Századok – 1969

Könyvszemle - Helytörténeti kiadványok (Dankó Imre) 805/IV

808 KÖNYVSZEMLE ismereteket minden esetben jól megválogatott levéltári adatokkal is alátámasztja. * Ugyancsak múzeummal foglalkozik a magyar néprajztudomány klasszikusának, „nagy szegény emberének", a nem régen elhunyt Kiss Lajosnak írása: A Szabolcs vármegyei múzeum története 1868—1918. (Múzeumtörténeti Sorozat 2. Bpest, 1964. 98 1.). A szerző 1958-ban írta, a Posta Béla születésének 100. évfordulójára indult, 1962-ben megkezdett sorozat számára munkáját (szerkesztő: Korek József). Késedelmes — postumus — megjelentetése szükségessé és lehetővé tette, hogy a szerkesztő az irodalmat a legújabb adatokkal kiegészítse. Kiss Lajos élvezetes stílusban, aprólékos gonddal dolgozza fel benne a mai Jósa András Múzeum történetének legérdekesebb, kezdeti szakaszát. Az eredetileg Nagykállóban, Szabolcs megye akkori székhelyén, létesült múzeum már közvetlenül a keletkezése utáni időben is jelentős gyűjtemény volt s ma is az. Fő erősségét a honfoglaláskori régészet itt oly bőven adódó anyaga alkotja. * A szekszárdi múzeum történetét Mészáros Gyula foglalta össze: A szekszárdi múzeum hetven éve 1896—1965 (A Szekszárdi Balogh Ádám Múzeum Füzetei 5. Szekszárd, 1966. 45 1., 28 képpel). A Tolnavármegyei Múzeum létrehozása az 1894-től Szekszárdon plébánoskodó Wosinsky Mór érdeme. A múzeum az 1897-ben készített Múzeumi szabályrendelet (megyei) alapján kezdte meg működését. Az összefoglalás, amely ismerteti a múzeum létrejöttének, működésének történetét, gyűjteményanyagát, a rendezett kiállításokat, különös részletezéssel az utolsó tíz év feltárásait, beszédesen mutatja, hogy a szekszárdi múzeum — 1951 óta Béri Balogh Ádám Múzeum — megmaradt a már az indulásnál meghatározott profilnál: régészeti, elsőrendűen ősrégészeti gyűjtemény. * A középkori pécsi egyetem alapításának 600 éves évfordulójára készült sok ünnepi kiadvány között találjuk Kolta János Pécs egyetemei és főiskolái 1367 — 1967 (Pécs, 1967. 38 1., képekkel) című összefoglalóját, amely sorra ismerteti Pécs volt és ma is működő főiskoláit. * Vincze Ferenc nagy körültekintéssel írta meg a szarvasi mezőgazdasági szakoktatás történetét (A szarvasi mezőgazdasági szakoktatás múltja és jelene. Békéscsaba, 1964. 108 1. + XXIV foto tábla). Vincze a régebbi feldolgozásokat gondosan áttanulmányozta, felhasználta, kiegészítette s mint mezőgazdasági szakember a szakmai fejlődést, a mezőgazdaság alakulását is figyelemmel tudta kísérni. A szarvasi mezőgazdasági szakoktatás a Tessedikféle iskolával kezdődik. Voltaképpen ez az iskola alakult, fejlődött az idők folyamán és tette Szarvast a magyar mezőgazdasági oktatás egyik legfontosabb helyévé. A szerző a híres iskola történetét 1927-ig egy fejezetben, majd 1927-től a felszabadulásig egy másik fejezetben tárgyalja. Ezután az iskola felszabadulás utáni életéről szól, melynek jelentős mozzanata volt a felsőfokú átszervezés. Ezt egy újabb, a negyedikfejezetbenmutatjabe Vincze. Afüggelék fontos történeti dokumentumokat közöl, majd irodalom jegyzék zárja a gondos kiállítású, tanulságos könyvet. * Márcsak igényes kiállítása miatt is figyelmet érdemel Tóth János írása: 100 éves a Palotásy Kórus (Jászberény, 1962. 28 1., képekkel). A nagymultú énekkart Palotásy János (1821 — 1878) lengyel származású, — eredeti neve: Pcsenyánszky — Jászberényben is élt jegyző, zeneszerző alapította. Palotásy kora ízlésvilága szerinti csárdásokat, lakodalmas magyarokat, toborzókat írt, munkásságát a szabadságharc ihlette. Az általa alapított kórus, változatos történettel, mindig jelentős kulturális tényezője volt Jászberénynek. Az öszszefoglalás ismerteti a tagokat, a repertoárt, a nevezetesebb szerepléseket, eredményeket. * A helytörténeti kiadványok jelentős csoportját alkotják a munkásmozgalommal és a nagy forradalmi évfordulókhoz kapcsolódó feldolgozások. Ennél a csoportnál a kiadványok nagy száma miatt igazán csak néhány, a feldolgozás módját, szempontjait, esetleg kiállítását tekintve jellegzetes munka megemlítésére szorítkozom. Gulyás Sándor: A Tanácsköztársaság napjai Békés községben (Békés. 1959. 92 1., képekkel) című írása rövid, tömör összefoglalás. Főleg eseménytörténetet ad levéltári kutatások, egykorú újságok és nem utolsó sorban visszaemlékezések alapján. Nagy érdeme, hogy a visszaemlékezéseket minden esetben ellenőrzi ós több adattal hitelesíti. Bemutatja a békésieknek a fiatal szovjet állam védelmében kifejtett tevékenységét, majd leírja a békési Nemzeti Tanács megalakulását, valamint a munkásparaszt hatalom helyi megszervezését. Külön fejezetet szentel a községi direktórium-