Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

FOLYÖLLt ATSZEMLE 837 mozzanat, de még az osztályhoz kötött mozzanatokból is a haladó jellegűeket meg kell tartani. Ezért nem hoz a forradalom olyan rombolást, mint amilyentől Heine félt, legfeljebb részletekben, ami a tömegek elkeseredésével magyarázható. A proletkult kezdetben nem volt teljesen nihilista a múlt örökségével szemben, ezért támogatta Lenin is egyideig. A továbbiakban a népi kultúra kibontakozásában mutatja meg a kulturális forradalom nagy jelentőségét. — A publikációs rovatban A. Sz. MILNYIKOV: Eiy külföldi megfigyelő tanúvallomása a XVII. századvégi orosz állam életéről (123-125. 1.) Jiíí David (1647 — 1713) cseh jezsuita munkáját ismerteti, aki 1685 — 89 tartózkodott Moszkvában, mint a Golicin herceg által meghívott katolikus misszió tagja. Feljegyzései katolikus elfogultsága mellett szláv mivoltáról is tanúskodnak, s arról, hogy jó szemű megfigyelő volt. A következőkben megkezdi DAVID : Nagy-Oroszország vagy Moszkóvia mai helyzete c. munkájának közlését (126—132. 1.), az első és harmadik részt némi kihagyással, a középsőt teljes egészében. — Az eseménytörténeti vázlatok közt D. L. GOLINKOV folytatja a belső ellenforradalom felszámolását bemutató cikksorozatát (133—149. 1.), itt az eszerek tevékenységét mutatja be. — N. JA. EIDELMAN: II. Katalin emlékiratai — az önkényuralom egyik feltárt titka (149—160. 1.) ismerteti a kézirat sorsát 1796 után: először Herzen adta ki az emigrációban 1858-ban, Oroszországban csak 1907-ben jelenhetett meg. — V. A. FJÛDOROV: A parasztmozgalom a jobbágyreform előtti Oroszország nemzetiségi vidékein (161 —169. 1.) az 1950-es évek dereka óta erre vonatkozólag megjelent munkákat tekinti át. — EMÍLIA IVOSZTOVA ismerteti az Októberi Forradalom történetével foglalkozó, 1958 — 6 7 megjelent bolgár munkákat (192—198. 1.). — N. A. RABKINA: A ,,Pique Dame" történeti mintája (213 — 216. 1.) a Puskinnovella főhősnőjének ólő mintáját Natalja Petrovna Golicina, szül. Cserniseva hercegnőben ( 1741 — 1837) látja, aki 1789-ben tért haza Párizsból, 1825-ben a dekabristák érdekében emelt szót. Puskin személyesen isismerte. — I.A. SZTUCSEVSZKI.T \ Julianus Apostata (216 — 220. 1.) életét vázolja. 2. szám. — N. N. AZOVCEV, A. K. SZELJANYICSEV: A Munkás-Paraszt Vörös-Hadsereg és Vörös Flotta létrehozása (3—19. 1.) az évforduló alkalmából részletesen elemzi a szervezés menetét 1919-ig. — JE. Ju. BOGUS, A. K. VOROBJOVA: K. Marx és F. Engels müveinek második kiadása (20 — 34. 1.) rámutat az újabb munkák feltárásával kapcsolatos szövegkritikai problémákra. Az első kiadásban még nem szerepelt anyagból itt különösén Engels kései tanulmányait elemzi, ezek szerepét a marxista filozófia fejlődésében, megállapításait a korabeli tőkés országok gazdasági és társadalmi fejlődéséről, a szocialista pártokról, harcát az opportunizmus ellen, az osztályharc taktikájával és külpolitikai kérdésekkel foglalkozó munkáit. Engels világosan látta a forradalom érlelődését Oroszországban. — N. Ju. KOLPINSZKIJ: Karl Marx harca a ,,baloldali" opportunizmusellen (35 — 50.1.) részletesen ismertetiaz álbaloldaliság ellen vívott harcot, amely már jóval az I. Internacionálé létrejötte előtt megkezdődött. Hangsúlyozza a tudományos elmélet fontosságát. A harc az 1848-as forradalmak bukása után vált fontossá. A cikk nagyrészt a Bakunyin elleni harcot elemzi, s utal arra, hogy a régi hibák a munkásmozgalom fejlődésének újabb szakaszain mindig újra felbukkannak. — JE. M. ZSUKOV: A „Meidzsi forradalom" értékelésének kérdéséhez (51 — 57. 1.) a 100. évforduló alkalmából felsorakoztatja a különböző értékeléseket, amelyek hol forradalomnak, hol reformnak tekintik, sőt teljesen monarehista szellemben is tárgyalják; ma éppen revansista szellemű megünneplésére készülnek Japánban. Ma nem követhető utat jelentett a forradalom. Valóban gyors fejlődést biztosított, a tömegek nyomora árán. Forradalom volt, bár a nyomában fellépő új rezsim reakciós volt. A burzsoázia gyávasága miatt nem sikerült a forradalmat végigvinni, nem volt erre alkalmas osztály. Óv a forradalom idealizálásától és lebecsülésétől. — M. I. SZTYISOV: A kispolgári pártok széthullása Szovjet-Oroszországban (58 — 74. 1.) megállapítja, hogy mind ellenezték a proletárforradalmat, nem kívánták a szovjetek kizárólagos hatalmát a februári forradalom után. Október után már erőszakkal akartak valamiféle harmadik utat. A bolsevikok hiába próbáltak békülékenyek lenni. Ezért a tömegtámogatás híján ezek a pártok szétestek. A Nep idején a kispolgári ideológia feléledése reális veszély volt, ezt csak a szocializmus győzelme szüntette meg. — B. SIRENDIB: Mongólia útja a szocializmushoz (75 — 84. 1.) abban látja jelentőségét, hogy itt sikerült az elmaradott viszonyokból a szocializmusba átlépni, egy másik ország proletariátusának a segítségével. A hazai forradalmi párt meg tudta oldani a problémát, eredeti paraszti összetétele ellenére. — A. I. MARTÍNOV: A Csendes-óceáni paktum gyökereinél (85—98.1.) 1946-tól vizsgálja,hogy Ausztrália és Új-Zéland kezdeményezték egy regionális szövetség megkötését. 1951-ben kötötték meg az ANZÚS-t, s ez lett az 1966-ban Japán bevonásával kibővített