Századok – 1969

Történeti irodalom - Solymos Ede: Dunai halászat (Ism. Vörös Károly) 803/IV

804 TÖRTÉNETI IRODALOM 804-még a halászéletnél is rövidebben, csak mintegy 5 oldalon kifejtett igen érdekes gondolatok, melyek — most már valóban történeti látásmóddal — az e 8 évtized dunai halászati fejlődésére ható tényezőket és azok kölcsönhatásait tárgyalják: azt, ahogyan a mederviszonyokban a folyamszabályozás hatására előállt változások, valamint az ipar és atechnika fejlődése szükségképpen megváltoztatják a halászatnak nemcsak eszközeit és módszereit, de (s itt figyelemmel a termelési viszonyok változására is) magát a halásztársadalom szervezetét is. A halászat sokban ma is archaikus eszközei és eljárásai, ezeknek alapjaikban aránylag nem nagy változatossága, a végbement átalakulások egyszerű volta, ám ugyanakkor az adott feltételek aránylag gyors változása folytán gyors lebonyolódása, végül a halászattal foglalkozók körének aránylag szűk volta lehetségessé tette, hogy a folyamatot a szerző gyakorlatilag teljességében vizsgálhassa ós állíthassa elénk: nem is csak e zárófejezetben, hanem szétszórva a technikai kérdéseket tárgyaló fejezetekben is. Olyan következtetésekre juttatva el így a történészt, melyek a technikai vagy eljárási újítások, változtatások létrejöttének, elterjedésének, meghonosodásának útját és menetét illetőleg általában is hasznos tanulságokat nyújthatnak. Magunk részéről e szempontból különösen annak jelentőségét szeretnők aláhúzni, amit szerző e folyamatban az egyéni-személyi kapcsolatokról szólva mutat be. Hiszen a fejlődósben érvényesülő hatások emberek művei, és egyes emberek közvetítésével jelennek meg, sőt — ami a technikai fejlődést illeti — az sem elképzelhetetlen, hogy (minél egyszerűbb dolgokról van szó ós minél szorosabb vagy sürgetőbb feltételekről) ugyanazon valahol már ismert eszközt vagy eljárást máshol, mindentől függetlenül újból felfedezzék. A könyv igen érdekes eseteket hoz fel arra. hogyan hoztak távoli vidékeket megjárt egyes, nóvszerint is ismert emberek bizonyos új eljárásokat magukkal, s hogyan jöttek rá — a viszonyok kényszerítő hatása alatt — máshol már régen ismert eljárásokra. Olyan tanulságok ezek, melyek egyrészt a belőlük levonható tanulságok általánosabban is alkalmazható voltára hívják fel a figyelmet: az azonos körülmények azonos fejlődési fokon általában önmaguktól is jórészt szükségképpen azonos megoldásokat eredményező hatására. — másrészt pedig nyomatékosan hangsúlyozzák a személyiség szerepének fokozott figyelembevételét, valamely történeti jelenség vizsgálatánál, — ami természetesen nem azt jelenti, hogy a személyiségnek a történeti fejlődés alakításában általában túlzott szerepet tulajdonítanánk. Történetírásunk azonban a társadalmi elemzésekben még nem egyszer'mintegy megtorpanni látszik a szélesebb társadalmi kategóriáknál: az osztálynál, a rétegnél és nem kerít sort az (osztályhovatartozását illetőleg, persze pontosan meghatározott) személy személyi kapcsolatainak ós a körülötte így kialakuló csoportoknak s ezeknek az osztály korlátain belül lehetséges mozgásának vizsgálatára. Azoknak a különben jelentéktelen és szürke halászembereknek példája, akik máshonnan hozott tapasztalataikkal vagy saját találékonyságukkal nem egy esetben jelentős mértékben járultak hozzá a dunai halászat mai arculatának kialakításához, e vonatkozásban is el kell hogy gondolkoztasson bennünket. Solymos munkája tehát — mint láthattuk —, ha nem is egészen szándékoltan, de értékes néprajzi leíró anyagán kívül sugalmaz bizonyos általános és már történeti jellegű elvi problémákat is. Hogy történetileg nem oldja meg vagy dolgozza ki ezeket teljesen, nem róható fel a néprajzi szempontokat alkalmazó szerző hibájaként: érdeme azonban, hogy szépen kidolgozott szűkebb tárgyának széleskörű és igényes szakmai beágyazásával — legalábbis véleményünk szerint — jó példát nyújtott néprajzi problémák szélesebb történeti szemléletére is. VÖRÖS KAEOLY