Századok – 1969

Könyvszemle - Helytörténeti kiadványok (Dankó Imre) 805/IV

KÖNYVSZEMLE 807 gyűjteményét eredetileg szülővárosának kívánta ajándékozni. Komoly múzeumalapítási-építési tervek is foglalkoztatták mind Dérit, mind a várost. Déri múzeumépítési célra meg is vásárolta a ferences kolostor kertjét. De sem az ajándékozásból, sem a múzeumlétesítésből nem lett semmi. Egy lelkes múzeumbarátnak, Borsay Jenő jegyzőnek kellett jönnie, hogy az 1883-ban Zomborban megalakult Bácsbodrog Vármegyei Történelmi Társulat folytatásaként, az első világháború utáni új megyei viszonyok között, megyei jellegű múzeumot szervezzen Baján. A bajai múzeumügyet nagyban előrevitte 1935-ben Oltványi Imre, aki értékes képzőművészeti gyűjteményét a városnak adta. A megkapott Oltványiféle gyűjteményből, amit a bajai és Baján dolgozó képzőművészek szépen kiegészítettek, először városi képtár alakult, majd egyesült a múzeummal. Ez azt eredményezte, hogy jelentős régészeti, néprajzi, helytörténeti és képzőművészeti anyaggal rendelkező, figyelemkeltő kiállításokat rendező, jóhírű kiadványokat megjelentető, aktív ismeretterjesztő-népművelő tevékenységet folytató intézménnyé vált. Solymos Ede ennek a fejlődési menetnek ismerteti az egyes állomásait, személyi, anyagi feltételeit. Közli a rendezett kiállításokat, nagy vonásokban ismerteti a gyűjteményt. * Papp János egy másik alföldi városba vezet el bennünket (A békéscsabai színészet története. I. rósz. 1851 — 1879. Városi Tanács, Békéscsaba. 1967. 67 1. Függelékkel — névsorok, repertoárjegyzék). A szerzőnek nem ez az első munkája ebben a tárgykörben. Ez a békéscsabai színészet kezdeteit tárgyalja. Első kötet, de a későbbi történetet feldolgozó második kötet már korábban megjelent. Adatait egykorú újságokból, színlapokból, levéltári anyagból és visszaemlékezésekből veszi. Jó stílusú, frappáns összefoglalás. A sok szép színlap-foto nagyban emeli értékét. * Blénessy János Jászberény iskolázásának és közművelődésének története a középkortól a XIX. század végéig (Jászsági Füzetek 1. Jászberény, 1967. 72 1. + 8 fényképtábla) című munkája a helyi irattári és a szolnoki levéltári anyag, valamint a vonatkozó irodalom felhasználásával készült. A szerző régi, érdemes munkása a jász főváros kulturális életének. Ezen a munkáján is látszik a hosszú érlelés, a megfontoltság, az a szorgos gyűjtő-és feldolgozómunka, amit ténylegesen beléfektetett. A füzet végén táblákon közölt képek a mai viszonyokról szólnak. * Egy füzetben jelent meg Dombay Ernő: Bodrog megyei „Szent György" helységek az 1520—22. évi tized jegyzékek tükrében és Kőhegyi Mihály : A szarmaták kutatása Baja környékén (A Bajai Türr István Múzeum Kiadványai 12. Baja. 1965. 32 1.) című tanulmányai. Az első tanulmány az idézett tizedjegyzék segítségével megkísérli elkülöníteni egymástól Bodrog megye 4 Szentgyörgy nevű faluját. Ezzel korrigálni akarja Csánki és Györffy történeti földrajzát. A második tanulmány, Kőhegyi Mihályé, egy 1963-ban, Kecskeméten elhangzott előadás szövege. A különféle leletanyagok összevetéséből, helyszíni szemlék tapasztalataiból megállapítja, hogy a Dél-Duna-Tisza közén a szarmata-telepek az utak, „feljárók" védelmére keletkeztek, aprók voltak és közel helyezkedtek el egymáshoz. * Kiszely Gyula A diósgyőri szénbányászat kezdete, 1767—1863 (Múzeumi Füzetek 18—19. Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1965. 30 1., 5 képtábla és 3 térképlap) című munkája a diósgyőri szénbányászat történetét a kohászat fejlődésével összefüggésben tárgyalja. 1775-ben, a diósgyőri, előzőleg egri káptalani birtok, koronauradalom lett. Itt, a koronauradalom keretében rendelte el 1770-ben Mária Terézia Fazola Henrik javaslatára vasgyár építését (a Garadna völgyében, Szentlélek pusztán). 1868-ban új vasgyár épült Miskolc és Diósgyőr között, ott, ahol a Lenin Kohászati Művek ma is állanak. A tanulmány nagy részletességgel szól a fejlődés menetéről, a termelési folyamatok változásairól, a technológia alakulásáról. Bemutatja a gyártmányokat, felvázolja az értékesítés történetét, a kereskedelmi vonatkozásokat. * Miskolcnak az avasi templom mellett egyik legjelentősebb műemléke az Avas lábánál meghúzódó egykori iskolaépület, a mai múzeum. Ennek a történetét írta meg Komáromy József (A múzeumépület — a középkori scola építéstörténete. Múzeumi Füzetek 10—11. Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1960. 20 1.). Legrégibb részének építésére vonatkozóan biztos adataink nincsenek. Egy 1453-as oklevél Mihály rektort említi, aki műveltebb, jelentősebb iskolát vezető ember lehetett. Feltételezhető, hogy az épület legrégibb részeiben működött, amit az építéstörténeti vizsgálatok a XV. századból származtatnak. A szerző az építészeti (falkutatások stb.)