Századok – 1969
Tanulmányok - A IV. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus 66/I
69 A IV. NEMZETKÖZI GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONGRESSZUS A mostani szöveg a vita bizonyos hatásáról tanúskodik. Lane már elfogad a kapitalizmus fogalmának értelmezése szempontjából olyan fontos marxista tételeket, aminő az egyszerű árutermelés és a tőkés árutermelés megkülönböztetése, a kapitalizmusnak mint a termelés rendszerének a felfogása, a „kereskedelmi kapitalizmus" és más hasonló fogalmaktól eltérőleg; sőt már ilyen megállapítást is olvashatunk nála: „A kapitalizmus szokásos definíciójának további eleme az ésszerűsítés. Ez készséget jelent arra, hogy újításokat vezessenek be a gazdasági tevékenységbe. De nem minden újítást és a termelés nem minden racionalizálását lehet kapitalistának tekinteni, mert nem minden újításnak és ésszerűsítésnek célja a profitok maximalizálása. A kapitalizmusban az ésszerűsítés arra van hivatva, hogy maximalizálja a profitokat vagy megnövelje a tőkejövedelmeket." Persze, Lane mostanára sem lett marxistává. Fejtegetéseivel Pach I Zsigmond Pálnak még mindig szembe kellett állítania a marxista elmélet hiányzó lényeges elemeit: Lane nem mutat rá az értéktöbblet szerepére a tőkés termelésben és felhalmozásban, illetve helytelenül értelmezi az értéktöbblet fogalmát, azonosítva azt a munkaerőpiacon végbemenő adás-vétel során elért esetleges gazdasági többlettel, kereskedelmi haszonnal. — J. F. Bergier viszont — másik oldalról — két kiegészítő feltétel fontosságát tartotta hangsúlyozandónak : a vállalkozók dinamikus csoportjának meglétét s az általuk képviselt kapitalista к gazdasági szellem diffúzióját az egész társadalomban. Lane tanulmánya és annak kiegészítései ez alkalommal nem kerültek vitára; az első szekció-ülés bevezető referátumát Felipe Ruiz-Martin bilbaói professzor tartotta A kapitalizmus kialakulása és struktúrái címen. Arra a \ kérdésre keresett választ, mikortól kezdve beszélhetünk kapitalizmusról, mint organikus, zárt rendszerről. A XV—XVIII. században volt-e ilyen kapitalista rendszer, vagy csak egyes kapitalistákról és a gazdaság különböző ágaiban itt-ott működő tőkékről beszélhetünk ? A korai kapitalista időszakban két ,,longue-durée" periódust különböztetett meg: 1450-től 1668/70-ig és 1668/70-től 1790-ig. Az első perióduson belül expanziós fázis volt 1450-től 1586 — 1621-ig (országonként különbözően), s regressziós fázis ettől kezdve 1668/70-ig. Ruiz összehasonlítva bemutatta az európai korai kapitalizmus — úgymond — két nagy rendszerét: a dél-európait, amely az első periódus expanziós fázisában nőtt naggyá, s az észak-európait, amely a második periódusban dominált, s amely azután létrehozta az ipari kapitalizmust. Ehhez képest az első modern értelemben vett kapitalista rendszernek a genovai pénztőkésekét tekintette, akik a XVI. század közepén megszerezték a Spanyolországba áramló amerikai arany és ezüst feletti ellenőrzést, s kezükben koncentrálták a fizetési eszközök forgalmának irányítását. A genovai „kapitalizmus" 1577 és 1596 között élte virágkorát, ezután hanyatlásnak indult, s 1627-ben végleg összeomlott. A bevezető előadást követően a korreferátumok sora ismertetett érdekes rész-eseteket a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet és a korai kapitalista struktúrák kialakulásának konkrét történeti folyamatából: Valladolid és Rouen városokban, a XV—XVII. századi Portugáliában, a Trecento Itáliájában stb. A vita heve azonban a főreferátumra összpontosult. A hozzászólók — részben éppen a kapitalizmus marxi ismérveit érintve — főként azt kérték számon a spanyol professzortól, milyen alapon tekinti kapitalista rendszernek a genovai pénztőkésekét; hol van itt az alapvető kapitalista struktúra, a termelés tőkés rendszere.
