Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

FOLYÓIRATSZEMXE 843 •es reformista történészei a weimari köztársaság csődjéről és a fasiszta diktatúra létrejöttéről (101—110. 1.) kiemeli a jobboldal aktivizálódását, vitai arra, hogy a történészek nem mutatnak rá a bukás fő okára: a német imperializmus így keresett kiutat. Viszont részletkérdésekben sokszor helyes beismerések láthatók. — V. M. BEREZSKOV: Teherán — 1943 (111—132. 1.) befejezi személyes visszaemlékezéseit, itt beszámol arról, hogy tudták meg a németek a konferencia határozatait, a továbbiakban Törökország hadbalépésének a kérdése, Churchill névnapjának a megünneplése, Lengyelország háború utáni határai, a háborús bűnösök felelősségre vonása, Németország felosztása angolszász javaslatra, a háború utáni rendezés kérdéseivel kapcsolatos tárgyalások részletei, majd a hazatérés egyes mozzanatai kerülnek sorra. — N. ISZTORIJA SzSzSzR 1968. 1. szám. — V. JE. ILLERICKIJ:/ A hazai történetírás problémái a szovjet történettudományban, 1917 — 1967 (3 — 20. 1.) a szovjet történettudomány történetéről szóló több kötetes munka 6. kötete számára írt áttekintés változata, összefoglalja a történetírás történetének a fejlődését a szovjet korszakban. Az 1930-as évekig még nem különül el a történettudományon belül önálló diszciplínává, az ekkor írt munkák túlságosan leegyszerűsítenek. Az 1930-as évektől már jelentősebb könyvek születnek, de egyre erősebben érződik a dogmatizmus. 1946-ban a moszkvai Történettudományi Intézetben külön bizottságot hoztak létre erre a tudományágra (azóta osztállyá fejlődött), a legfőbb eredmény a már említett több kötetes munka, ennek nagy érdeme a forradalmi történelmi gondolkodás bemutatása. Az 1960-es évek közepétől új szakasz kezdődött, a módszertani kérdések kerültek az előtérbe, és a szovjet korszakkal foglalkozó történetírás történetének a vizsgálata, sőt maga a historiográfia története is. Az egyes szövetségi köztársaságokban — néhány kivételtől eltekintve (Ukrajna pl.) — eddig még nem sikerült nagy eredményeket elérni. A további teendők a módszertani kérdések vizsgálata, a XIX. századi orosz történetírás és a szovjet korszakkal foglalkozó történetírás mélyebb elemzése. — A. V. BÁszov: A tengerész-gyalogosok a Nagy Honvédő Háború szárazföldi frontjain (21 — 41. 1.) részletes eseménytörténetet ad szerepükről, amely a haditengerészeti bázisoknak a szárazföld felől történő védelmével kezdődött (Odessza pl.), de hamarosan egyéb szakaszokon is fontos szerephez jutottak, ígv Leningrád és Moszkva védelmében, 1942-ben az északnyugati fronton, Sztálingrádnál, ill. a Kaukázusban. — V. A. KRUTALEVTCS : Belorusszia felszabadítása a megszállás alól a breszt-litovszki békeszerződés érvénytelenítése után (42—66. 1.) megmutatja a német forradalommal való szolidaritást. A szovjet hatóságok felszólították a forradalmi német katonákat, segítsenek Belorusszia és a többi elfoglalt terület felszabadításában. A konkrét végrehajtást mindenütt a német katonatanácsokkal egyetértésben kívánták végrehajtani. Az Antant azonban igyekezett ezt az együttműködést megakadályozni, s a német hadvezetőség is a megszálló csapatok visszavonásának elodázására törekedett. Ebből konfliktusok származtak, pl. Gomel átadásával kapcsolatban, a németek a viszszavonuláskor gyakran robbantottak és raboltak. A megszálló csapatok kivonulását viszont gyorsította, hogy hátországukban szovjet hatalmi szervek alakultak. G. М. GYERENKOVSZKIJ : liosa Luxemburg Oroszországban az első forradalom idején (57—69. 1.) levelei, az ellene lefolytatott per iratai és mások visszaemlékezései alapján részletesen bemutatja, hogy ekkor a bolsevikok álláspontjához közeledett, bírálta a mensevikek magatartását. 1906-ban a cári hatóságok letartóztatták, csak kaució ellenében engedték szabadon, ekkor azonban nem tért vissza rögtön Németországba, hanem előbb Varsóban, majd Finnországban tartózkodott, s csak az év szeptemberében tért haza. 1907-ben az OSzDMP V. kongresszusán a lengyel szociáldemokratákat képviselte. — D. M. DBAGNYBV, P. V. SZOVETOV: A földbirtok struktúrájának átalakulása Moldvában a XV—XVIII. században (70—92. 1.) a forrásokból ismeretes valamennyi falu adatait összegezve megállapítja, hogy a XV. századig a feudális nagybirtok felszívta a kisbirtokot, a XVI. században viszont ismét a felaprózódás tendenciája kerül az előtérbe (1526—1570 a kisbirtokos kezén levő falvak 75,3%-a korábban nagy- vagy középbirtokhoz tartozott), azután ismét a koncentrálódás folyamata kerül az előtérbe. A hullámszerűen menő átrétegződés mellett a másik fontos jelenség a magánfeudalizmus gyengülése és az állami feudalizmus erősödése. A következtetéseket a szerzők számos táblázattal támasztják alá. — 1.1. Kuz-NYECOV: Halhin-Gol hősei (93—106. 1.) személyenkint közöl életrajzi adatokat az 1939 nyarán a japán támadók ellen vívott harc részvevőiről. — N. N. ULASCSIK: Az írni-olvasni-tudás a forradalom előtti Belorussziában (106—116. 1.) megbírálja az eddigi feldolgozásokat, mert az 1897-es népszámlálás megállapításait mechanikusan átvéve, az írástudatlanok túl magas arányát állapították meg, számukat ugyan-