Századok – 1969

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 821/IV

FOLYÖLLt ATSZEMLE 827 melyek jelentősek, nagy mértékben felhasználhatók. Végül a szerző hangsúlyozza, liogy nemcsak elhárító célzatúnak kell lennie e harcnak, hanem a marxista tudományosság térnyeréséért, a marxista ideológia terjesztéséért is kell folynia. Arra kell törekedni, hogy megállítsuk egyes közelállók távolodását, illetve elérjük mások közeledését. Végül a szerző arról szól, hogy e harc igen nagy kitartást és szívósságot követel a marxista tudósoktól. — L. N. GUMILOV A kazárok utódai (A csapadékelosztás ingadozásai és az etnogenezis kérdése Délkelet-Európában a VII—X VI. században) című tanulmányában a kazárok helyzetét, sorsuk alakulását, utódaik jelentkezését, a délkelet-európai népek kapcsolatait követi nyomon az említett századokban, segítségül véve a fizikai geográfiát, a történelmi idők klímaváltozásait kutató tudományágat. — BABTHA ANTAL: Történeti földrajz és történelem (Megjegyzések L. N. Gumilov cikkéhez) címmel röviden ismerteti L. N. Gumilov eredményeit, érdemeit, szól a kazár-kutatás historiográfiájának elvi kérdéseiről, majd részletezi fenntartásait, ellenvéleményét a tanulmány egyes megállapításaival szemben; hangsúlyozza, hogy „jogos aggodalmat kelt az az egyoldalúság, amelyik a nélkülözhetetlen történeti földrajzi ismereteknek szinte kizárólagos jelentőséget tulajdonít". — SARLÓS BÉLA: Csemegi Károly és a kiegyezés. A tanulmány Csemegi Károlynak, a dualizmus korában hatályba léptetett birtoktörvénykönyv kodifikatorának 1861—1866 között, a kiegyezést megelőző közjogi vita során kifejtett írói működését ismerteti. Csemegi és Deák nézeteit összehasonlítva megállapítja, hogy az osztrák közjogászok ellen folytatott vi tában Deák reálisabb álláspontot foglalt el. Csemegi idealista nézetei, a jognak az államhatalomtól független, szinte isteni eredetű létének feltételezése, később, 1920-ban, a Tanácsköztársaság elleni megtorlás egyik jogi sarktétele lesz. A tanulmány befejezéseként Csemegi nézeteinek további ellentmondásosságát elemzi. — Txmóczi KÁROLY: Az Imrédy-kormány kísérletei-1938 nyarán a reakciós nemzeti egység megteremtésére c. tanulmánya szerint „a nemzeti egység"-re törekvés szempontjából 1938 júniusában fordulópont tapasztalható Imrédy politikájában. Ezt jelzi június 16-i debreceni beszéde, valamint a jegybank reformjáról és az állami szeszmonopólium kizárólagossá tételéről szóló törvény megalkotása. Az előbbiben feltűnő a szociális demagógia merész alkalmazása, az utóbbi pedig az „uralkodó osztályon belüli tőke-és rétegérdekeltségek közti »arányosabb« anyagi megterhelést és jövedelemelosztást" kívánta „megoldani". — VIGH KÁROLY Bajcsy Zsilinszky Endre a magyar—délszláv barátságért és együttműködésért c. tanulmányában megállapítja, hogy Bajcsy Zsilinszky koncepciójában a délszlávok iránti barátság mindig jelentős szerepet játszott. A közép- és kelet-európai kis népek összefogásáért folytatott harcának egyik bizonysága belgrádi lit ja 1940 februárjában, s tiltakozása a Jugoszlávia-elleni támadás alkalmával a miniszterelnöknél. Ezután részletesen foglalkozik Bajcsy Zsilinszky harcával az újvidéki vérengzések kivizsgálása, a bűnösök megbüntetése érdekében s hangsúlyozza Bajcsy Zsilinszky érdemeit a németellenes összefogás megteremtésében. — A magyar történet új szintézisének előmunkálatai címmel közli a folyóirat az MTA Történettudományi Intézetének I. magyar osztálya rendezésében 1967. november 27-én tartott, a 10 kötetes „Magyarország története" munkálatainak előkészítésével foglalkozó vita referátumait és hozzászólásait. BABTHA ANTAL A magyar történelem problémái 1526-ig című referátumában megemlíti, hogy a 10 kötetes összefoglalásban az eddiginél részletesebben kell foglalkozni a magyar föld honfoglalás előtti történetével, majd figyelmeztet az őshaza megoldatlan problémáira és arra az igényre, mely a VI—IX. századi magyar törzsek műveltségi szintjének további kutatását célozza, ezenkívül jelzi az egyetemestörténeti összefüggésekbe történő beágyazás szükségességét, kiemelve a keleteurópai feudalizmus tanulmányozásának fontosságát. A magyar állam genezisével kapcsolatban kitér a magyar—szláv kapcsolatok problémakörére, melynek részletezése után megállapítja, hogy „szláv eredetű állami kifejezéseink levezetése a helyi pannonezláv előzményekből nehézségekbe ütközik", majd kijelenti, hogy „a szláv őslakosság fejlettségének színvonala a honfoglaló magyarokéval lehetett azonos", így а „X. századi magyar—szláv együttélés színezte a magyarságnak akkor már régen komplex gazdasági tevékenységét". Szól a szerző arról az igényről, mely korai feudális parasztságunk történetének részletes és átfogó feldolgozását kívánja; említi, hogy az egyházi birtokon tapasztalt fejlett állapotok nem jelentettek sajátos körülményeket, hanem a XI—XIII. századi Magyarország termelőerőinek fejlettségi szintjéből következtek. A feudális uralkodó osztály történetével kapcsolatban hangsúlyozza, hogy „mindenekelőtt a serviens mozgalom (XIII. század első negyedétől a század végéig) szorul pontosabb értékelésre", a királyi megyék adományozásánál is mutatkoznak tisztázandó kérdések, és különösen „hiányzik az antagonisztikus ellentétpá-