Századok – 1969

Történeti irodalom - Kovács Endre: A Kossuth-emigráció és az európai szabadságmozgalmak (Ism. Niederhauser Emil) 769/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM KOVÁCS ENDUE: A KOSSUTH-EMIGRÁCIŐ ÉS AZ EURÓPAI SZABADSÁGMOZGALMAK (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1967. 502 1.) A Kossuthe-migráció politikájáról folyóiratmik hasábjain folytatott vita épp úgy ráirányította az emigráció problematikájára a figyelmet, mint a kiegyezés 100. évfordulójával kapcsolatos megnyilvánulások. Kovács Endre most megjelent könyve ugyancsak ennek a problematikának egy részét világítja meg. A könyv a szerző doktori disszertációjának legnagyobb részét magában foglalja, s így nincs szükség arra, hogy tartalmi ismertetést adjunk róla, hiszen a doktori disszertáció vitájáról készített beszámolójában Katus László viszonylag részletesen megtette ezt (ld. Századok 1966. 6. sz. 1441 —1448. 1.). A megjelent könyv, azon kívül, hogy természetesen hasznosította az opponensek megjegyzéseit, elsősorban abban különbözik az eredeti disszertációtól, hogy a magyar emigráció ős a nemzetközi munkásmozgalom kapcsolatairól készített fejezetet, minthogy egy gyűjteményes munka részeként már megjelent, ezúttal ki kellett hagyni. így is azonban elég szóles a kép, hiszen az olasz, a lengyel, a román ós a szerb mozgalommal való kapcsolatok lehetővé tették a szerzőnek, hogy az emigráció haladó kapcsolatainak a zömét megtárgyalja, óhatatlanul kiegészítve persze jónőhány olyan kapcsolattal, amelyről már Kossuth előtt sem volt ismeretlen, hogy haladónak aligha tekinthető. A szerző igen széles tájékozottságáról és nagy anyagismeretéről tett ezúttal is bizonyságot, mégpedig nemcsak az eddigi hazai irodalom ós a kiadott forrásanyag, illetve a hazai levéltári anyag szuverén felhasználása tekintetében, hanem ezen túlmenően hosszas kutatásokat folytatott külföldi levéltárakban is. Említsük meg itt az egykori megyei levéltárak csehszlovákiai anyagát, különösen a lengyel kapcsolatok terén; vagy a bécsi udvari levéltárat; de talán a legtöbbet a krakkói Czartoryski levéltárból merített a szerző, amelyből már egyéb lengyel—magyar vonatkozású munkáihoz is nem kevés anyagot sikerült feltárnia. S amit még ennél is jelentősebbnek tartunk: a külföldi irodalom, a legújabb feldolgozások biztos és fölényes ismeretét, Ez tette lehetővé, hogy Kovács Endre a magyar emigrációnak ne csupán külkapcsolatait írja meg, hanem ezeket beleágyazza az illető nép fejlődésének — az adott korszakban polgári átalakulásának — egészébe. Lengyelek vagy szerbek, románok vagy olaszok nem mellékszereplők azon a színpadon, ahol Kossuth uralja a teret, hanem egyenrangú felek, sőt a valóságban jelentősebb felek, akiktől a magyar emigráció csak kérhet, nem követelhet. Kovács Endre koncepciójának lényege, hogy a magyar emigráció négy olyan mozgalommal került kapcsolatba, amely maga is haladó mozgalom volt. hiszen a polgári átalakulást célozta, az ország egyesítését, vagy függetlenítősét, a feudális maradványok felszámolását stb. Valóban első megközelítésre így is áll a dolog. Kovács Endre nem is titkolja, hogy ezen belül az egyes mozgalmaknál többféle irányzat jelentkezik, s hogy pl. szociális mondanivalója szempontjából a népi forradalmár Garibaldi haladóbb a liberális Cavournál. vagy a lengyel januári felkelés vörösei a fehéreknél. Ebből a szempontból legfeljebb arra lehetne még rámutatni, hogy a Junimea-körhöz tartozó Kogálniceanu haladó mivolta — szemben a liberalizmust megtestesítő Bratianuókkal — eléggé viszonylagos, nem is beszélve a szerbiai viszonyokról, ahol nem is vetődnek fel ekkor ilyen élesen ezek a kérdések, s ahol Garaáan inban Kovács Endre is inkább az européert kénytelen üdvözölni, mint a haladó reformert. Csakhogy a magyar emigráció nemcsak ezzel a négy mozgalommal került kapcsolatba. Igaz, Herzennel is, a chartistákkal is kapcsolatba került, de ugyanúgy III. Napó-11 Századok 1969/4. sz.