Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

844 FOLYÓIK ATSZEMLE is az összlakossághoz mérték (tehát a kisgyermekeket is beleszámítva). A tíz éven felüli lakosságot számítva az írni-olvasni tudók aránya 25,7% volt, a férfiaknál 36,4%. A XX. század elején pedig jelentős mértékben fejlődött az iskolarendszer. — M. I. KAZAKOV: Brjanszk környékétől a Baltikumig (117—131. 1.) a tábornok visszaemlékezéseiből közöl részleteket az 1943 nyara és 1944 eleje közti korszakról. — A proletár forradalom katonái rovatban L. N. BICSKOV: Mihail Grigorjevics Jefremov (132—139. 1.) az 1897—1942 élt munkás, később hivatásos tiszt életét ismerteti. — К. I. BUKOV, N. I. ROGYIONOVA: Andrej Alekszandrovics Znamenszkij (139 — 145. 1.) az 1886—1943 élt forradalmár, később tiszt és diplomata pályafutását mutatják meg. — V. JE. POLETAJEV: A város helynevei és története. A moszkvai utcák nevéről (173—175. 1.) tiltakozik az ellen, hogy a régi utcanevek átkeresztelésével megfosztják Moszkvát múltjának jelentős emlékeitől. — N. V. NAUMOV: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom francia burzsoá történetírásáról (178—194. 1.) megállapítja, hogy a kezdeti elítélést, amely csak anarchiát látott az eseményekben, s a 20-as években a forradalom orosz különlegességét hangsúlyozta, újabban egyre nagyobb megértés váltja fel. A szerző az 1967-ben megjelent legújabb munkákig ad áttekintést. — A. M. MATVEJEV: A nyugati emlékiratok és a történetírás a Közép-Ázsiában tevékenykedett külföldi internacionalistákról (194 — 208. 1.) az emlékiratokat a levéltári forrásanyaggal szembesítve kimutatja, hogy az egykori hadifoglyok fellépése hatott a helybeli lakosságra, de ez maga is érdekelt volt a forradalom győzelmében. — A. L. HOROSKEVICS: Érdekes forrás Oroszország XVII. századi történetéről (208—213. 1.) ismerteti a prágai származású jezsuita, Georgius David 1690-ben írt könyvét, amelyet A. V. Florovsky adott ki nyugaton. David 1686 — 89 élt Oroszországban, katolikus misszionáriusi tevékenységet próbált kifejteni. — JA. I. STERNBERG: Komoly hiányosságok egy szükséges témával foglalkozó könyvben (227—230. 1.) P. I. Drozdov: A sokévszázados barátság mérföldkövei címen 1965-ben a szovjet—magyar kapcsolatokról kiadott monográfiáját bírálja. 2. szám. — E. B. GENKINA: V. I. Lenin és a gazdasági vezetés kérdései a Nepre való áttérés során (3 — 24. 1.) sok ismeretlen dokumentumot bevonvaköveti nyomon, hogyan alakult ki az első rendeletek, ill. a szakszervezetek szerepéről szóló Lenin-cikk szövege. Utal arra, hogy a szövegeket előzetesen sokszor megvitatták, egyes intézkedéseket először csak kísérletképpen vezettek be, a megvalósítást Lenin mindig szigorúan ellenőrizte . Gazdaságirányító tevékenységét még sokkal részletesebben kell tanulmányozni. — A. G. TARTAKOVSZKIJ: Egy elfelejtett polémia történetéből. Napoleon 1812-es jobbágyrendszerellenes ,,diverzióiról" (25 — 43. I.) az orosz és francia katonai propaganda elhanyagolt kérdését veszi újból elő, amelyre csak 1839-ben utalt az egyik orosz történetíró (A. I. Mihajlovszkij-Danyilevszkij). A háború kitörése után az orosz hadvezetőség röplapokat intézett a franciákhoz, ezekben a francia seregek elnyomó szerepót emelte ki, hízelegve korábbi dicső harcaiknak. Napoleon hamarosan maga diktált ellen-röplapokat, ezekben egyrészt Oroszország hódító törekvéseire utalt, másrészt a jobbágy tartó rendszer vétkeire. Számos adat igazolja, hogy Napoleon erősen érdeklődött az orosz parasztság hangulata iránt. Moszkvában korábbi röpiratai alapján új röpiratot adatott ki, amelyben már felhívás volta jobbágyrendszer reformjára. De ezt a röpiratot csak kis számban nyomtatták ki, nehogy a parasztok kezébe kerüljön, mert Napoleon csak az uralkodó osztály megfélemlítésére szánta. — V. A. ALEKSZANDROV: Hogyan kezdte meg a Bajkálontúli és Amurmenti terület orosz lakossága a föld gazdasági felhasználását a XVII. század második felében (44—61. 1.) sok levéltári adatot hoz fel az Albazin központtal megalakult telepek fejlődésére, amelyek nemcsak földműveléssel foglalkoztak, hanem prémvadászattal, ércek felkutatásával, sőt a század vége felé már kézművességgel is. Termékeiket nyugatra szállították, egészen az európai orosz területig, ahonnan állandóan áramlott ide munkaerő. A telepesek szoros kapcsolatokat alakítottak ki a helyi lakossággal. — A proletár forradalom katonái rovatban R. I. MALITTKAVI-firos: Vincas Mickiaviőius-Kapsukas (62 — 69. 1.) az 1880—1935 élt kiváló litván forradalmár életét ismerteti, akinek több mint kétezer írásműve közt sok foglalkozik történeti kérdésekkel is. — I. JE. GORELOV: Szergej Vasziljevics Mogyesztov (69—74. 1.) az 1882—1919 ólt tveri származási! forradalmár elsősorban 1905-ben játszott szerepét emeli ki. — GAJRA VESZJOLAJA: Borisz Dmitrijevics Vigilev (74—81. 1.) az 1883 — 1924 élt vilnói származású forradalmár életét mutatja be: az 1905-ös forradalom után Galíciában működött, Lenin személyes ismerőse, 1921-ben tért haza" azután halálálig varsói szovjet konzul volt. — A vitarovatban A. JA. AVREH: AZ orosz abszolutizmus és szerepe a kapitalizmus megerősödésében Oroszországban (82—104. 1.) a szerkesztőség megjegyzése szerint vitatható megállapításokat tartalmaz, ezért közlik egy új vita megindítójaként. A szerző