Századok – 1969

Történeti irodalom - Solymos Ede: Dunai halászat (Ism. Vörös Károly) 803/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 803 imsertetésével egy világi értelmiségi (Magyi közjegyzőként kezdte) lehetőségeit, pályafutását tárja fel, s betekintést nyújt a királyi kancelláriában és a kúriában folyó központi jogászképzés viszonyaiba is. Mind Mezey, mind Bónis tanulmánya a pécsi egyetem kérdését fontos oldalánál ragadták meg. Végül közli a tanulmánygyűjtemény Lengyel Alfrédnak, a pécsi Királyi Akadémia viszonylag rövid időn át tartó működésével foglalkozó tanulmányát. Ez már bepillantást enged Pécs későbbi történetébe, mintegy áthidalásként a jelenhez, amikor Pécs ismét fontos művelődési centruma az országnak. KOVÁCS ENDRE SOLYMOS EDE: DUNAI HALÁSZAT Népi halászat a magyar Dunán (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1965. 313 I.) Solymos Ede munkája néprajzi leírása a magyar Duna halászatának. Néprajzi munka célkitűzésében: a halászat eszközkészletének, eljárásának és a halászat körüli szokásanyagnak összegyűjtését tekinti főcéljának; — és néprajzi módszerében is, mely a halászat bemutatásánál elsősorban a használatban levő, vagy ha már nem is használt, de még meglevő tárgyakra, illetve — a még alkalmazott vagy még rekonstruálható eljárások és a halászat körül kialakult sajátos életmód tekintetében — elsősorban a közvetlen tapasztalatra, vagy a még eleven emberemlékezetre épít. Mivel a segítségül hívott írásos forrásanyag (a magyar halászati szaksajtó) sem nyúlik vissza a századforduló előtti évekre, így a kép — a szerző szándékának is megfelelően — mintegy az utolsó 80 év állapotainak alakulását tudja rögzíteni: egészében a Duna szabályozásával egyidejűleg szükségképpen kialakuló új halászati eszközöket és eljárásokat, a halászélet szervezeti formáinak, társadalmi-gazdasági struktúrájának a kapitalizmussal együtt járó átalakulását s az ennek során létrejött új formákat. Olyan problematikát, mely nemcsak a szűkebb értelemben vett néprajzos számára igór jelentős tanulságokat, hanem — mint érzékeltetni igyekszünk — megvannak tanulságai a történész számára is. Ami a mű fentismertetett és természetszerűen a tárgyalás előterében álló, sajátlagosan néprajzi vonatkozásait illeti, szerző pontosan leírja a Dunán használatos vízi közlekedő eszközöket é's haltárolókat; a szerszámkószítós technikáját; a halfogás különböző módjait, a kezdetleges alkalmi fogásmódoktól kezdve a szigonyos halászaton, a horgászaton, a rekesztő halászaton, borító halászaton, merítő halászaton át a húzott szerszámos halászatig; végezetül bemutatva a haltartás, a halórtókesítés és a felhasználás különböző változatait is. Ami a tárgy történeti kapcsolatait illeti, ezek elsősorban a Duna medrét és a halászat feltóteleit (s ennek kapcsán az ezt döntően befolyásoló mederszabályozások történetét is), valamint a halászati jog alakulását ismertető bevezető, továbbá a „Halászélet a Duna különböző szakaszain" és „A fejlődés menetére ható erők" c. záró fejezetben kerültek tárgyalásra — amellett, hogy a tárgyalt mintegy 8 évtized vonatkozásában a sajátlagosan néprajzi leíró fejezetek is tartalmaznak érdekes történeti adatokat. Ha mindezek ellenére is a történész szempontjából a könyvet bizonyos hiányérzettel tesszük le, ennek oka az, hogy szerzőnek sajnos éppen azon kísérletei nem sikerültek eléggé, melyek a halászati eszközöknek és eljárásoknak elsősorban fajták, ill. típusok szerint csoportosított leírását végül valamelyes földrajzi ós annak indokolásaként történeti fejlődési csoportosításban is igyekeztek bemutatni (a „Halászélet a Duna különböző szakaszain" c. fejezet). Benyomásunk szerint azonban ezt a munkát maga a szerző is csak mintegy másodrendű fontosságúnak érezhette: a fejezet aránylag csekély terjedelme és elég elnagyolt kidolgozása — mely megelégedett a már felhasznált vonatkozó adatok immár másfajta csoportosításával — legalábbis ezt sejtteti. Holott véleményünk szerint itt lett volna az alkalom arra, hogy a Duna mentén kialakult, a szerző által különben helyesen szétválasztott egyes fontosabb halászati tájegységek és sajátos, szakmailag is jellegzetesen eltérő társadalmaik történeti kialakulását alaposabban, mélyebben megvizsgálja: e halásztársadalmakat szorosabban kösse hozzá az egész tájhoz; megmutassa a nem a halászatból élő népesség társadalmi viszonyainak, életmódjának, kultúrájának hatását a halászokéra és viszont. Összefoglalva: a halászatot és a halász életmódot nemcsak a Duna, hanem a partvidékek szempontjából is, a kettő sajátos kölcsönhatásának egységétől meghatározva is bemutathatta volna. Az e szempont bizonyos elhanyagolásából eredő hiányokért azonban másik oldalról kárpótolják a történész olvasót azok az alapjában szintén igen helyes, sajnos azonban 13*