Századok – 1969

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Barhudarjan; V. B.: A jereváni Történettudományi Intézet működéséről (1943–1968) 750/IV

754 V. В. BARHUDARJAN Kelet-Örményország Oroszországhoz csatolásának ténye az újkori örmény történelem egyik csomóponti kérdése, s éppen azért természetes, hogy a történészek figyelmének középpontjában áll. Kelet-Örményország történeti fejlődésének beható tanulmányozása alapján — a korábban uralkodó nézetektől eltérően — V. Parszamjan akadémikus feltárta e történelmi esemény progresszív jelentőségét. Az Oroszországhoz való csatolásuk következtében a keleti örmények nem csupán megmenekültek a fizikai megsemmisüléstől, hanem viszonylag kedvező feltételeket nyertek nemzeti, gazdasági és kulturális fejlődésük számára. A sorsukat az orosz nép sorsával egybekötő keleti örmények reményteli fejlődési perspektívákat nyertek akkor, amikor a nyugati örmények tovább viselték a török despotizmus igáját. A XIX. század második felében a Nyugat-Örményország-beli nemzeti-felszabadítási mozgalom tömeges jelleget öltött. Az Intézet jelentős munkát végzett e fontos téma tanulmányozása érdekében. M. Nersziszjan ós más történészek (G. Kazarjan, R. Ohaniszjan és mások) monográfiáikban feltárták a török uralom ellen irányuló felszabadítási mozgalom progresszív jelentőségét, bemutatták e mozgalom nemzeti és társadalmi jellegét. Az örmény tudósok műveikben feltárták az örmény forradalmi-demokratikus irányzat történetét. A. G. Hovhaniszjan a XIX. század közepének örmény társadalmi áramlatai ós felszabadítási mozgalma alapján mutatja be Hercen és Ogarjov szellemi rokonának, a kiváló forradalmi demokratának, M. Nalbandjannak a tevékenységét. Komoly munka folyik az örmény társadalmi-politikai gondolkodás ós a felszabadítási mozgalom 1875—1900 közötti történetének a feltárása tekintetében is. A XIX. századi Örményország társadalmi-gazdasági fejlődésének a kutatása lényegében a háború utáni korszakra esik. E téren elsőrendű fontossága van az agrárviszonyokkérdéséneksaparasztságtörténetének. V. Rstuni professzor, az Intézet ifjú szakembere A. Hambarjan [ Ambarjan] és mások tanulmányozták az 1870. évi agrárreformot, továbbá annak sajátosságait és jelentőségét a kapitalista viszonyok fejlődése szempontjából. Műveikben feltárták a kapitalista viszonyok keletkezésének ós fejlődésének konkrét feltételeit az örmény falvakban, valamint kitértek a jelentkező paraszti megmozdulásokra is. Az elmúlt 25 esztendő során az Intézet tevékenységében jelentős előrehaladás történt a nyugat-örményországi agrárviszonyok, s általában a nyugat-örményországi gazdasági fejlődés kutatása terén. Elértük az első sikereket: megjelentek az első munkák, amelyek hozzásegítenek a nyugat-örményországi társadalmi-politikai jelenségek megértéséhez. A XIX. század vége ós a XX. század első két évtizede az örmény nép történetében viharos társadalmi-politikai eseményekkel telített időszak. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a múlt század végén az örmény nép életébe új ideológia hatolt be, a marxizmus ideológiája. Szociáldemokrata szervezetek alakultak. Az utóbbi években komoly munkát végeztünk azoknak az eszmei forrásoknak a feltárása érdekében, amelyek előkészítették a talajt a marxizmus elterjedése számára. Tudományos megalapozást nyert az a nézet, hogy Arméniában éppen úgy, mint Oroszországban, a forradalmi demokrácia eszmei örökösei és a szociáldemokrácia előfutárai a narodnyikok voltak, különösen a narodnyikok balszárnya. A társadalmi élet jelenségei közötti kapcsolat természetesen megkövetelte egy sor más kérdés tanulmányozását is, amelyek az örmény nemzeti pártok ós irányzatok létrejöttéhez és tevékenységéhez fűződtek. Az újkori történelem egyik alapvető kérdése a munkásosztály kialakulása és forradalmi harca. Egészen az 1950-es évek közepéig e kérdés tanulmányozására nem fordítottunk kellő figyelmet. Csupán az első oroszországi forradalom 50. évfordulója alkalmából jelentek meg monográfiák (C. P. Agajan, D. A. Muradjan és mások tollából), tanulmánygyűjtemények és brosúrák, amelyekben helyet kapott az Örményországban az 1903 — 1907 évek során kibontakozó forradalmi mozgalom. Az ország társadalmi-gazdasági helyzetének, s ezen belül a munkásmozgalom történetének tanulmányozása jelentős mértékben hozzásegített ahhoz, hogy rekonstruáljuk az örményországi munkásosztály kialakulásának képét s felvázoljuk léte első szakaszának történeti kontúrjait. A tudományos közvélemény azonban mind a mai napig nélkülözi a szovjet korszak előtti Örményország munkásosztályának történetét bemutató átfogó munkát. Nem nyert kellő megvilágítást a XX. század elejének nemzeti-felszabadító mozgalma s az örmény burzsoázia ezzel kapcsolatos állásfoglalása, a mozgalom poltikai és ideológiai arculata stb. sem. Ismeretes, hogy az örmény nép súlyos tragédiát élt át az első világháború éveiben. Közismert a német és az angol—francia imperialisták szerepe az örmények számára oly I ragikus 1915. évi eseményekben, magatartásuk az örmény iakosság faji-nemzeti üldözésével s Törökország kaukázusi hódító politikájával kapcsolatosan. Az e témakörben elért eredmények "Isősorban Sz. Hakopjan és mások nevéhez fűződnek. Az örmény nép történetében legfontosabb periódus, az októberi forradalmat követő