Századok – 1969

Közlemények - Lengyel Alfréd: Adatok a Győr megyei kivándorlási mozgalom történetéhez (1890–1910) 717/IV

ADATOK A GYÖK MEGYEI KIVÁNDOHLÁSHUZ 721 sági bajai, az agrárválság problémái közepette részben nem is bánta, liogy az ipari proletárság jelentős tömegei mellett nem szaporodik túlságosan az elégedetlen vidéki (el­sősorban falusi) népelemek tábora. Jellemző ezzel kapcsolatosan a belügyminiszternek gr. Laszberg Rudolf győri fő­ispánhoz intézett egyik leirata, amely a felvilágosító szolgálattal összefüggésben az alábbiak közlését tartotta szükségesnek: „Ha az érdekeltek a lebeszélések ellenére meg­maradnának szándékuk mellett, Győr megye alispánja és Győr város polgármestere a Dél-Amerikába (főleg Braziliába) kivándorolni akarók részére útlevelet ajánlatba ne hozzon, nehogy az útlevél kiszolgáltatása folytán a népnél azon felfogás, vagy látszat nyerjen teret, hogy a hatóság a kivándorlási szándékukat helyesli, vagy támogatja és nehogy a kormányt az a látszat érje, hogy az anyagi és erklöcsi romlásra vezető ezen szándé­kuk kivitelét az útlevelek kiszolgáltatása által könnyíti."1 1 Az idézett leirat a Brazília felé irányuló vándorlások leállítását hangsúlyozta ki. Soraiban és mentegetőzései közben akarva-akaratlanul is ráfordította a figyelmet az Egyesült Államokra, amely éppen ez idő tájt új lehetőségeket nyújtott nagyobb töme­gek befogadására. 1901-től kezdődően tehát az USA-ba vezető hajóutak forgalma nö­vekedett meg ugrásszerűen (ebben természetesen a dél-amerikai államokkal kapcsolatos útlevélzárlatnak is szerepe volt), de a tiltott utakon Braziliába távozó honfitársak száma is ekkor már nagyon lecsökkent, miután az ottani (pl. a Sao-Paolo-i) állapotok szörnyűsé­geiről az itthon maradt lakosság is egyre tisztább képet nyert. Annak ellenére, hogy Sao Paolo tartomány 1901-re 30 000 bevándorló szállítására írt ki pályázatot, Győr megye alispánja ugyanakkor arról tett jelentést felettes hatóságainak, hogy a Dél-Amerikába történő kivándorlási mozgalom a megye területén szinte megszűntnek tekinthető. — A je­lentés nem tagadja a közigazgatási ós rendészeti intézkedések részleges csődjét, amikor befejező részében ezeket írja: Amit a lakosság, eddig a hatóságoknak és lelkészeknek el nem hitt, arról a saját vére szavaiból és leveleiből most már teljesen meggyőződött és minden kételyt kizáróan tudomásul vette, hogy az igért anyagi előnyök nem mások, mint a kivándorlási ügynökök gálád cselfogásai."12 Az USA-val kapcsolatos vándorlási láz azonban annál jobban terjedt, és az onnan érkező, a családfők által küldött (helyenként nem is jelentéktelen) pénzösszegek még in­kább felcsigázták sok emberben az érdeklődést.1 3 1902-ben ugyan Győr megyéből csak 372-en vándoroltak ki, de ezek úgyszólván valamennyien Észak-Amerikában keresték boldogulásuk lehetőségeit. S a tendencia további országos alakulásának sötét árnyékait már akkor előre vetítette az a szédületes folyamodási hullám, amely az illetékes ható­ságokat mindenütt elárasztotta. A belügyminiszter egyik körrendeletében súlyos aggo­dalommal állapítja meg, hogy az amerikai útlevelek száma rohamosan emelkedik és a napi sajtó közleményeiből is kiderül, hogy az USA-ba irányuló kivándorlási mozgalom ekkor egészen fenyegető méreteket öltött.14 Az országgyűlés ezért gyorsított ütemben tárgyalta le a kivándorlási ügy szabályo­zását, főleg a korlátozását célzó töi'vényt. amely 1903. március 11-én szentesítést is nyert és 1903. évi IV. törvénycikk-ként került a Corpus Jurisba.15 Az új törvény messzemenően szabályozta a szállítási vállalkozók kötelmeit, a kivándorlók és a vállalkozók jogvi­szonyát (kötelezővé téve a szerződés írásba foglalását), a vissza vándorlók útiköltségének fedezésére szolgáló kivándorlási alap létesítésének és kezelésének kérdéseit, valamint meghatározta azoknak a hatóságoknak (kivándorlási tanács, körzeti kivándorlási bizto­sok) a jogkörét, amelyek ettől kezdődően véleményező és ellenőrző szervekként működ­nek a kivándorlási ügy minden vonatkozásában. Az első kivándorlási törvény elvileg helyes úton járt, de attól eltekintve, hogy már nagyon is megkésve lépett érvénybe, gyakorlatilag nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Győr megye példája is azt mutatja, hogy a mozgalmak a korlátozások ellené­re sem vesztettek erejükből, sőt az esetleges további megszorításoktól, tilalmaktól való félelem inkább az ellenkező visszahatást eredményezte, főleg a mezőgazdasági napszá­mosok. cselédek és az ipari segédmunkások rétegeiben. És ebből a szempontból az a kor­mány-intézkedés sem segített, hogy a magyar állam az angliai Cunard Hajózási Válla­lattal kötött szerződést a Fiume—New York útvonalra, abból az elgondolásból kiindulva, hogy talán ilyen módon intenzívebb ellenőrzést tud kifejteni a kivándorlás felett. 11 GyÁL: Alispáni iratok. IX. 200/1900. " GyÁL: Alispáni iratok. I. 27/1900. " A községi jegyzők beterjesztett kimutatásai szerint egyik-másik kivándorló (Tét, líjmalomsok, Nagymório­hida) 1000-től 3000 koronáig terjedő ősszegeket küldött haza. " GyÁL: Alispáni iratok. X. 21/1902. 16 Törvények Gyűjteménye. 1901-1903. (Bpest. 1908Л 1903. évf. 43-«. 8 Századok 1969/4. sz. /

Next

/
Thumbnails
Contents