felszabadító jellege vitathatatlan. Egyébként az orosz kormányzat maga is foglalkozott a gondolattal, hogy a bolgárok körében forradalmat robbant ki. — HRISZTO HRISZTOV: Gecrrgi Hakovszki és a bolgár nemzeti forradalom (48—67. 1.) az 1867-ben elhunyt bolgár forradalmi demokrata életművét tekinti át, megállapítja, hogy Erdei vándor c. művében kifejtette a bolgár nemzeti forradalom programját. Valamennyi balkáni nép szabadságáért harcolt. A szerző helyteleníti azokat a jugoszláv kísérleteket, hogy ebben a korban a bolgároktól különálló macedón nemzetiségről beszéljenek. — SZTOJAN RADEV: Az újvidéki ,,Straza" c. folyóirat a Balkán problémáiról 1878— 1879-hen (68—75. 1.) ismerteti a magyarországi szerb munkásmozgalom kezdeteinél álló, Markovió befolyása alatt levő folyóirat cikkeit a balkáni eseményekről. — CONKO GENOV: A bolgár emigráció és a nemzeti felszabadító mozgalom az 1877— 1878-as orosz—török háború előestéjén (75— 90. 1.) részletesen vizsgálja a _forradalmi bolgár emigráció kísérleteit az Áprilisi Felkelés előtti és utáni hónapokban a bolgár függetlenségi harc megszervezésére. — RADI BOEV: Még egyszer a bolgárok részvételéről a Krími háborúban (1853—1856) (90—94. 1.) az orosz külügyminisztérium levéltárából ismertet egy kimutatást, amely 60 bolgár katonát terjeszt fel orosz kitüntetésre a havasalföldi és moldvai csapatmozdulatok idején való tevékenységükért. — A vita-rovatban ILCSO DIMITROV: A fasizmus bulgáriai fejlődésének néhány sajátossága (95 — 97. 1.) differenciáltabb megítélést kíván, a Népi Blokk kormányát nem tekinti fasisztának, sem a Muravievkormányt, hiszen ez a burzsoá ellenzék kormánya volt, a fasiszta klikk átadta neki a hatalmat, mert 1944 augusztusában már általában a kapitalizmus léte vált kérdésessé. — A. A. ULUNYAN: Új dokumentumok az 1877—1878-as orosz—török háború történetéből (98—113. 1.) 26 eddig kiadatlan dokumentum szövegét közli. — GEORGI G. DIMITROV: A ,,Moszkovszkije Vedomosztyi" c. napilap az 1876-os Áprilisi Felkelés alatti és utáni bulgáriai eseményekről (114— 124. 1.) nagyrészt szó szerint idézi a napilap híreit és kommentárait, amelyek a bolgár felkeléssel való együttérzésről tanúskodnak. —• ANA RAJKOVA: Dokumentumok a macedóniai nemzeti felszabadító mozgalomról az 1870-es években (125—136. 1.) a boszniai származású Stefan Verkovic négy levelét közli 1870—1873-ból, bolgár fordítással, ezek a szerb kormányhoz intézett jelentések a macedóniai szabadságmozgalommal való kapcsolatairól. 2. szám. — HRISZTO HRISZTOV: A Bolgár Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének húsz esztendeje (3—15. 1.) ismerteti az Intézet létrejöttét, szervezetét, eddigi tudományos eredményeit, a burzsoá történetírás hamisításai ellen vívott harcát, részvételét különböző vitákon, konferenciákon, és élénk külföldi kapcsolatait, többek közt nyugati szerzők által írt bolgár tárgyú történeti munkák megvitatását. — IVAN PANAJOTOV: A berlini kongresszus diplomáciai előkészítéséből (16—39. 1.) az Anglia és Oroszország, ill. Anglia és a Monarchia közt létrejött előzetes egyezmények történetét mutatja be. Az elsővel Salisbury, látszólagos engedékenységével, megtévesztette Suvalovot, s fokozatos meghátrálásra késztette. A Monarchiával kötött egyezmény az előzőhöz képest nem hozott semmi újat, Angliának csak azért volt rá szüksége, hogy megelőzze Oroszország és a Monarchia esetleges megegyezését, ós Németország támogatását is biztosítsa a maga számára. — ILCSO DIMITROV: III. Borisz halála (40—59. 1.) a háború után megjelent nyugati közleményekből kiindulva kritikai vizsgálat alá veti a halál körülményeit. Az olasz események hatására a bolgár rendszer is bizonyos változásokra készült, ha nem is akart szakítást Németországgal. Ez amellett szól, hogy valóban a németek gyilkolták meg a királyt. Viszont sok érv sorolható fel arra is, hogy 1943 augusztusában a németeknek nem