Századok – 1969

Történeti irodalom - Mukerjee; Hiren: India’s Struggle for Freedom (Ism. Gáthy Vera) 790/IV

791 TÖRTÉNETI IRODALOM Hiren Mukerjee könyvében nagy súlyt fektet annak bemutatására, hogy India népe soha nem nyugodott bele a gyarmatosít,ás tényébe ós a társadalom minden része elszigetelten^ saját eszközeivel fejezte ki tiltakozását a brit uralommal szemben. Az élet azonba.n Indiában sem stagnált, a termelési eszközök fejlődése előbb-utóbb egyre több ponton ütközött bele a gyarmati rendszer merevségébe. Fokozatosan kialakul egy olyan helyzet, amelyben már India valamennyi társadalmi osztálya elviselhetetlennek érzi az idegen uralmat. Ezután már dicsőség a brit rendőruralom börtöneinek politikai foglyává válni, és semmilyen egyéni áldozat nem sok az ország függetlenségéért. Gandhi a gyarmatosító imperializmus másik területén, a Délafrikai Unióban sok tekintetben Indiával azonos feltótelek mellett kialakított egy olyan stratégiát, amelyet vallásra, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül mindenki magáénak vallhat és ami egyedül elképzelhető egy teljesen fegyvertelen, szervezetlen, többszörösen megosztott országban, ahol minden forradalmi megmozdulás eleve véres kudarcra volt ítélve. Ez a stratégia volt az erőszak nélküli polgári ellenállás és minden egyes alkalomhoz szabott sajátos változata az adófizetés megtagadásától az angol hivatalok és iskolák bojkottján keresztül az általános sztrájkig, amely azonban soha nem ölthetett harcias jelleget. Mindez polgári reformokért és végső soron a függetlenségért. A kor leggyorsabban fejlődő osztálya, a nemzeti burzsoázia számára vált legnyilvánvalóbbá, hogy további kibontakozása csak a független Indiában lehetséges, akkor, amikor az idegen tőke többé nem jelent sem korlátot, sem közvetlen konkurrenciát. Ezért volt a burzsoázia számára a legfontosabb, hogy az ország kivívja függetlenségét, de olyan eszközökkel, amelyek a hatalom várományosát, az indiai nemzeti burzsoáziát pozíciójában nem veszélyeztetik. A következetesen vezetett ós szervezett erőszakmentes polgári engedetlenségi mozgalom pontosan megfelelt igényeiknek, és Gandhi mesterien értett egész India valamennyi társadalmi osztályának a nyelvén, tehát szervezni és irányítani is tudta az egész országot. Harminc év bel- és külpolitikai eseményeire mindig azonnal reagált, mérlegelte az erőviszonyokat, és ha a pillanatnyi helyzet úgy kívánta, engedett olyan politikai áramlatoknak, amelyekről tudta, hogy nem hoznak eredményt, de esetleg bizonyítanak valamit, bizonyítják, hogy szorosabb egységre van szükség és nem érett még India társadalma radikális mozgalmakra. Gandhi mindig pontosan tudta, mikor aktivizálódtak India széles tömegei, hogyan lehet a legeredményesebben felhasználni a nép mérhetetlen energiáját és így egy lépéssel közelebb jutni a célhoz. A csüggedés időszakaiban konstruktív programjával India egységes nemzetté válását segítette elő, a hindi nyelv országos terjesztését javasolta, igyekezett a legkiáltóbb társadalmi ellentéteket felszámolni, pl. az érinthetetleneket emberi sorba akarta emelni, a földesuraktól enyhébb adóztatást kórt, az indiai kézműipart próbálta megmenteni és kialakítani az egyszerű nép körében egyfajta életideált, amely emberi körülmények között eltöltött erkölcsös. tisztességes, munkás életet jelentett. Gandhit sokan támadták és támadják ma is. Mukerjee is sok olyan eseményt jegyez fel. amelyben Gandhi szerepe egyenesen érthetetlen. A szerző szükségtelennek érzi Gandhi lojalitását, szimpátiáját az angolok iránt, támadja, amiért idegenkedett a radikális politikai irányzatoktól és a forradalmi gyakorlattól. Bírálja Gandhit vallásosságáért, cselekedetei túlzott morális megfontolásáért. A szerző, a kitűnő marxista történész és sokat tapasztalt politikus végül is felmenti Gandhit a vádak alól nemcsak a fiatalabb kortárs kötelező tisztelete, hanem a történelmi tények alapján. Tény, hogy a függetlenség hajnalán Gandhi rádöbben vereségére: az erőszakmentes ellenállási mozgalom vérfürdőbe és az ország kettészakadásába torkollik. Kérdéses azonban, hogy tényleg vereséget szenvedett-e. A hindu-mohamedán ellentéteket valóban nem tudta megoldani, de megérte a független Indiai Köztársaság, a polgári állam kialakulását, és végsősoron ez volt India történelme során a következő nagy feladat. Mukerjee Gandhi mellett felsorakoztatja valamennyi munkatársát, akik a hosszú küzdelem során egytől egyig szembefordultak mesterükkel csak azért, hogy utóbb visszatérjenek hozzá, rádöbbenve arra, hogy az adott körülmények között nincs más módja a küzdelemnek, csak amit Gandhi tesz. Mukerjee szerint Gandhi az ősi hindu filozófiai tanítások alapján alakította ki nézeteit, mindenben Istent látta, hitt bizonyos örök érvényű értékekben és a céloknál jobban érdekelték a harc eszközei, félt a forradalmi tömegektől ós az egyén erőfeszítéseire helyezte a fő hangsúlyt. Mindez lehet igaz, vagy legalább is alátámasztható Gandhi írásaival, beszédeivel, de az is igaz, és Mukerjee szerint ez Gandhi legfőbb érdeme, hogy egy sokszorosan megosztott országot, melynek nagy tömegei egyfajta mély álomban éltek akcióra képtelenül, saját fogalomrendszerük, ismereteik, helyzetük alapján ébresztett öntudatra ós szervezett meg egy közös célért. Gandhi nagyságát talán az bizonyítja, hogy értette, ismerte és tisztelte az indiai parasztok millióinak gondolkodásmódját, hitét, vágyait, gondját-baját ós mindig úgy szólt hozzájuk, hogy azonnal megértésre talált. A milliók Gandhit önmagukhoz közelállónak érezték egyszerűsége, őszintesége, vallásossága miatt és azért, mert programjában