Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

842 FOLYÓIK ATSZEMLE 1943 (119—138. 1.) folytatja emlékezéséit a konferencia menetéről, a második front körül folytatott vitákról, néhány részlet­tel egészítve ki az ismert képet. — B. N. KOMISSZAROV:(T. Langsdorf/1821 — 1829-i expedíciójának anyaga mint Brazília történe­tének forrása (139—150. 1.) Langsdorff 1824—28 német és portugál nyelven írt naplóját, levelezését ós az orosz expedíció egyéb anyagát tekinti át, s utal forrásérté­kére, hiszen Langsdorffot elsősorban a gaz­dasági és társadalmi viszonyok érdekelték. Számos rajza is hasznos forrás. 2. szám. — LOTHAR BERTHOLD: A SzKP KB ,,A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötven éve" téziseinek jelentősé­ge a történettudomány számára (3—10. 1.) kiemeli, milyen jól világítják meg a Szov­jetunió történeti útját, hangsúlyozzák, hogy a szocialista forradalom itteni formá­ja nem az ország fejletlenségének volt a kö­vetkezménye. A szovjet fejlődés a gyakor­latban bizonyította be a történelmi ma­terializmus igazát. A tézisek feltárják a fej­lődés nehézségeit is, de megmutatják, hogy a problémák megoldása nem erőszak útján történt, ahogy azt még szocialista történé­szek is állítják. A tézisek a történelem tudományos feldolgozásának mintapéldái. — К. K. ROKOSZOVSZKIJ: Sztálingrád irányában (12 — 29. 1.) személyes élményeit közli a sztálingrádi csata előkészítéséről és katonai vezetéséről, a győzelemig. — M. A. DODOLEV: AZ 1808-1814-es spanyol forradalom befolyásáról az európai államok külpolitikájára (30—40. 1.) orosz levéltári anyag alapján az orosz—francia viszonyra gyakorolt hatást vizsgálja. I. Sándor a franciákat támogatta. A spanyol forrada­lom meggyengítette a kontinentális zár­latot. A spanyol ellenállás nagy hatást gyakorolt egyéb országokra, igyekeztek Oroszországot is eltávolítani a franciák­tól. Ez idővel sikerült, de 1810-ben Napo­leon éppen a spanyol ellenállás miatt nem tudott Oroszország ellen fordulni. A spa­nyol forradalmárok kihasználták ezeket az ellentéteket. 1813—14-ben Oroszország fel­szabadító háborúja a spanyolok helyzetét is megkönnyítette. — JUAN FRIEDE: AZ agrárviszonyok történetéből a gyarmati Co­lumbiában. Az encomiendától a földmagán­tulajdonig (41 — 52. 1.) a muiszka indiánok kezén volt földek sorsát vizsgálja a spanyol hódítástól kezdve. A muiszkák társadalmi szervezete ekkor a korai európai középkor­ra emlékeztetett. Föld bőven volt, köny­nyen elvándoroltak, nem tartották vagyon­tárgynak. Ezért a spanyolok sem találtak ki jogi igazolást arra, hogy a földet elvet­ték. Az államhatalom nem látta szívesen a nagybirtok kialakulását, az egész földet királyi tulajdonnak tekintette, a spanyol hódítókat csak birtokosoknak. A hódító­kat is elsősorban az ingó vagyon és az indián munkaerő érdekelte. így alakult ki a repartimiento (az indián munkaerő el­osztása) és az encomienda (az indiánok „védelme") rendszere. Az állam szabá­lyozta a spanyolokra bízott indiánok adó­ját, nehogy feudális nagybirtokok alakul­janak ki, az indiánok munkával és ter­ménnyel, vagy aranytárgyakkal adóztak. Az encomiendák közt idővel nivellálódás ment végbe, a túl sok vagy túl kevés indiánt foglalkoztatók eltűntek. Minthogy az enco­mienda birtokosát is megadóztatta az állam, idővel sok birtok gazdátlan maradt. A XVI. sz. vógén a hatóságok átalakítot­ták az agrárrendszert, a föld egy része indián közösségek kezében volt (resguardo), másik része adóval terhelt magántulajdon, a harmadik pedig állami. A XVIII. szá­zadban a magántulajdonban levő föld tovább terjedt. — MARIAN WILK: A Szovjetunió gazdasági segítsége a lengyel népnek a háború befejező szakaszában, 1944—1945 (53 — 59. 1.) az 1944 nyarán meginduló segítségre sok konkrét adatot sorakoztat fel. Az első élelmiszersegélyek után 1944 októberében már kereskedelmi szerződést kötött a két állam, ennek értel­mében későbbi lengyel szénszállítmányok fejében nyújtott a szovjet állam áruhitelt. A kikötők helyreállításánál technikai se­sítséget adott, a kiemelt német hajók egy­harmada lengyel tulajdon lett. Különösen jelentős volt a Varsó újjáépítésének meg­kezdéséhez nyújtott segítség. — P. VASZIL­JEV: A „Weserbund-Süd" hadművelet. Meg­szállás puskalövés nélkül (60—68. 1.) Dánia német megszállásának eseménytörténetét ismerteti, ebben az addig folytatott német­barát politika következményét látja. — B. JE. BORISZOVSZKIJ: A Ford-színházban lezajlott bűntény színfalai mögött. Lincoln meggyilkolása (69—81. 1.) sok részletet kö­zöl a vizsgálat lefolyásáról, a felelősség elmosásáról. A bíróság elé került vádlotta­kat nem vonták felelősségre. — N. A. HALFIN, A. SZ. AVETJAN: A kolonializmus és neokolonializmus történetének problémái a háború utáni szovjet történetírásban (82 — 90.1.) időszerűnek látják egy nagyobb szintézis elkészítését. — V. I. BORISZOV: Gazdasági és politikai problémák Brazília történetírásában és publicisztikájában, 1960—1966 (91—100. 1.) az iparosítás ós az agrárreform kérdésére vonatkozó fel­fogásokat ismerteti: az előbbinél a haladó körök ellenzik a külföldi tőke bevonását, mások szerint viszont annál gyorsabban valósulna meg, minél több tőke áramlana ide. A továbbiakban az utóbbi évek poli­tikai fordulatainak a visszhangját mutatja be. — V. D. KULBAKIN: A NSzK burzsoá

Next

/
Thumbnails
Contents