Századok – 1969

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Barhudarjan; V. B.: A jereváni Történettudományi Intézet működéséről (1943–1968) 750/IV

A JEREVÁNI TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZET MŰKÖDÉSÉRÖI. 751 lem fokozása. Bonyolult és felelős feladatok vártak az Intézetre. Nem csupán a nép múltjával és jelenével kapcsolatos olyan kérdések sokaságát kellett megválaszolni, amelyek eddig a történettudomány érdeklődési körén kívül estek, hanem — a marxista metodológia segítségével — alapos és valóban tudományos magyarázatot kellett nyújtani a burzsoá történetírás által vizsgált problémákról. Más szavakkal: feladattá vált az örmény nép történetének tanulmányozása, a legrégibb időktől a legújabb korig. Létrehozásakor az Intézetnek a következő struktúrája volt: 1. Ókori ós középkori történeti szektor. 2. Űj és legújabbkori történeti szektor. 3. Archeológiai szektor. 4. Filozófiai szektor. Az idők folyamán szélesedett és bővült az Intézet munkája s különböző érdeklődésű szakemberek egész sora nőtt fel. Megérett új tudományos intézmények létrehozásának a szükségessége. Húsz esztendő során számos intézmény és szektor vált ki az Intézetből és lett önálló tudományos centrummá. így 1947-ben az Intézetből kivált és önállósult a filozófiai és művészettörténeti szektor. 1957-ben elszakadt az Intézettől a Közel-Keletet tajnulmányozó csoport és megalakult az Örmény SzSzK Tudományos Akadémiájához tartozó Kelet-kutató szektor. 1959-ben vált ki az Intézetből az archeológiai és etnográfiai szektor, alapját képezve az Örmény SzSzK Tudományos Akadémiája mellett megalakuló Archeológiai és Etnográfiai Intézetnek. A Történettudományi Intézet első igazgatója I. A. Orbeli akadémikus volt, akit 1944-ben váltott fel M. G. Nersziszjan akadémikus. 1947 —1953 során A. R. Hovhanniszjan [Ioanniszjan] akadémikus, 1953—1959 során pedig Sz. T. Jeremjan [Eremjan] akadémikus állt az Intézet élén. 1959 — 1963-ban A. B. Harutyunjan professzor töltötte be az igazgatói tisztet, 1963 márciusától pedig G. A. Galojan professzor. Jelenleg az Intézet a következő osztályokból áll: 1) Ókori történet, 2) középkori történet, 3) újkori történet, 4) a szovjet társadalom története, 5) az örmény települések ós a külországokban élő örmények története, 6) sajtó-osztály. Az elmúlt 25 esztendő során az Intézet tudományos-kutató munkájának középpontjában a következő problémák álltak. Az ókori Örményország történetének kutatása (az időszámításunk előtti legrégibb időktől az időszámításunk szerinti V. századig) elsősorban három témával kapcsolatban folyt. Ezek közül az első: Az örmény nép keletkezésének problémája. Ezt a problémát már a szovjet korszakot megelőzően is kutatták, azonban meglehetős egyoldalúsággal, amennyiben a fő figyelmet az indoeurópai elemre fordították. Az örmény szovjet történetírók, archeológusok és nyelvészek képesek voltak arra, hogy legyőzzék ezt az egyoldalúságot s alapos kutatásnak vessék alá az örmény hegyvidék mindazon országainak és népeinek történetét, nyelvét és kultúráját, amelyek részt vettek az örmény nép kialakításában. Gr. Kapancjan az örmény hegyvidék nyelvi-etnikai tanulmányozása alapján arra a következtetésre jutott, hogy az örmény nép bölcsője Hajasza volt. Sz. Jeremjan az e téren elért eredményekre támaszkodva az örmény nép kialakulásával kapcsolatban szintén fontos szerepet tulajdonít az Arme-Supria törzsszövetségnek. Arra a következtetésre jutott, hogy az örmény nép az örmény felvidék területén alakult ki az őslakos hurrita-urartui ós a különböző időkben ide behatoló indoeurópai törzsekből. Az örmény etnogenezis bonyolult problémája azonban egyelőre még nem tekinthető véglegesen megoldottnak. A legszembetűnőbb eredmények az ókori Örményország társadalmi rendjének kutatásával kapcsolatban születtek. A szovjet korszak előtti örmény történettudomány eredményeire (N. Adonc), valamint a szovjet történetírók 1920—1930 során keletkezett műveire (H.[Ja]. Manandjan,H. Szamveljan) támaszkodva Sz. Jeremjan új elméletet dolgozott ki. Tanulmányozta az ókori Örményország magántulajdonú gazdaságait, a falusi közösségeket, az államrendszert, periodizálta ezt a társadalmat s arra a végeredményre jutott, hogy a feudalizmus előtti Örményország átélte a rabszolgatartó formáció szakaszát is. A későbbiek során az ókori Örményország és a hellénisztikus Kelet városainak, a földművelés formáinak a vizsgálata stb. során a fiatal specialisták műveiben (G. Szárkiszjan, A. Perihanjan, G. Tiracjan és mások ) ez a koncepció továbbfejlesztést nyert. Az ilyen irányú munka folytatódik. Az ókori Örményország politikai történetének kutatásában rendkívüli érdemeket szerzett H. Manandjan, „Az örmény nép történetének kritikai áttekintése" c. mű szerzője. Jelentős munkát végeztek az ifjú szakemberek is, akik újszerű értelmezést nyújtottak az örmény nép ókori történetének eddig homályba vesző szakaszairól, pl. az Urartu -utáni korszakról, az Ervandidák és I. Artasesz korszakáról, az időszámításunk szerinti első évszázadokról stb. Első ízben kerültek megvilágításra az ókori örmény társadalmon belül lejátszódó társadalmi-politikai harc kérdései. Határozott eredményeket sikerült elérni az ókori Örményország szellemi kultúrájának kutatása terén, így többek között a kereszténység felvétele előtti Örményország