Századok – 1969

Közlemények - Lengyel Alfréd: Adatok a Győr megyei kivándorlási mozgalom történetéhez (1890–1910) 717/IV

720 LENGYEL ALFBÉD a gyűjtő munka beindításának nem volt semmi akadálya. Az egykorú levéltári feljegyzések, dokumentumok azonban arról tesznek tanúságot, hogy Győr megyében igen nehézkesen indult be ez a felmérés, mivel az alispáni hivatal nem tulajdonított különösebb fontosságot ennek a kérdésnek és a községi elöljáróságok sok esetben vontatottan, sőt hanyagul végezték ezzel kapcsolatos munkájukat. — De hasonló szimptómák mutatkoztak az ország egyéb részein is, ezért a KSH arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1899. január hó 1-je előtt beérkezett (jó részében hibás) anyag feldolgozásától eltekint és újabb instrukciók küldésével, inkább az említett időpont utáni vándorlási mozgalmak részletes adatfeldolgozására és kiértékelésére helyezi a további munkálatok fő súlyát. 8 Az 1899-es óv elején egyébként különösen erős propaganda-hullám csapott végig a Dunántúlon, melynek gyűrözósei Győr megyében is újólag felkavarták a kedélyeket. A főszolgabírók ismételten jelentették az alispánnak, hogy a csábító levelek százai árasztják el a hatóságuk alá tartozó községeket, a jegyzők viszont tanácstalanságukban csak annyit tudtak öntevékenyen cselekedni, hogy a postaküldemények címzettjeit beidézték és a jelenlétükben kobozták el a leveleket, nyomtatványokat. A legtöbb ajánlat Braziliába csalogatta ki a még mindig hiszókenységre hajló, vagy a nyomoruk miatt elkeseredett embereket. Amint azt a hivatalos számadatok is hitelt érdemlően igazolják, bőven akadtak jelentkezők. Amíg ugyanis 1899-ben csak 93-an vándoroltak ki az egész megye területéről, addig a következő esztendőben ez a szám már 390-re ugrott fel. A legtöbben ezúttal is a sokoróaljai járás községeiből távoztak el, Tónyőről pl. 1900 nyaráig (tehát nem egészen egy félév leforgása alatt) 41 személy hagyta el az országot, bár ugyanakkor a vándorlási mozgalomban sokkal gyengébb mértékben résztvevő két másik járás (a pusztai ós tószigetesilizközi) egyik-másik falvában is érezhető volt az új hírverési akciónak a visszahatása. Kúny községből és Rábapatonáról pl. a korábbi gyér szivárgást követően, 1900 első felében 26, illetve 24 fő vette vállára a vándortarisznyát.9 — De még szomorúbb képet kapunk, ha az elmúlt évtized összesített számadatait vesszük figyelembe, mert így kiderül, hogy az 1891 —1900. évek közti időszakban, az aránylag csekély lakosságú Győr megye lélekszáma a kivándorlások folytán 7926 fővel csökkent, ami 8,2%-os süllyedésnek felel meg. Amennyiben pedig az 1881 óta bekövetkezett helyzetet vesszük alapul, akkor ez a lemorzsolódás megközelíti a 16%-os átlagot, miáltal Győr a népesség létszámában megfogyatkozott vármegyék listáján a nyolcadik helyre került. Az aggasztóan növekvő arányok további lépésre késztették a felelős helyi szerveket. Az alispán újból feliratot intézett a belügyminiszterhez a szükséges intézkedések, rendszabályok életbe léptetése érdekében. A visszaérkezett válasz azonban a legcsekélyebb mértékben sem volt megnyugtató. Ily módon természetesen a járásokba, községekbe, valamint a tanítókhoz, lelkészekhez expediált tájékoztató felhívás sem tudott gyakorlatilag a józan észre, a sokat hangoztatott megfontoltságra hatni. A körlevél ugyanis az alábbiakat hozta az illetékesek tudomására: ,,A kivándorlás gyökeresen csakis helyes közgazdasági és közigazgatási intézkedésekkel volna mérsékelhető ós megszüntethető, de az ilyen intézkedések az állam pénzügyi erejének helyes egyensúlyára való tekintetből és a természetes fejlődés folyamatának lassú volta miatt csak hosszabb idő alatt valósíthatók meg. — Addig is azonban, amíg a királyi kormány a fenti módozatokkal a kivándorlásnak mérséklésére és az abból származó hátrányok ellensúlyozására az alkalmas intézkedéseket megállapítja és fokozatosan életbe léptetheti, a lelkész és tanító urak, valamint a közigazgatási hatóságok együttes és hazafias feladatát képezi, hogy a hitegetett, megtévesztett és félrevezetett nép felvilágosításával a kivándorlást mérsékeljék."1

0 A meggyőzés vázolt eszközei, javasolt módszerei csupán arra voltak alkalmasak, hogy a falvak elszegényedett népe még bizalmatlanabbá váljék a fennálló kormányzati rendszer gazdaságpolitikájával szemben és még többet foglalkozzék a szülőföld, az otthon elhagyásának gondolatával. A községi jegyzők hiába függesztették ki közszemlére a legjellemzőbb esetekről felvett jegyzőkönyveket, amelyek az öngyilkossági tragédiáktól a prostitúcióig szinte minden változatát felsorakoztatták a megtörtént eseteknek, a mozgalom hullámai nem csendesedtek el, hanem kisebb fluktuációkkal megmaradtak az 1900-ban elért magas szint körül. — A tények ilyen irányú alakulásában persze nagy része volt annak a körülménynek is, hogy a kormányzat sok esetben inkább csak formálisan tette meg a szükségesnek látszó óvóintózkedéseket, s az ország növekvő gazda! Magyar Statisztikai Közlemények: Kivándorlás és visszavándorlás. (1899 — 1913.) Bpest. 1918. в .'«zerk Laky D.) • GyÁL: Alispáni iratok. X. 58/1900. "GyAL: Alispáni iratok. X. 137/1900.