Századok – 1969
Közlemények - Lengyel Alfréd: Adatok a Győr megyei kivándorlási mozgalom történetéhez (1890–1910) 717/IV
728 LENGYEL ALFBÉD A Tanácsnak a törvényhatóságoktel folytatott kooperációja helyenkint jól működött, számos vármegyében azonban csak állandó zökkenőkkel tudott kibontakozni. Az utóbbi helyzet alakult ki Győr megyében is, ahol városi és megyei vonalon egyaránt, határozott közönnyel kezelték ebben az időszakban a kivándorlással kapcsolatos ügyeket. A városvezetőség abból indult ki, hogy lakosságát ez a probléma különösebb módon nem érinti hiszen évenkint átlagosan csak 40 — 50 személy távozott el Győrből. A kirívóbb lazaságok, adminisztratív jellegű hiányosságok felszámolására csak a II. kivándorlási törvény végrehajtása közben került sor, főleg azután, hogy a belügyminiszter ismételten hangsúlyozta a vármegyékhez küldött rendelkezéseiben ennek szükségességét.37 Az 1909-es év második felétől kezdődően egyébként a körrendeletek újabb áradata jelezte a kivándorlási mozgalmak egész problematikájának állandó napirenden való tartását. — Az 1909. évi II. tc. kiegészítéseként kiadott jogszabályok persze esetenkint csak egy-egy részletkérdés további szabályozására nyújtottak lehetőséget, de összességükben és kihatásaikban mégis hozzájárultak ahhoz, hogy az 1909-es évben (főleg első felében) észlelt emelkedő tendencia után, a következő esztendőben, sőt még 1911-ben is csökkenés következett be a kivándorlások frontján. Győr megyében pl. a kritikus 1909-es év 658 főnyi kivándorlójával szemben 1910-ben csak 468-an, 1911-ben pedig 481-en mentek át az észak-amerikai kontinensre.38 A visszavándorlási mozgalom alakulása, illetve a tengeren túlra távozottak életkörülményeinek változása szempontjából — Győr megyét érintően is — fontos kihatása volt a 25.427/1910. XI. B. M. számú rendelkezésnek, amely betiltotta az útleveleknek ,,a világ minden részébe" szóló záradékkal való ellátását. A kiadott rendeletek természetesen hatékonyságukban akkor lettek volna eredményesebbek, ha ezek az intézkedések egybeestek volna a kormány revideált gazdaságpolitikájával, a kivándorlást előidéző okok és bajok felszámolásával, a nehézségeket áthidalni akaró reform-törekvéseivel. Ez utóbbiak tekintetében azonban a kísérletek esak nagyon felszínesek, sőt gyakran elhibázottak voltak, s ennek okait arra kell visszavezetni, hogy a valódi okok felderítésében a nagybirtokos—nagytőkés államhatalom nem tudta, nem is akarta az összefüggéseket meglátni, mert különben saját magával került volna érdekellentétbe. I)e mindezek után felvetődik a kérdés, hogy tulajdonképpen melyek is voltak a valódi okok és következmények, a kivándorlási mozgalmak elindulását, majd aránytalan megerősödését előidéző tényezők. — Úgy vélem, hogy a tanulmány tárgyát képező két évtized kivándorlási helyzetének jellemzése, elsősorban Győr megyét érintő ismertetése egyoldalú maradna, ha az események ós ellenintézkedések történeti felsorakoztatása mellett nem terjedne ki a bajok eredetének és súlyos kihatásainak kissé részletesebb felvázolására. Az alapvető okok mindenesetre a hazai gazdasági viszonyok elmaradottságában, az egymást váltó kormányoknak a XIX. század utolsó évtizedeiben követett gazdasági politikájában, a nemzetiségekkel és a szegény néprétegekkel szemben megnyilvánuló elnyomásban, valamint az USA ipari és agrár irányú előretörésében rejlettek. Az 1880 körüli indusztriális szintünkre jellemző egyik összefoglaló történeti munkánk alábbi megállapítása: ,.A magyarországi gyáripar struktúrájának jellegében és termelési színvonalának elmaradottságában alárendelt gazdasági függősége és a feudális maradványok fejlődést bénító hatása tükröződött."3 9 Nem vitás, hogy a monopolkapitalizmusba való átmenet idején (tehát az 1880 — 1900. évek közti időszakban) az ipari termelés gépesítése aránylag jelentős mórtékben megnövekedett, de a fejlődés ütemének ez a meggyorsulása sem volt elegendő ahhoz. " GyÁL: Alispáni iratok. X. 30/19011. 38 Magyar Statisztikai Közlemények i. tanulni. Táblás kimutatások. 58-59. - További ilyen kiegészítések voltak a következők: A 105.858/1909. XI. B. M. számú körrendelet pl. a második kivándorlási törvény korlátozásait azokra a személyekre is kiterjesztette, akik útlevelüket ugyan már korábban kiváltották, de útjukat valamilyen oknál fogva elhalasztották. A kivándorlási engedélyek záradékait az alispáni hivatalban vezették rá az útlevelekre. Akik ilyen záradékolás nélkül mégis útnak indultak, azok legális módon legfeljebb a határszéli rendőrhatóság körzetéig juthattak el. — Az 53.788/1909. K. M. számú rendelet tiszta helyzetet teremtett a kivándorlással kapcsolatos postai küldemények területén. Ez a jogszabály ugyanis kimondotta, hogy a menetrendekre, szállításokra és az ellátási kérdésekre vonatkozó ismertetőkön kívül, minden egyéb hirdetményt, nyomtatványt, hajójegyet, vagy csábításra alkalmas iratot le kell foglalni. - A 121.989/1909. XI. 13. M. számú körrendelet a záradékolási eljárással kapcsolatosan kialakult helytelen gyakorlatnak vetett véget, amely részben Győr megye járásaiban is eléggé elhatalmasodott. A községi elöljáróságok ugyanis nem egy esetben a saját hatáskörükben vezették az útlevelekre az előírt záradékokat, ami egyrészt szabályellenes volt, másrészt bizonyos körülmények között visszaélésekre adhatott alkalmat. — Még nagyobb szabálytalanságot jelentett az az eljárás, hogy egyes községi jegyzők katonaköteles személyek esetében, az óvadékösszegek lefizetése nélkül láttamozták az útlevélkérőlapokat. Ezt a helyzetet szüntette meg a 144.424/1909. XI. B. M. számú körrendelet, amely Győr megye alispánját is a legszigorúbb ellenőrzésre kötelezte. (GyÁL: Alispáni iratok. X. 30/1909.) 88 Sándor V. —Hanák P.: Magyarország története az abszolutizmus és a dualizmus korában. (3. füz.) Bpest. 1901. 77. 1.
