Századok – 1969

Tanulmányok - A IV. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus 66/I

73 A IV. NEMZETKÖZI GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONGRESSZUS val foglalkozott. A vizsgálódási ehetséges aspektusai közül eló'ször a makro-ökonómiai struktúra változását emelte ki, ami a fejlett országok esetében az elsődleges gazdasági ágazatokból a szekunder és tercier ágazatok felé való eltolódásban jut kifejezésre. A másik aspektus, amit a mikro-ökonómiái struktúra tanulmányozásaként jelölt meg, az iparon belül lejátszódó változásokra koncentrál, hátterében a technikai fejlődéssel, a fogyasztási elaszticitás változásával, valamint a külkereskedelem átalakulásával. A harmadik megközelítési mód a vállalati szervezet átformálódására irányul, összefüggésben a koncentráció fokának emelkedésével, a ,, szuper vá 1 lalatok" .és kartellek kiépülésének tendenciájával. Az előadó utalt az összehasonlító vizsgálatok fontosságára ezen a téren is: a kartellek hatásának eltérését az egyes országokban egyfelől a protektívnegatív hatású angol, másfelől az ösztönző-expanziós hatású japán kartellizáción illusztrálta. I Mathias hangsúlyozta, hogy a strukturális vizsgálódásokat eddig bizonyos „narratív" ábrázolás és főként a kvantitatív módszer jellemezte. A továbbiakban az okok és összefüggések mélyebb feltárására kell törekedni, olyan minőségi elemek vizsgálatát is bevonva - technikai fejlődés, oktatásügy, szervezeti és adminisztrációs előrehaladás — , amelyek vitathatatlanul egyre nagyobb fontosságra tesznek szert, és a befektetések és a munka jelentősen nagyobb hatékonyságát alakítják ki. (Vö. a III. szekció tárgyával is.) к A bevezetőt követő kommunikációk az eltérő fejlődési vonalak szembesítésére voltak hivatottak, természetesen erős terjedelmi korlátozással. A csehszlovák A. Teichová mondanivalóját ezért a két világháború közötti két évtizedre szorította. A többszáz vállalati levéltár anyagára épülő előadás áttekin-1 tést nyújtott az önállóvá vált Csehszlovákia nemzetgazdasági szerkezetéről, az iparban lejátszódó ágazati változásokról, s kiterjedt a tőkeellátás problémájára is. Ennek kapcsán azt a meglepő számítást közölte, hogy a külföldi tőke különlegesen fontos szerephez jutott a csehszlovák ipar finanszírozásában, és a második világháború előtt az iparnak több mint 1/4-e külföldi ellenőrzés alatt állott. Ez utóbbi megállapításra reagált Ránki György, aki vita-felszólalásában az eddig ismert adatokra utalva és a magyar, valamint más kelet-európai országok termeléséhez hasonlítva, kétségbe vonta a külföldi tőke ilyen méretű szerepének lehetőségét. Teichová feltehetően a külföldi tőke érdekeltségéhez sorolt minden olyan vállalatot, melyről a levéltári források alapján valamelyes külföldi érdekkapcsolat derült ki. Szolid alaposság jellemezte a nyugat-berlini W. Fischer és P. Czada — az előírt terjedelmet legalábbis megduplázó — előadását is, amely a német ipar struktúra-változásait a XX. század elejétől jelen évtizedünkig tekintette át nagy statisztikai apparátussal, hasznos számításokkal, — egészében inkább leíró-dokumentáló, semmint elemző jelleggel. Mint a vita során felszólaló angol M. M. Postán fogalmazta, az előadás a statisztikai adattömeg bűvkörébe került. A nagynevű angol kutató, a maga jellegzetes módján, egyébként annak a véleményének adott kifejezést, hogy az ipar XX. századi szerkezeti változásaiban éppen nem a statisztikailag mérhető változások, az ágazatok közötti eltolódások dominálnak, hanem az egyes ágazatokon belül lejátszódó folyamatok. Szerinte kevésbé fontos, hogy a textilipar és vegyipar részaránya az összes ipari termelésben hogyan változott, mint az, hogy a modern textilipar és vegyipar belső változásai hogyan alakították át ezeket az iparágakat és ennek révén az egész ipari termelést. Hozzászólása befejezéseként viszont — ugyancsak jellemző módon — a kapitalista és a szocialista rendszer konvergenciájára konkludált.