Századok – 1969

Tanulmányok - A IV. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus 66/I

74 A IV. NEMZETKÖZI GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONGRESSZUS A szekció további menetét illetően csupán utalunk A. Chandler amerikai professzornak az amerikai ipar vállalati formáinak alakulását, valamint a japán K. Nakagawa-nak a modern Japán iparának és a vállalati formáknak sajátos összefüggését központba állító kommunikációira. Szólnunk kell azonban a szekció magyar előadásáról, melyet Berend T. Iván a XX. századi tőkés Magyarország iparszerkezeti vonásairól terjesztett elő. Ez az előadás több vonatkozásban is eltért a többitől: mindenekelőtt abban, hogy elkerülte a részletes statisztikai dokumentáció helyszíni felvonultatását, s nem törekedett leíró tárgyalásra. Ezzel szemben gondolatvezetésének középpontjába két összefüggés vizsgálatát állította: egyfelől, hogy az ipari fejlődés magyarországi folyamata, pontosabban e folyamat kelet-európai sajátosságai, a korlátozott iparosodás milyen befolyást gyakoroltak az ipar szerkezetére; másfelől, hogy a már kialakult strukturális vonások milyen hatással voltak az ipari növekedésre és technikai fejlődésre. , A XIX. század utolsó harmadában — mutatott rá Berend — a nagyipar gyors térhódítása volt ugyan jellemző, de a századfordulóra kialakult arányok ezután megmerevedtek, s az első világháborúig tartó gyors növekedési szakaszban a kisipar fejlődési dinamizmusa már lépést tartott a nagyiparéval, sőt az arányok a második világháború végéig sem változtak meg. Ugyanakkor a kisipar jelentős befolyásának semmi köze sem volt a modern szolgáltatásokhoz, hanem abból eredt, hogy az olcsó munkabérek mellett a korszerű i tömegtermelésre képtelen, elmaradt nagyipari ágazatokban a kisipar megőrizte versenyképességét. Mindez sajátos kelet-európai vonást kölcsönzött az ipar szerkezetének. A meglevő nagyipar viszont magasfokú koncentrációjával egyáltalán nem maradt el az ipari országok szintje mögött. A XX. század elején a kialakuló óriásvállalatok a technikai fejlesztés hordozói voltak : a közös kartellek, a jellegzetes protektív-negatív hatások ellenére, az ipari expanzió részesei lehettek. A két világháború között viszont a koncentráció sajátos stagnálása és az egyidejűleg gyorsan terjedő kartellizálás úgyszólván kizárólag defenzív-piacvédő hatások eluralkodására vezet, és közrejátszik a technikai megrekedésben. A kelet-európai típusú iparfejlődés keretei között nem épülnek ki a modern vállalati-szervezési formák, nem honosodik meg a korszerű szériagyártás, sem a horizontális vagy vertikális konszernek termelékenységet növelő felépítése állapította meg az előadó. Vitára, sajnos, alig maradt idő. A magyar előadás fogadtatását azonban talán azzal jellemezhetjük, hogy egy most induló összefoglaló európai gazdaságtörténeti munkálat XX. századi kötete Délkelet-Európát tárgyaló fejezeteinek megírására éppen Berend T. tván és Ránki György kapott megbízást a kongresszus napjaiban. 4. Az első és a második szekció néhány probléma-állítására is rezonált a kongresszus III. szekciója, amely a ,,Technológia és gazdasági növekedés" címet viselte. Miként a kapitalizmus kialakulása, úgy a modern gazdasági növekedés kérdései is már az első, stockholmi összejöveteltől kezdve, egyik fő témakörét alkották a gazdaságtörténeti kongresszusoknak (bár, mint az I. szekció egyik korreferense, Max Hartwell találóan megjegyezte, egymástól meglehetősen elszigetelten). A korábbi viták alkalmával a gazdasági növekedés megindulása és szakaszai, a növekedés tényezői közül pedig a tőkefelhalmozás és a beru-