Századok – 1969

Tanulmányok - A IV. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus 66/I

70 A IV. NEMZETKÖZI GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONGRESSZUS Az I. szekció második ülésének főreferátumát A kereskedő-tőkések és a társadalmi osztályok címen H. Kellenbenz kölni professzor tartotta. Az adatokban gazdag (és közreadott formájában részletes bibliográfiával ellátott) referátum tulajdonképpen a nyugat-európai kereskedőtőke történetének rövidrefogott, de tartalmas szintézisét adta a XIII. századi kezdetektől az ipari forradalom küszöbéig. A kereskedő-tőkés réteg eredetének és korai korszakának elemzését mellőzve, történelmi szerepét a XIII. századi „kereskedelmi forradalomtól" kezdve mutatta be, különös tekintettel viszonyára más társadalmi rétegekhez és osztályokhoz, valamint aktív hozzájárulására az európai társadalom fokozatos átalakulásához. A kereskedő-tőkés — az előadó szerint — a középkor par excellence „vállalkozója"; tevékenysége a nagyban és kicsinyben űzött kereskedelmen kívül bank- és biztosítási üzletekre, valamint (előbb a Verlag, majd a manufaktúra révén) az ipar 1 szervezésére is kiterjed, — mindazonáltal olyan módon, hogy a kölcsöntőke és \ termelőtőke mindvégig a kereskedelmi tőke hegemóniája alatt marad, egészen az ipari forradalomig. Ezen az általános kereten belül megrajzolta a kereskedőtőke fokozatos átalakulását s ezzel összefüggésben történelmi szerepének szakaszonkénti változásait. A főreferátumot (melyben a gazdag tényanyag mintha kissé elnyelte volna az inkább utalásszerűén jelentkező elvi mondanivalót) számos korreferátum egészítette ki (José Gentil da Silva, F. E. Roover, Anne-Marie Piuz, H. < Freudenberger). A kereskedőtőke kultúrtörténeti jelentőségéről szólt a szovjet V. J. Rutenburg professzor, a korai kapitalizmusnak, mint a renaissance társadalmi bázisának elemzésével. Hangsúlyozva, hogy még nem a kapitalizmus kezdeteiről, hanem csak előzményeiről, s egyben átmeneti, ellentmondásos korszakról van szó, a természettel és a társadalommal szembeni magatartás megváltozását a kommunákból kiinduló antifeudális küzdelemből vezette le. A renaissance fő szellemi tartalmát az antikvitásnak a polgárság érdekeihez és érdeklődéséhez alakított modernizálásában jelölte meg. A magyar történelmet közelről érintő s a főreferátumot a dél-német kereskedőtőke politikai szerepének vonatkozásában kiegészítő korreferátumot tartott Wolfgang von Stromer erlangeni docens. Kelet-közép-európai témáról szólt ArnoSt Klíma prágai professzornak a XVIII. századi csehországi ipari vállalkozások különböző formáit tárgyaló korreferátuma is. A vitára fennmaradt csekély időt néhány, inkább kiegészítő jellegű rövid megjegyzés mellett a belga Gh. Verlinden korreferátumnak is beillő tanulságos hozzászólása töltötte ki a flamand textilipar fejlődési fázisairól. A harmadik ülés főreferátumát Pach Zsigmond Pál tartotta, „A kapitalista növekedés kedvező és kedvezőtlen feltételei: a nemzetközi kereskedelmi utak áthelyeződése a XV—XVII. században" címen. Kiindulva abból, hogy a nemzetközi kereskedelmi utak eltolódásának folyamatát a történeti irodalom eddig többnyire csupán a nagy földrajzi felfedezések következményeként mutatta be, az előadó vizsgálódásának középpontjába a nemzetközi kereskedelem árustruktúrájában bekövetkezett eltolódásokat állította, amelyeket a kereskedelmi útvonalak eltolódása másik fő okának tekintett. A régi típusú távolsági kereskedelem mellett felnyomul a nemzetközi kereskedelem „modern" típusa: a luxusáruk közvetítése mellett a tömegfogyasztási ipari és agrárcikkek forgalma, összefüggésben az Európáitan kibontakozó interregionális ipariagrár munkamegosztással. A XVII. század közepéig, a modern világgazdaság kialakulásának első fázisában, a tengerentúli gyarmatok egészében véve még