Századok – 1969

Közlemények - Lengyel Alfréd: Adatok a Győr megyei kivándorlási mozgalom történetéhez (1890–1910) 717/IV

ADATOK A GXŰJJ ILEGYEI KIVÁNDOKLÁSHOZ 729 hogy a nyugati tőkés államokhoz viszonyított elmaradottságát csökkentse, illetve a mezőgazdaságban egyre inkább jelentkező munkaerő-feleslegek foglalkoztatására képessé tegye. — Az iparosodó Győr példája az utóbbi tényt világosan igazolja, mert ha a megyeszókhelyen létesült üzemek, gyárak termelési kapacitása a kivándorlási mozgalmak kritikus éveiben több lehetőséget nyújtott volna a környező falvakból beözönlő agrárproletariátus elhelyezésére, Győr megye a későbbiek során semmiképpen sem kerül a lélekszám-veszteséget elszenvedett dunántúli vármegyék élvonalába. Az elnyomorodási folyamat két fázisa Győr megye községeiben is jellemző módon érzékeltette következményeit, illetve a kivándorlásra gyakorolt kihatásait. A konjunktúra tartama alatt a magas gabonaárak némileg enyhítették a paraszti gazdaságok növekvő gondjait, de a válság terjedésével, s főleg a terményárak erős csökkenésével a kis- és középparaszti háztartások súlyos anyagi helyzetbe való jutását már Semmi sem tudta megakadályozni. Az ugrásszerűen emelkedő adók, az egyre halmozódó uzsorahitelek és jelzálogos terhek az exisztenciális megsemmisülés rémével fenyegették a szinte már nincstelenné vált (azelőtt birtokos) paraszti réteget, mely ily módon két lehetőség előtt állott: 1. bejárás, vagy beköltözés a városba, ahol esetleg kenyérkereset akad az ipari szektorban, 2. elbúcsúzni az otthontól és szerencsét próbálni az Atlanti-óceán túlsó partján. Az első lehetőséggel kapcsolatban azonban utalni kell arra, hogy a hazai ipar ekkor még nem volt olyan tőkeerős és technikailag felkészült, hogy a mezőgazdaságnál jelentkező egész munkaerő-többlet számára keresetet tudott volna nyújtani. A kivándorlás mellett döntő földmunkások, kisparasztok túlnyomó részükben az itthoni állapotok kilátástalansága miatt határozták el a szülőföld elhagyását, bár némelyeknél a pénzszerzési vágy, a gyors meggazdagodás reménye is szerepet játszott, miként azt a Győr megyében tartott kivándorlási értekezlet felszólalói is (persze eltúlozva) megállapították. A belügyi kormányzat az elégedetlenkedők, a munkanélküliségük vagy jogfosztottságuk miatt az egész rezsim ellen lázadozók esetében nem is bánta, hogy soraik a kivándorlási hullámok erősödése kapcsán megritkulnak. Amikor azonban a konkrét példák ugrásszerűen növekvő száma a lakosság megfontoltabb, illetve türelmesebb rétegeit is megmozgatta, a hevenyészve foganatosított intézkedések, rendészeti korlátozások már korántsem tehették meg az általuk célzott hatásukat. Igen jellemzően írta ezzel kapcsolatosan Thirring Gusztáv, már említett munkájában (1904-ben !) a következőket: „Megrémülve látjuk most, hova vezetett vétkes mulasztásunk, mely tótlenül nézte a mind jobban terjedő kórt s még csak meg sem kísérletté, hogy valami óvszerről gondoskodjék annak enyhítésére. De amidőn társadalmunkat vádoljuk, hogy a bajt annyira engedte elmérgesedni, még nagyobb vád illeti állam férfiainkat, kiknek nem volt érzékük ama nyomor iránt, mely népünk százezreinek a kezébe nyomta a vándorbotot."40 A két kivándorlási törvény számos kérdést rendezett, de végrehajtásuk nyomán gyökeres változások nem következtek be a vándorlási mozgalmak intenzitásának alakulásában. A döntő befolyást az áradat megindítására és hatásfokának időnkénti ingadozásaira Győr megyében is egyik oldalon a nyomasztó gazdasági helyzet, a másik oldalon pedig az amerikai életforma gyakorolta, mely vonzotta az embereket. Kétségtelen tény hogy a két amerikai kontinensre irányuló kivándorlási mozgalmak ritkították meg legjobban az ország népességét. A századforduló utáni első évtizedben az aránylag csekély kiterjedésű Győr megyéből öriszesen 6700-an vándoroltak ki Amerikába. Ez a szám — a tapasztalati összehasonlítások alapulvételével — annyit jelent, hogy ebből a jelentős tömegből legalább 6000-en az Egyesült Államok mezőgazdaságában, ipari üzemeiben és bányáiban találtak, vagy legalábbis kerestek elhelyezkedést. — Az egyéb migrációs, határokon túli irányok (Románia, Németország, Horvátország, Ausztria. Szerbia) Győr megye szempontjából lényegtelenek voltak az Amerikába való átözönléshez viszonyítva, annak ellenére, hogy időnként egyik-másik kormányzat részéről kampányszerű akciók indultak a Magyarországon élő nemzetiségek népesebb csoportjainak kivándoroltatására. Az egyik ilyen mozgalom földrajzi fekvésénél ós közlekedési adottságainál fogva Győr megyét is közelebbről érintette, bár kihatásait tekintve (részben a foganatosított rendészeti intézkedések következtében) ez a kezdeményezés sem tudott győri viszonylatokban különösebb eredményeket elérni. 1905 tavaszán ugyanis a Győrött állomásozó csendőrkerületi parancsnokság arról értesítette az alispáni hivatalt, miszerint a királyhidai (Bruck melletti) őrs jelentése alapján a Németországba irányuló legális kivándorlás olyan nagy mérvű arányokat <°Thirring G.: i. ra. 2. 1.