Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

FOLYÖLLt ATSZEMLE 845 abból indul ki, hogy Oroszországban az abszolutizmus nem a nemesség és a burzsoázia egyensúlyára épült rá. A burzsoá nemzet ir.ár a kapitalizmus előtt kialakulóban van, orosz vonatkozásban a XVII. századtól. A kapitalizmus csak betetőzi kialakuláeát. Az abszolutizmus és a kapitalizmus egyaránt a burzsoá-nemzeti kapcsolatok kibontakozásából nő ki, de Oroszországban egymás után, nem egyidőben, mint Franciaországban. Utal a felvilágosult abszolutizmus burzsoá vonásaira. A bürokrácia is ide tartozik, ezért harcolnak a szlavofüektől kezdve a reakció képviselői annyira a bürokrácia ellen. A kapitalizmus azért tudja átvenni az abszolutizmus államapparátusát, mert ez már jelentős mértékben polgári. Az abszolutizmus elősegíti a kapitalizmus fejlődését, persze annak legroszszabb formájában (porosz utas fejlődés stb.). Ugyanakkor ragaszkodik is a nemességhez. Ezért van Oroszországban a hivatalos kormány mellett a befolyásos udvari kamarilla. Ezért folytatott a kormány sokáig jobbágytartó politikát. De támaszkodott is a patriarchális parasztságra. Az ipart éppen azért fejlesztette, hogy a burzsoáziát is a maga szolgálatába kényszerítse. Az orosz abszolutizmus hosszas fennmaradásának okát Lenin a szoldateszka és a bürokrácia erejében látta. Ehhez hozzá kell tenni a lassú gazdasági fejlődést, a burzsoázia gyenge voltát, a parasztság cárista illúzióit, az osztályharc alacsony színvonalát a XIX. sz. végéig. Az abszolutizmus fennmaradása az orosz fejlődós szerencsétlensége volt. — Ju. M. GROSSZMAN: A későközépkori nyugat-ukrajnai agrártörténet tanulmányozása a szovjet irodalomban (105— 116. 1.) az eredményeket felsorolva a fő feladatot »ibban látja, hogy a történészeknek szélesebb problémák feldolgozásába kell bekapcsolódniok. — G. V. ABROMOVICS: Uj forrás a XVI. századi oroszországi gabonaárak történetéhez (116—118. 1.) a vologdai kolostor gabonakölcsöneire vonatkozó 1551 —1600 közti iratanyagot mutatja be: ennek alapján nem igazolható a hirtelen egyenes vonalú áremelkedés, az árak csak az 1570—80-as évekig emelkednek, azután megint csökkennek. — V. I. NOSZACS, О. I. SKARATAN: A proletariátus harcban a szocialista termelés megszervezéséért (119—125. 1.) azt mutatja be sok adattal, hogyan történt meg Petrográdon 1918—19 folyamán a kis szabóműhelyek egyesítése és a nagyüzemi termelésre való áttérés. — A. R. ISZMAILOV: A népmüvelés fejlődése Dagesztánban (126—138. 1.) részletes áttekintést ad az ötven évről; az 1930-as években még jelentős volt a lemorzsolódás az iskolákban. — P. A. FENSZTYER: A Lenin-féle Külföldi Liga és kiadói tevékenysége (138—147. 1.) az 1901-ben, a nyugati egyetemi városokban levő szervezetek Lenin javasolta egyesítéséből létrejött szervezet brosúra-kiadó tevékenységére hoz sok részletadatot. Lenin 1904-ben küépett a szervezetből, mert az a II. kongresszus után a mensevikek kezébe került. — L. M. ZAK: A szovjet értelmiség kialakulásának problémája a mai történeti irodalomban (148— 156. 1.) bemutatja a régi értelmiség átnevelósével és az új értelmiség felnevelésével foglalkozó nagy irodalmat, amely sok részletet megvilágított, de szükség van most már a szintézisre. — A műemlék és a mai építészet (174—184. 1.) beszámoló a szerkesztőségben lefolytatott megbeszélésről, ahol történészek, művészettörténészek ós építészek vitatták meg, elsősorban Uljanovszk város példáján, hogyan lehet a történeti szempontból is fontos műemlékeket megtartani. A történészekre még sok feladat vár az épületek történelmi szerepének feltárásában. — V. V. GARMIZA, L. SZ. ZSUMAJEVA: AZ eszerek pártja a mai burzsoá történetírásban (185—202. 1.) elsősorban O. Radkey munkáit szembesíti a tényekkel. Radkey közvetlen témájában sok helyes kritikai szempontot vet fel, de átfogóbb kérdésekben már nagy tévedéseket követ el, főképp, mert nem látja az eszerpárt osztálygyökereit. — K. A. NYIKOLAJENKO: Október és Magyarország. A magyar történészek legújabb munkái, 1966 —1967 (202 — 205. 1.) legnagyobbrészt a szovjethatalomért harcolt magyar internacionalistákra vonatkozó újabb kiadványokat méltatja. — N. KWARTALNIK HISTORYCZNY 1968. 1. szám. — ANDRZEJ BROZEK: Az Amerikába irányuló felső-sziléziai emigráció kezdetei a korabeli sziléziai lenç;yel sajtó megvilágításában (3—21. 1.) bőven idézi az 1854-ben Texasban alapított Panna Maria lengyel település fejlődésével foglalkozó lengyel sajtót. A telep lakosai mindmáig megőrizték a lengyel nyelvet, mert nem élték át a Bismarck-féle elnemzetlenítő politikát, mint az otthon maradottak. — KAZIMIERZ WAJDA: A poroszországi mezőgazdasági munkások a XIX—XX. század fordulóján. A törvényhozás kiéleződése (25 — 40. í.) felsorakoztatja a junkerek ismételt kísérleteit, hogy törvényhozási úton megszigorítsák a mezőgazdasági munkásságra vonatkozó rendtartást és megnehezítsék a szabad költözést, ezzel akarták ugyanis a munkaerőt biztosítani a nagybirtok számára. Az 1898—1904 közti beadványaikban foglaltakat azonban a kormány nem valósította meg, egyrészt, mert ez a német