Századok – 1969

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 821/IV

FOLYÖLLt ATSZEMLE 829 •menyként), a rendek viszont a Habsburgellenes függetlenségi harcok győzelmétől Jagelló-kori anarchiát, rendi előjogaik korlátlan érvényesítését várták. A meglevő erőviszonyok mellett — jelenti ki a szerző — „mindazok a kísérletek (Bethlen Gábor), vagy elképzelések (Zrínyi Miklós), amelyek a rendiségen túlmenően az ország egyéb — objektíve gyenge — erőit igyekeztek céljaik érdekében mozgósítani, hoszszabb távon megvalósíthatatlanok voltak. Az erős, független nemzeti monarchia eszméje nemcsak ebben a különlegesen szerencsétlen évszázadban, hanem egész további történelmünk során évszázadokon át megvalósíthatatlan utópia maradt." — GYÖKFFY GYÖRGY hozzászólásában részletesebben szól a magyar — szláv kapcsolatokról, s azon nézetének ad gangot, mely szerint „párhuzamos kelet-európai fejlődés, kölcsönös megtermékenyítés, amelyben mi kétségtelen többet kaptunk a szlávoktól, mint ők tőlünk, — ez a történetileg megfogható kép, s ez sokkal reálisabb, mint egy itt talált szervezet puszta átvétele." — HECKENAST GUSZTÁV felhívja a figyelmet Molnár Erik Mátyás-értékelésére, mint történeti irodalmunkban található egyedül reális ábrázolásra. — MÁLYUSZ ELEMÉR szerint a rendiség és az egyszerű árutermelés kapcsolatát differenciáltabban kell vizsgálni; szükség van a szétszórt, de tartalmukban összetartozó jelenségek összefüggésének feltárására is. — Szűcs JENŐ az egyetemesés a magyar történelem összefüggéseiről, különbségeiről beszélve, a korai feudális állam, a hűbériség és a rendiség jelentkezésénél mutatkozó eltérésekről szól. Említést tesz Károly Róbert, I. Lajos és Zsigmond külpolitikai, illetve külkereskedelmi törekvéseiről, végül a centralizációval kapcsolatban megfogalmazza azt a kérdést, hogy „Mátyás hódításai nem azt a felismerést fejezték-e éppen ki, hogy politikai ós gazdasági szempontból egyaránt kilátástalan (vagy legalábbis csekély reménnyel kecsegtető) helyzetéből csak egy nagyobb államkomplexum segítheti ki". — VARGA JÁNOS hozzászólásában egyetért azzal, hogy a XVI—XVIII. századi magyar történelem egész koncepciója átgondolásra szorul, azonban a jobbágyságnak a szabadságharcokhoz való viszonyait illetően differenciáltabb szemléletre hív fel. Felteszi a kérdést: „a gazdasági elesettség ténye kizárhatja-e egy független, de nem centralizált »nemzeti« állam lehetőségét? Csak a centralizált monarchia képviselhet haladást?" Véleménye szerint ,,az örökös jobbágyrendszer lazítását nem szabad egy feltételezett nemzeti centralizált monarchiától várni és ezen az alapon bizonyítani annak illuzórikus voltát, miközben ugyanezt nem tekintjük a Habsburg-centralizátorok kötelességének". Nincs jogunk a bécsi udvar tevékenységében csak az elnyomás megnyilatkozását látni, „de annak a priori feltételezésére sincs okunk, hogy a Habsburgok abszolutisztikus törekvéseit mindig helyesen megválasztott, magasabbrendű cél irányította volna, és az ismétlődő magyarországi rendi ellenállás a birodalom egészének érdekeit keresztezte volna". — BENDA KÁLMÁN egyoldalúságnak tartja csak a rendiség visszahúzó szerepéről szólni s a Habsburg oldalt nem vizsgálni. Benda Kálmán szerint „a Habsburg centralizáció a többi országban sem adott lehetőséget a polgári fejlődés kiszélesedésére". — A. PÉTER KATALIN egy sor — főleg az uralkodó osztályra, ennek rétegeződésére, egyes rétegek egymáshoz való viszonyára, állásfoglalásaikra stb. vonatkozó — kérdés felvetését tartja szükségesnek. — G. — K. Egyéb tudományos folyóiratok MAGYAR NYELV LXIV. évf. (1968) 3. sz — MIKE s Y SÁNDOR Adalékok a személynevek földrajzi körzetek szerint való jelentkezéséhez című tanulmányában új történeti szempontból is figyelmet érdemlő eredményre jut. így pl. többek között megállapítja, hogy az összesen mintegy száz alakváltozatot feltüntető, vezetéknévként is gyakori „csalán" szóalakváltozásai mögött újabbkori, a XVI—XVII. században lezajlott északi irányú népmozgalmat lehet sejteni. — FEHÉRTÓI KATALIN Egy XIV. századi nagybirtok jobbágyainak személynévanyaga című tanulmányában az alsólendvai Bánfi-család tagjai közti birtokfelosztást tartalmazó, három, egymással tartalmilag összefüggő XIV. századi oklevél 1534 jobbágynevét elemzi, bepillantást nyújtva a XIV. századi névadási szokásokba. — PAPP LÁSZLÓ a brünni levéltárban található, a besenyők történetét, szerzetesrendek és magánföldesurak birtokviszonyait, a karthauzi szavunk előtörténetét stb. megvilágító XIII —XVI. századi magyar nyelvemlékekre hívja fel a figyelmet. — PAIS DEZSŐ Tehát Árpád mégsem volt apagyilkos ... ? címmel újból ,megerősíti korábbi véleményét, hogy Árpád fejedelmet semmiképp sem lehet az apjával, Álmossal szemben Zemplénben elkövetett politikai gyilkossággal vádolni. 4. sz. — GULYA JÁNOS Számon tartották-e őseink az anyaági rokonságot? című tanulmányában arra a következtetésre