Századok – 1969
Történeti irodalom - H. Haraszti Éva: A chartista mozgalom (Ism. Iván Géza) 792/IV
792 TÖRTÉNETI IRODALOM olyan célokat tűzött ki, amelyeket a parasztság reálisnak, tehát könnyen elérhetőnek tartott. Tény, hogy Gandhit támogatta a nemzeti burzsoázia és az ő számukra szerezte meg a hatalmat. Mukerjee helyesen állapítja meg. hogy ez az osztály volt akkor a legerősebb új társadalmi erő érett a politikai hatalom átvételére és minden egyéb forradalmi megmozdulás, a munkásosztály és a Kommunista Párt sokkal távolabbra mutató követelményei egyelőre még bukásra voltak ítélve egy olyan országban, ahol a háborús konjunktúra csupán a parasztság elnyomorodását. éhínségeket és a 350 milliós lakosságból 6 milliós munkásosztály kialakulását eredményezte. Mind a két könyv jelentős adalék a Gandhi-irodalomhoz elsősorban azért, mert a termelési és társadalmi viszonyok változásáról sohasem feledkezik meg ós ezekkel veti egybe a függetlenségi harc egyes fázisait, mérlegeli Gandhi lépéseit. Mindkét könyv Tndia legújabbkori történelmének marxista elemzése, az egyik az ország politikai és gazdasági fejlődésétől jut el a megfelelő vezető szükségszerű megjelenéséig, majd elemzi a vezető és az ország kapcsolatát, a másik pedig ennek az eljárásnak a fordítottja: Gandhi egy háromszázmilliós nép függetlenségi harcának élére kerül és tettei igazolják megjelenése szükségszerűségét. Az ..India szabadságáért küzd" c. kötetben a szenvedélyes hazaszeretet kapcsolódik a történész objektív szemléletéhez, és politikai állásfoglalásával a pártos történetírás szép példáját nyújtja. A fejezeteket mottók, vagy a Bibliából, az Evangéliumokból, Shakespeare műveiből címként felhasznált sorok vezetik be. Ezzel a szerző részint jelzi a soron következő fejezet hangulatát és tartalmát, részint kitűnő irodalmi fogással mintegy szembeállítja az idegen elnyomót a függetlenségi harccal — az idézetek pontosan fedik a történelmi szituációt és saját kultúrájuk legnemesebb termékei mutatnak rá élesen a gyarmatosítók t°tteire. Bár Mukerjee gyakran bírálja Gandhit, a könyv alaptónusa mélységes tiszteletet árul el. A bírálatok talán nem mindig helytállóak, mert a szerző időnként a történelmi materializmus fogalmait túl szűken vagy túl tágan értelmezi, pl. amikor képesnek ítéli a kialakulóban levő indiai munkásosztályt a harmincas évek végén a függetlenségi harc vezetésére. A külföldi olvasó számára a két könyv abból a szempontból nehéz olvasmány, hogy a szerző úgy tárgyal fontos döntéseket, törvényjavaslatokat, megmozdulásokat, hogy számít azok feltétlen ismeretére. A történészen időnkónt felülkerekedik a szemtanú és aktív résztvevő, ilyenkor a könyvek inkább memoárra emlékeztetnek, ugyanakkor a szerző ilyen személyes jelenléte teszi mindkét művet fokozottan élvezetessé. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a mai Indiában Gandhi nem a múlt nemzeti hőse. hanem eszméi szerves, fejlődő, változó részét alkotják napjaink indiai politikai életének. Ez a magyarázata annak, hogy Mukerjee könyvei kissé magukon viselik a politikai vitairat lendületét bizonyító szándókát, érvelését. Mindezek a tulajdonságok Hiren Mukerjee két könyvét színes, érdekes, elgondolkoztató írásokká teszik, amelyek sokban tükrözik a mai India ideológiai problémáit ós érthetőbbé teszik a már közel ötszázötven milliós ország gondjait és törekvéseit. GÁTHY VERA H. HARASZTI ÉVA: A CHARTISTA MOZGALOM (Budapest, Kossuth Kiadó. 1967. 329 I.) Napjainkban egyre határozottabb az igény a munkásmozgalom korai, a marxista elmélet előtörténetét alkotó időszakának megismerésére. Könyvkiadóink figyelemre méltó erőfeszítéseket tesznek azért, hogy kielégítsék ezt az igényt olyan művek kiadásával, amelyek közül nem egy autentikus forrásanyagként is használható. Különös érdeklődésre tarthat számot ezek sorában H. Haraszti Évának A chartista mozgalom című könyve, amely a korabeli munkásmozgalom leghaladóbb szárnyának, az angol proletariátusnak Európa-szerte nagy visszhangot keltő küzdelmét mutatja be. Jóleső érzéssel vehetjük tudomásul történetírásunk tematikai kereteinek ilyen irányú kitágítását. Magyar történész munkássága révén kerül közelebb olvasóinkhoz a chartista mozgalom története, egy olyan mozgalomé, amely gazdasági-társadalmi tényezők által meghatározott hibái ellenére közvetlenül is hozzájárult a marxizmus elméletének kialakításához. Nem véletlenül fordult Marx és Engels figyelme igen korán a legfejlettebb ipari
