Századok – 1969
Közlemények - Lengyel Alfréd: Adatok a Győr megyei kivándorlási mozgalom történetéhez (1890–1910) 717/IV
730 LENGÏEL ALFRÉD: ADATOK A GYŐR MEGYEI KIVÁNDORLÁSHOZ öltött, hogy naponként 70—100 család is elhagyja az ország területét. A kivándorlók túlnyomó része német nemzetiségű ós, mint a nyomozás kiderítette, az akció elsődleges célja az, hogy a német birodalmi kormány Posen lengyel lakosainak helyébe német ajkú magyar alattvalókat kíván letelepíteni.41 A német állam teljes mértékben fedezte a kivándorlók útiköltségeit, földeket adott a családoknak és évi 3%-os törlesztés mellett házakat is építtetett számukra, persze azzal a feltétellel, hogy ezek ellenében felveszik a német állampolgárságot. — A titkos ügynökök természetesen ebben az esetben sem maradtak tétlenül, s így az ország különböző részeiről csoportos kivándorlások történtek a kedvező ajánlatokra élénken reagáló sváb lakosság köreiben. Győrött a megye alispánja azonnal leállította a Németországba kért útlevelek kiadását és egyben utasítást adott valamennvi csendőrőrsnek, hogy kísérjék figyelemmel az akciónak további alakulását. A hazai kivándorlás mozgató erőinek regionális vizsgálata kapcsán persze — az általánosságban megállapítható alapindokok mellett — azokat a tényezőket sem szabad figyelmen kívül hagyni, amelyek annak idején helyileg jelentkeztek ós kétségtelenül befolyást gyakoroltak. Győr megye a területét átszelő folyók miatt évenként sokat szenvedett a megismétlődő árvizek miatt, annál is inkább, mivel a végrehajtott vízszabályozási ós árvédelmi munkálatok csak lassan haladtak előre. — De a krónikus jellegűvé váló károsodásokon kívül az a körülmény is elkeserítette ezzel kapcsolatosan a lakosságot, hogy a szabályozási munkák során a társulatok felégették a partmenti nádasokat (ezek ugyanis mellékes kereseti forrást jelentettek), s ugyanakkor az állam által kivetett járulókok, pótadók egyre emelkedtek.42 Amellett a belterjes gazdálkodás hiánya mindjobban éreztette hátrányos kihatásait — főleg az értékesítés szempontjából —, az alacsonyan megszabott ipari és mezőgazdasági munkabérek, a fokozódó munkanélküliség, a győri üzemek korlátolt felvevőképessége sokak szemében kilátástalanná tették a jövőt és szükségszerűen keltettek hangulatot a kivándorlás mellett. — Fokozott mértékben érvényesültek ezek a helyi hatóerők azokban a községekben, melyekben a cselédek, zsellérek száma túlsúlyban volt, illetve a falvak szűk határa még perspektivikusan sem nyújtott lehetőséget a földéhség esetleges későbbi kielégítésére. Az összes tényezők együttes hatása alapján ily módon a következő települések, községek ritkultak meg a legerősebb arányban a megye területén: Rábacsécsény, Ecs, Fehértó, Felpéc, Gyarmat, Gyirmót, Gyömöre, Kisbarát, Kóny, Koroncó, Mérges, Nyalka, Nyúl, Rábapatona. Rábaszentmihály, Ság, Tónyő, Tót és Ujmalomsok. A legnagyobb lélekszám-csökkenést mindenesetre a sokoróaljai járás szenvedte el. A hömpölygő áradatot, amely a kivándorlásban keresett menedéket, az 1910 utáni években sem lehetett feltartóztatni, csupán kényszer-intézkedésekkel, katonai és egyéb rendszabályokkal szűkebb medrébe irányítani. — A lakosság állandósuló lélekszámveszteségének ezt a végzetes folyamatát csak az 1914-ben kirobbantott első világháború tudta megszakítani, mely viszont közel négy esztendőn keresztül, válogatás nélkül szedte áldozatait a Győr megyei parasztság amúgyis megtizedelt tömegeiből. " GyÁL: Alispáni Iratok. X. 863/1905. 42 A Hóman-Szekfű „Magyar Történet" V. kötetében (Bpest. 1936. 457. 1.) erre vonatkozólag a kővetkezők olvashatók: „A súlyos Bába szabályozási adó flzi el a lakosságot Győr, Vas és Sopron megyéből, a közigazgatás képtelen útjába állni a pusztulásnak."
