Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

836 FOLYÓIK ATSZEMLE közöl Berzsenyi életének vasi vonatkozásaihoz: a költő élményeit a vasi insurrectio kapcsán; felesége családjával folytatott elkeseredett örökségi perét stb. — HÁZI JENŐ A 3—4. számban is folytatja Vas megyei középkori oklevél publikációját 1345—1359. évi 11 oklevél közlésével. — V. A magyar folyóiratszemlét összeállították: Bellér Béla (В.), Glatz Ferenc (G.), Kardos József (K.), Sipos Péter (S.), Szabó Miklós (Sz.), Vörös Károly (V.) KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK VOPROSZI ISZTORII 1968. 1. szám. — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megünneplésének szentelt szám első cikke röviden beszámol a Szovjet Tudományos Akadémia ünnepi üléséről és M. V. KELDIS elnök beszédéről (3 — 6.1.). — A. M.RUMJANOEV: A Nagy Október történelmi tapasztalata (7—17. 1.) az ülés másik előadása, ezt egészében közli a folyóirat. Rumjancev a legfőbb tanulságot abban látja, hogy ma már a haladás csak a burzsoá viszonyok felszámolásával lehetséges. Hangsúlyozza a történelmet alkotó ember fontosságát, ezen belül az egyéniség szerepét. Október egyesítette a szocializmust ós a demokráciát,. Ez azonban nem ment automatikusan, s az eredményeket bizonyos útkeresés után sikerült elérni. — A továbbiakban a szám a Szovjet Tudományos Akadémia történeti osztályának ünnepi ülésén elhangzott beszámolókat közli.—JE. M. ZSTJKOV: A szovjet történettudomány ötven éve (18—28. 1.) az 1920-as évek jellegzetességót a nagy elméleti vitákban látja, később a konkrét kutatásra helyeződött át a hangsúly. Említi az eredményeket (kutatóintézetek létrehozása, egyetemi tankönyvek), utal a ma már leküzdött hibákra. Különösen egyes egyéniségek váltakozó értékelése volt hibás (pi. IV. Iváné), sőt általában hol az 1917 előtti korszak, a cárizmus idealizálása, hol a múlttal szemben való teljes nihilizmus. A teendők közt fontosnak látja a magát marxizálónak mutató burzsoá történetírás ellen vívott harcot, a hazai haladó hagyományok kimunkálását. — B. A. RIBAKOV: A szovjet régészet 50 éve (28—37. 1.) felsorolja az eredményeket, eddig ismeretlen kultúrák feltárását, kitér a művészettörténet, és a történeti segédtudományok fejlődésére is. A kutatás súlypontját az etnogenezisben jelöli meg. — JU. V. BROMLEJ: A néprajzi kutatások fő irányai a Szovjetunióban (37—56. 1.) a feladatokat a szovjet kormányzat nemzetiségi politikájából vezeti le. A megfigyelés mellett egyre fontosabb a történeti kutatás, így a szovjet népek mai élete mellett az ősközösség és a korai civilizációk vizsgálata. Fontos a hazai etnográfia történetének feldolgozása, s a burzsoá etnográfia bírálata. — B. G. GAFUROV: A szovjet orientalisztika ötven éve (56 — 63. 1.) a filológiai ós történeti kutatások mellett utal a jelenkor vizsgálatának előretörésére. — I. A. HRENOV: A szovjet szlavisztika fejlődésének mérlege (64—74. 1.) a Pokrovszkij idején mellőzött tudományág a háború óta elért eredményeit mutatja be a történelem mellett a filológia, irodalomtörténet és nyelvészet területét is érintve. — L. Sz. GAPONYENKO: A munkásosztály az Októberi Forradalomban (74—89. 1.) a kérdés historiográfiáját elemzi, ennek alapján vázolja a munkásosztály összetételét a forradalom idején, szervezettségét, öntudatosodásának fokát, és a munkásmozgalom fejlődését a két forradalom közt. — A. O. CSUBARJAN: Az Októberi Forradalom burzsoá historiográfiája (89—96. 1.) a korábbihoz képest új mozzanatokat mutatja először: ma jobban vizsgálják a forradalom okait, hogy a harmadik világot eltérő útra vezethessék, a gazdasági tényezőknek és a háború szerepének is nagyobb figyelmet szentelnek. De továbbra is hangoztatják, hogy a tömegeknek nem volt szerepük a forradalomban. Viszont nem emlegetik már a német befolyás legendáját. A Forradalom sajátos, kivételes voltát hangsúlyozzák. Az eltelt ötven év jelentősen módosította a burzsoá koncepciókat, bár nyílt antikommunizmus még ma is akad. — Ju. A. POLJAKOV: A polgárháború történetének néhány kérdése (db—109. 1.) a historiográfiai áttekintés alapján utal arra, hogy itt volt a burzsoázia ellenállása a legerősebb, mert ez volt az első győztes szocialista forradalom. Ennek az ellenállásnak a tömegbázisa azonban egyre szűkült. A polgárháború számos katonai tehetséget nevelt fel. Katonailag fontos volt a hadsereg gyors manőverezőképessége. A külföldi segítség jelentős szerepet játszott. Az ellenforradalom szervezkedését nehezítette az is, hogy nem volt pozitív programja. , A korszak kutatása az utóbbi években sajnálatosan visszaesett. — M. P. KIM: A kultúr forradalom történelmi tanulsága (109—122. 1.) nagyrészt a kulturális örökség kérdését vizsgálja. A múlt kultúrájában van számos nem osztály jellegű, maradandó