Századok – 1969

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 821/IV

828 FOLYÓIK ATSZEMLE rokra (parasztság és nemesség) hasadt megyeszervezet gazdasági-társadalmi mechanizmusának bemutatása, másrészt pedig a familiarités (hazai hűbériség) jellegének elmélyült vizsgálata". Ezután a városok történetével foglalkozik Bartha Antal, kijelentve azt, hogy „feudáliskori városfejlődésünk vizsgálata marxista történetírásunk szűk keresztmetszete". Megállapítja, hogy marxista történetírásunk többségében meggyőzően bírálta a magyar nacionalista történetírói irányzatok teremtette birodalmi koncepciót, ugyanakkor felhívja a figyelmet a horvátországi, halicsi hadjáratok értékelésénél a sokoldalú elemzés ós a sokszempontú és mérlegelő elvi állásfoglalás igényére. III. Béla korának elmélyültebb kutatására is felhív a szerző, a tatár támadással kapcsolatban pedig az egyetemestörténeti összefüggések részletesebb megismerését igényli. Az egyetemes történet alaposabb elemzését kéri számon (balkáni török terjeszkedés, balkáni politika stb.) az I. Lajos és a Zsigmond-kori politika megítélésénél is. A XIV—XVI. századi történelemmel kapcsolatban általában megállapítja, hogy „a rendiség fogalma elvi tisztázásának kísérlete nem segített feltárni a XIV — XVI. századi fejlődésünk alapvető áramlatát". Mátyás politikájával kapcsolatban említi, hogy mérlegelni kell, vajon nem a központosítás érdekei diktálták-e a külpolitikát, az expanzió irányát. Befejezésül a XVI. század első negyede történetének problémáiból sorol fel jónéhányat. — MAKKAI LÁSZLÓ A kései feudalizmus korának története a magyar történelem egyetemi tankönyvében és „rövid összefoglalásában" című referátuma bevezetőjében felteszi a kérdést: az új összefoglalás esetében korlátozzuk-e feladatainkat a tárgyalt korszak „fehér foltjainak" eltüntetésére, vagy pedig felül kell vizsgálnunk a korábbi összefoglaló munkák koncepcióját isi Megállapítja, hogy szükséges a XVl—XVIII. századi magyar történelem egész koncepciójának alapos átgondolása; sürgős lépésnek tartja annak vizsgálatát, hogy „az ország belső gazdasági-társadalmi fejlődésében, a kor nemzetközi viszonyaiban, s általában a kelet-európai fejlődésben adva voltak-e egyáltalán egy olyan független centralizált magyar állam létrejöttének és fennmaradásának objektív feltételei, amelyek osztálybázisát egy viszonylag erős árutermelő szabadparasztságnak az ugyancsak árutermelő feudális uralkodó osztállyal kötött kompromisszuma alkotta volna". A megelőző két szintézis maradandó eredményeinek említése után szól arról, hogy ezekben a munkákban a XVII. század derekától a XVIII. század derekáig tartó szakasz tisztázatlan különösen a szabadparaszti törekvések ábrázolásánál. Beszél arról,, hogy a paraszti osztályharc tényanyagának feltárása kielégítő, de szubjektív célkitűzéseinek és objektív perspektíváinak alapos kritikai vizsgálata annál sürgetőbb. Ehhez szükséges az egyes paraszti rétegek egymáshoz, az uralkodó osztályhoz és a szabadságharcokhoz való viszonyának tisztázása. Ez utóbbival kapcsolatban a parasztságot három típusra bontja: árutermelő parasztság, szegényparasztság és katonaparasztság. Kijelenti, hogy a centralizált nemzeti monarchia szabad paraszti osztálybázisát az illúziók birodalmába kell utalni. A továbbiakban jelzi azt a bizonytalanságot, amely a demográfiai viszonyok tekintetében uralkodik, a termelési technika, a termelékenység és a termelés volumene esetében is csak illusztratív adatokat adnak a korábbi szintézisek. A magyar történetírás legsúlyosabb adósságai közé sorolja a korszak város- és ipartörténetét. A világpiaci kapcsolatok alapos kutatására is felhív a referátum szerzője. A továbbiakban megállapítja, hogy az ország belső gazdasági erejének és a külföldtől való gazdasági függésének pontos kimutatásából kell levezetni a társadalmi-politikai pers| ektívákat, „mert az az ellentmondás, amely a két szintézisben a gazdasági elesettség és a független centralizált nemzeti monarchia igénye közt fennáll, nem tartható tovább fenn". Az uralkodó osztály különböző rétegeinek politikájával, illetve a velük szemben támasztott követelményekkel kapcsolatban későbbi korok visszavetítése található a korábbi szintézisekben, a Habsburgabszolutizmus viszont egyoldalú megítélésben — illetve elítélésben — részesül, — állapítja meg. — ZIMÁNYI VERA Az 1610— 1630-as évek problémái című referátumában a robotoltató majorsági gazdálkodás tényszerű leírását a XVII. század első felére vonatkozóan kielégítőnek tartja; egy sor kérdésben azonban további tisztázást igényel. Világosabb képet kell nyernünk a termelőerők alakulásáról, a legfontosabb termelőerő, az ember demográfiai fejlődéséről, a föld felhasználásának, kihasználásának mértékéről; az árak, bérek alakulásáról, a kereskedelemről. Meg kell rajzolnunk országunk helyét az összeurópai fejlődósben, városi fejlődésünk is alaposabb vizsgálatra szorul, stb. „Az ország gazdasági életének és társadalmi erőinek pontosabb számbavétele után — mondja — kísérletet kellene tenni az állam, Habsburg-Magyarország és az erdélyi fejedelemség anyagi erőinek jobb felmérésére." A korszak megoldatlan alapellentmondásának tartja, hogy Bethlen Gábor egy Hunyadi Mátyás típusú nemzeti monarchia megteremtésére tett kísérletet (Zrínyi Miklós pedig ezt állította követel-