Századok – 1969
Tanulmányok - A IV. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus 66/I
68 A IV. NEMZETKÖZI GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONGRESSZUS túlsúlyban. Az afroázsiai országok közreműködése — az eddigiekhez hasonlóan — sajnos most is igen csekély volt: tulajdonképpen Japán és India néhány képviselőjére szorítkozott. így alakult ki a résztvevők mintegy 250-es létszáma. Természetesen harmadfélszáz ember is túl sok ahhoz, hogy az előadások vitáin mindenki részt vehessen, érdemleges diszkusszióba bocsátkozzék. Sok még akkor is, ha — a kongresszusok közönségének és rendezőinek szerencséjére a jelenlevők számottevő része nem óhajt élni azzal az inkább joggal, mint lehetőséggel, hogy véleményét, kritikai észrevételeit a széles nyilvánosság elé tárja. A nemzetközi tudományos konferenciák jórésze ugyanis állandó versenyfutás az idővel. Néhány nap alatt, a tényleges üléseket napi 5 — 6 órára korlátozva, nem könnyű feladat a tudós közvélemény elé tárni mindazokat az új problémákat, amelyeket a nemzetközi gazdaságtörténetírás az elmúlt esztendőkben felszínre hozott. Különösen nem könnyű ez, ha figyelembe vesszük, hogy — bár a gazdaságtörténeti kutatások jónéhány eredményét számszerűen, tehát nagyfokú tömörséggel lehet ismertetni — mégis semmiképpen sem nélkülözhető a történeti-teoretikus elemzés, ami bizony időt igényel. Éppen ezért a kongresszus rendezői: a Társaság Végrehajtóbizottsága és a helyi rendezőbizottság (az utóbbi élén az ügybuzgó Boss M. Robertson professzorral) — a korábbi gyakorlatot folytatva — szekciók szervezésével tett kísérletet a legfontosabb kérdések megvitatásának napirenden tartására. Plenáris ülésre csak a megnyitás és a zárás alkalmából került sor, főleg protokolláris-szervezeti jelleggel. A megnyitó ülésen emellett még előadást és korreferátumokat hallhattunk az amerikai gazdaságtörténetírás főbb irányairól. A szekciók, bár ezek számát a müncheni 16-ról felére csökkentettük, így is rendkívül szerteágazó tematikát nyújtottak, — időben: az ókori Görögország gazdaságtörténetétől napjainkig, a két rendszer békés egymás mellett élésének gazdaságtörténeti vonatkozásaiig; problémakörben: a demográfiától az oktatásügy fejlődése és a gazdasági növekedés kapcsolatáig. Ez a tematikai sokrétűség nem teszi lehetővé, hogy valamennyi érdekesebb kérdésről számot adjunk, — nem teszi lehetővé még akkor sem, ha a jelen beszámolót nem egyéni jelentésként, hanem együttes munkálatként terjesztjük elő, amelynek kidolgozásában küldöttségünk valamennyi tagja részt vett. Figyelmünket elsősorban azoknak a szekcióknak a munkája kötötte le, ahol az egyetemes és nemzeti problémák találkozását, összecsengését leginkább várhattuk; ahol a magyar gazdaságtörténet további kidolgozásához a leginkább remélhettünk termékeny ösztönzéseket; ahol — részben a magyar fejlődés problémáinak felvetésével, részben az egyetemes fejlődésmenetre vonatkozó szempontjainkkal - a tudományos-elvi vitát leginkább előmozdíthattuk. 2. Ilyen volt már rögtön a kongresszus I. szekciója, a kapitalizmus kialakulása és fejlődése összefoglaló téma-megjelöléssel. A szekció vitáinak előkészítését Frederic G. Lane professzor sokszorosításban szétosztott tanulmánya szolgálta, amely a kapitalizmus szó jelentésének, a fogalom meghatározásának kérdéseivel foglalkozott. A referátum eredeti szövegét korábban, 1967 tavaszán Londonban egy szűkebbkörű kollokviumon vitattuk meg; ez a szöveg polgári szemléletű volt, de eklekticizmusa már a marxizmus hatásának bizonyos elemeit mutatta. Bíráltuk, — egyben igyekeztünk az említett elemeket kiszélesíteni.
