Századok – 1969

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Barhudarjan; V. B.: A jereváni Történettudományi Intézet működéséről (1943–1968) 750/IV

A JEREVÁNI TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZET MŰKÖDÉSÉRÖI. 753 Mari and jan müvei nagy értékűek az előázsiai, s különösen a kaukázusi népek történetét ta nulmányozók számára is. Az 1940 — 1950-es években a szovjet történészek középső generációjának erőfeszítései nyomán, a burzsoá történetírás hatásét leküzdve, nagy munka bontakozott ki a feudális Örményország történetével kapcsolatos egyes kérdések kutatása terén. B. N. Arakeljan monográfiája a középkori városok és ipar történeti problémáit tárgyalja. Többek között tanulmányozza a feudális városok belső életét, a városokban az ipar és az árutermelés fejlődésót, feltárja azokat az okokat, amelyek a középkori Örményország virágzó városainak hanyatlásához vezettek. Az örmény szovjet medievisztika jelentős eredménye volt a G. Mikajeljan professzor által végzett kutatómunka a kilikiai örmény királyság történetével, azaz az örmény nép egy olyan részének a történetével kapcsolatosan, amely fontos szerepet játszott a Kelet és Nyugat közötti gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok terén, Európa ős Előázsia országai között. L. O. Babajan a mongol uralom idejének örmény gazdasági és politikai problémáit fejti ki. A későközépkori Nyugat-Örményország társadalmi-gazdasági életének kérdéseit vizsgálja műveiben M. Zulaljan. Az Örmény SzSzK Tudományos Akadémiájának levelező tagja, L. Sz. Hacsikjan behatóan tanulmányozta a középkori Örményország legkevésbé feltárt korszakainak egyikét, a XV—XVI. századot, több kötetet publikálva örmény kéziratok kolofonjaiból. E kiadványok az adott korszak rendkívül értékes elsődleges forrásait tartalmazzák. Nagy jelentőséggel bírnak Sz. Je. Hakopjan művei az örmény parasztság történetére vonatkozóan. Tanulmányoztuk az örménybizánci kapcsolatokat ( H. R. Bartikjan). a középkor társadalmi-gazdasági életét, az arab uralom periódusát (A. Ter-Gevondjan) és egyéb kérdéseket. A fentebb említett kutatások, valamint az ifjú szakemberek által készített munkák alapjában véve alátámasztották és még határozattabban megalapozták azt a periodizációt, amelyet Örményország feudalizmuskori történetéről Sz. T. Jeremjan nyújtott. (Ld. „A Szovjetunió történetének vázlata". I. köt. M. 1963.) E periodizáció szerint a korai feudalizmus korszaka Örményországban a III—VIII. századra tehető, a fejlett feudalizmus korszakaalX—XIII. századra míg a feudalizmus hanyatlásának és degradációjának szakasza a XIV—XVIII. századra. Kisebb változtatások után ez a periodizáció szolgált alapul az Örményország történetét tárgyaló tankönyvek ős különböző tansegédletek készítésénél. Jelenleg azonban még mindig további alapos és kimerítő tudományos kutatásokra van szükség a korai feudalizmus korszakával, többek között a feudális viszonyok kialakulásának történetével, valamint a feudális társadalom hanyatlásával kapcsolatban (XVII — XVIII. sz.). Az Intézet nagy figyelmet fordított az újkori örmény történet legfontosabb problémáinak kidolgozására és tanulmányozására. Az újkori történeti osztály munkáját az 1943 —1948 évek során V. Rstuni professzor vezette, az 1948 —1955 években V. Parszamjan professzor, az 1955 —1961 években C. Agajan akadémikus, 1961-től kezdve Asot Hovhanniszjan akadémikus. A XVIII—XIX. századi Örményország történetében különösen nagy jelentőséggel bír a török ós a perzsa uralom ellen irányuló felszabadító mozgalom tanulmányozása. E kérdés mélyenszántó és alapos kutatása ténylegesen az 1940-es évektől vette kezdetét. A középkori Örményországban élő felszabadítási eszme és az újkori felszabadítási mozgalom történetére vonatkozóan fundamentális művét alkotott A. G . Hovhanniszjan. Mint ismeretes, Örményország felszabadítása a történeti körülmények folytán mindig összekapcsolódott a kívülről jövő segítséggel. Ebből kiindulva A. G. Hovhanniszjan elkészítette a kérdés kritikai áttekintését és kifejtette, hogy míg a késői középkorban, a XVII. század végéig Örményország felszabadítása a nyugateurópai orientációhoz kapcsolódott, addig a XVIII. század első negyedétől kezdve e politikában gyökeres fordulat következett be. I. Péter cár idején, az orosz önkényuralom megerősödése korában új politikai orientáció alakult ki, amely Örményország felszabadításét Oroszország segítségéved kötötte össze. V. K. Voszkanjan a moszkvai állam és az örmények közötti kereskedelmi és kulturális kapcsolatokról szóló híradásokra támaszkodva az örmény felszabadítási mozgalom orosz irányzatának a kialakulását korábbi periódusra, a XVII. század második felére teszi. Igen értékes mozzanat, hogy A. G. Hovhaniszjan műveiben az örmény nép felszabadítási harca a kaukázusi népek harcával karöltve rajzolódik ki, s a szerző kifejti e mozgalom politikai és társadalmi-gazdasági okait és indítékait is. A XVIII. század második felének örmény—orosz kapcsolatai és a felszabadítási mozgalom A. R. Hovhanniszjan műveiben nyernek megvilágítást. E munkák feltárják annak történelmi szükségszerűségét, hogy Örményország miért Oroszország segítségével szabadult fel, bemutatják az örmény felszabadítási mozgalom vezetőinek azon törekvését, hogy Oroszország segítségével és védnöksége alatt helyreállították az örmény államiságot. 10 Századok 1fl6!)/4. sz.