Századok – 1969

Könyvszemle - Helytörténeti kiadványok (Dankó Imre) 805/IV

KÖNYVSZEMLE 806 tésében megjelent újkígyósi falutörténet (Jubileumi Emlékkönyv Újkígyós község megalapításának 150. évfordulójára. Újkígyós, 1965. 1321.) is. Ez a munka először szintén vázlatos áttekintést ad a község történetéről, majd Újkígyós népesedési, kulturális ós szociális viszonyait ismerteti. Újabb fejezet tárgyalja Újkígyós mezőgazdaságát, iparát, kereskedelmét és közlekedését. Ez a falu is, akár a már említett Kevermes, kertész, dohánykertész telepes község. A XVI. század folyamán elpusztult s Szegedről, Szatymazról, Csongrádról származó települők 1815-ben szállták meg a telephelyet (telepítő: gr. Wenckheim József), mely az ugyancsak elpusztult Rotyma falu helyének közelében alakult ki. * A földrajzi, gazdasági, társadalmi viszonyok sokoldalú felvázolásából indul ki Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig (A Damjanich János Múzeum Közleményei 11 — 14. Szolnok, 1967. 192 1.) című igényes helytörténet. Először Kunmadaras vidékét ismerteti a terület benépesüléséig. Ezen a területen számottevő régészeti feltárás nem volt, tehát a szerzőnek rendkívül nagy fáradtsággal, felszínmegfigyelési adatokkal, szórvány leletek tanulságaiból és nem utolsósorban népi elbeszélésekből kellett képet alkotnia. Ebben a fejezetben ír a kúnokról, akik megszállják a vidéket, a faluhelyet. Egy nagy, összefoglaló fejezetben tárgyalja a feudális kor viszonyait, településfejlődését, belevéve a török hódoltság időszakát, sőt a II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharcot is, amikor is Kunmadaras elnéptelenedik. A következő fejezet az újratelepedéssel és az azt követő fejlődéssel foglalkozik 1796-ig bezárólag. Itt mutatja be az antifeudális küzdelem egy sajátságos esetét, a korábban kiváltságos kúnok harcát a jobbágysorba jutás ellen. A redempció gondos leírásával, a helyi adatok bőséges felsorakoztatásával, már egy másik társadalmi fejlődési igény beköszöntését üdvözli. De ezt csak a következő fejezetben mutatja be, Kúnmadaras a kapitalizmus idején címmel. Ekkor a település városi rangot élvezett (1796—1876). Mezőváros volt, s Kormos nagy érdeme, hogy a mezővárossá fejlődhetés tényezőit helyi anyaggal beszédesen illusztrálja. Ebben a fejezetben juttat helyet az 1848/49-es szabadságharcnak és itt foglalja össze a polgári társadalom kialakulásának gazdasági és kulturális hatásait is. Az 1876—1945 közötti időszakot a kapitalista társadalmi rend idejének veszi és külön fejezetben tárgyalja. Bőséges, összefüggéseiket is jól bemutató adatokkal tárgyalja a település ezidőbeli gazdasági, kulturális (és egészségügyi) fejlődését, viszonyait. Majd az utolsó részben Kunmadaras 1945 utáni életével foglalkozik. * A helytörténeti kiadványok külön csoportját alkotják azok a munkák, amelyek egy-egy intézmény, szervezet, üzem vagy vállalat történetével foglalkoznak. Ezek összefoglaló jellemzője az, hogy általában évfordulókhoz kapcsolódóan jelentek meg, tehát alkalmi kiadványok. Sok köztük az újabb keletkezésű, mai életünkre jellemző intézmény történetének feldolgozása (mezőgazdasági és ipari szövetkezetek, üzemek stb.). Elsőnek Beck Zoltán munkáját említjük meg: Orosháza és környéke Háziipari Termelőszövetkezet. Adatok a szövetkezet 15 éves történetéhez. (Orosháza, 1967. 31 1. + 3 tábla melléklet és 8 1. függelék). A szövetkezet Orosháza egyik külvárosában, a Rákóczi-telepen alakult meg. Első tagjai olyan agrárproletárok voltak, akik földhiány miatt a földosztásból kimaradtak, napszámba pedig nem tudtak menni — ez volt eredeti foglalkozásuk —, mert a földreform és a gazdasági-társadalmi átalakulás következtében napszámosra többé nem volt szükség. A szövetkezet önkéntes mozgalomként jött létre és csak 1952-ben vált hivatalosan is szövetkezetté. A dolgozat részletesen foglalkozik az új élet első esztendejével, a szövetkezés kezdeti nehézségeivel, a megerősödés útjával, majd pedig az első „hasznos" évekkel (1954—56). A szövetkezet szervezete, munkája, termelése 1957-ben újabb nagy lendületet kapott. Ez a nagy lendület tette lehetővé, hogy soraikat 1958—59-ben rendezzék és biztos alapot képezzenek a következő, ma is tartó évek egyenletes fejlődéséhez. A szövetkezetnek eredetileg varró és csuhé részlege volt. Fokozatosan bővült kesztyű, szőnyeg, kötött áru- ós seprű részlegekkel. A táblákon a termelési és jövedelmi adatokat összesítette a szerző, míg a függelékben az alapszabály főbb részeit közölte. * Solymos Ede az általa vezetett bajai Múzeum történetét írta meg: A Türr István Múzeum története és ismertetése (A Bajai Türr István Múzeum Kiadványai 5. Baja, 1958. 28 1. — Német összefoglalóval). A szerző elmondja, hogy a korai múzeumalapítási kezdeményezések — például 1853-ban „gimnasialis museum" — nem jártak eredménnyel. Déri Frigyes ajándékozási terve adott nagyobb lendületet a bajai múzeumügynek, aki nagyszerű