Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

FOLYÖLLt ATSZEMLE 841 17. 1.) az 1960-as években megjelent munkák alapján megállapítja: ezekben sokszor vetődik fel az a gondolat, hogy a forradalom nem volt szükségszerű, hogy a szovjet kormány kettős játékot űzött, mert világforradalmat akart, és ugyanakkor együttműködést a külföldi országokkal, hogy a háborúból való kilépéssel Szovjet-Oroszország „elárulta" egykori szövetségeseit, hogy a külföldi intervenció csak a szövetségesek belső ellentétei miatt bukott meg. Az Októberi Forradalommal foglalkozó irodalomban a vezető szerepet ma is a reakciósok játsszák, akik nagyjából ugyanazokkal az érvekkel lépnek fel, mint elődeik. — V. M. HAJCMAN: AZ USA atom-monopóliumának bukása (18 — 34. 1.) eseménytörténeti áttekintést ad az atombomba kidolgozásáról. A kísérleteket a Szovjetunió elől eltitkolták, bár felvetődött az, hogy politikai ellenszolgáltatások fejében közlik a titkot. A Japánra ledobott atombombák a világ közvéleményében élénk tiltakozást váltottak ki. Amerika ekkor kezdte atomdiplomáciáját. A szovjet kormányzat már 1943-ban megindította a kísérleteket az atombomba előállítására, 1946. dec. 25-én érte el az első sikert, 1947-ben már bejelentette, hogy az atombomba amerikai monopóliumának vége. Ezt 1949-ben Truman is kénytelen volt elismerni. 1953-ban a Szovjetunióban hozták létre az első hidrogénbombát. — Sz. P. POZSARSZKAJA: Spanyolország és a második világháború (35—48. 1.) azt bizonyítja, hogy 1939-ben az ország belső helyzete bizanytalan volt, még a falangisták közt is voltak ellentétek, ezért nem lépett be Spanyolország a háborúba. Amikor a háború során a németek felvetették a kérdést, a spanyol kormány szándékosan túl nagy engedményeket követelt, nehogy ezeket Németország megadja. A Szovjetunió elleni háborúban részt vett spanyol önkéntes hadosztály, a „kék divízió" hamarosan dicstelen véget ért. Az afrikai partraszállás után Franco semlegességéről biztosította Rooseveltet, de ugyanakkor újabb fegyverszállítmányokat kért a németektől. 1943-ban kísérletet tett szovjetellenes nyugati egységfront létrehozására. 1944—45 során a spanyol határ közelében francia területen gyülekező egykori polgárharcosok számos incidenst robbantottak ki, a spanyol kormány tiltakozott is jelenlétük ellen a francia kormánynál. Spanyolország békeszeretete csak utólagos mítosz. — JU. A. ZTJBRICKIJ: Walker kalandja. Az USA közép-amerikai agressziójának történetéből (49 — 61. 1.) eseménytörténetileg ismerteti a déli államokból származó amerikai zsoldosvezér történetét, aki 1852-ben Dél-Kaliforniát akarta elfoglalni, 1855-ben állítólagos segélykérésre hivatkozva Nicaraguába tört be, itt elnökké is választatta magát. A demokratikus erőkre támaszkodó Rafael Mora nicaraguai elnök azonban önkénteseivel 1857-ben megadásra kényszerítette. 1860-ban Hondurasba tört be, de itt angol segítséggel elfogták és kivégezték. Vállalkozásai csak forma szerint voltak magánjellegűek. — В. I. SZPIVAK: Az orosz önkéntesek részvételéről a Magyar Tanácsköztársaság védelmében (62 — 67. 1.) nagyobbrészt magyar anyagra támaszkodva ismerteti a magyarországi orosz hadifoglyok tevékenységét a nemzetközi brigádban. — GERHARD BECKER: AZ oroszországi ellenzéki mozgalom 1848-ban. A szent-pétervári porosz követség jelentései alapján (68—75. 1.) von Rochow követnek a merseburgi állami levéltárban levő jelentései alapján sok adatot hoz fel arra, menynyire félt az orosz kormányzat, ezért meg is nehezítette a külföldiek beutazását. — ALEIDA PLASENCIA: Jesús Menéndez — a kubai munkásmozgalom kimagasló alakja (76-81. 1.) bemutatja az 191Í-1948 élt, néger származású képviselő pályafutását, aki 1931 óta volt a kommunista párt tagja. Mint a cukoripari munkások szakszervezetének főtitkára, nagy harcot vívott a tőkések ellen, ezért meggyilkolták. — L. I. GINCBERG: Hitler ugrása a hatalomhoz (82 — 93. 1.) 1930 őszének eseményeit tárgyalja, Hitler tárgyalásait a nagytőke képviselőivel stb. A mai nyugat-németországi helyzet veszedelmesen hasonlít az e korabelire. — L. V. POZGYEJEVA: AZ angol—amerikai viszony a Közel- és Közép-Keleten a második világháború idején (95— 107. 1.) rámutat arra, hogy az angolok katonai sikereiket csak amerikai segítséggel tudták elérni. Az itteni népek szabadságharca is erősen befolyásolta a fejleményeket. Az amerikaiak gazdaságilag is igyekeztek kiszorítani az angolokat pozícióikból. Csak annyira támogatták őket, amennyire ezt a háború érdekei megkívánták, de nem voltak hajlandók Angliát erősíteni. A területért vívott nagyarányú harc csak 1945 után bontakozott ki, de kezdetei a világháború idejére nyúlnak vissza. — A. JE. KUNYINA: AZ amerikai „ultrák" ideológiája (108—118. 1.) bemutatja az amerikai konzervativizmus ideológiáját, amelynek fő tényezői a profit, a magántulajdon, az egyéni szabadság. A konzervatívok igyekeznek magukat elhatárolni a fanatikus ultráktól, valójában azonban ugyanazokat az elveket vallják. Külpolitikájuk is lényegében azonos, mert háborúra tör. Az ultrák mozgalma fasiszta jellegű, s egyre szélesedő ellenhatást vált ki az országon belül. — A visszaemlékezések rovatában V. M. BEREZSKOV: Teherán,