Századok – 1969

Közlemények - Lengyel Alfréd: Adatok a Győr megyei kivándorlási mozgalom történetéhez (1890–1910) 717/IV

ADATOK A GYÖK MEGYEI KIVÁNDOHLÁSHUZ 719 A felvilágosító munka azonban a tiltó rendszabályokkal karöltve sein volt elégséges ahhoz, hogy a megindult lavinának gátat vessen. 1893-ban már a Dél-Amerikába (elsősorban Braziliába) irányuló kivándorlás méretei is megnövekedtek, amiben nyilván része volt annak, hogy ott mezőgazdasági munkára lehetett számítani. Ez a számítás egyébként nem vált be: az illetékes konzulátusok hivatalos értesítései alapján Győr megye alispánja figyelmeztette a hiszékeny embereket, hogy a már kivándoroltak is a legsiralmasabb helyzetben vannak, mivel nemcsak a beígért földterülettől estek el, hanem még munkát sem tudtak maguknak biztosítani.4 A dél-amerikai hajójáratok forgalmának emelkedése ebben az időszakban azzal magyarázható, hogy az USA a kilencvenes évek táján átmenetileg korlátozó, sőt tiltó rendszabályokat léptetett életbe, a már túlzott arányokat öltő bevándorlások megfékezésére. Brazilja (és nem utolsó sorban Argentina) viszont kihasználták ezt az alkalmat, hogy feltöretlen hatalmas területeiknek a mezőgazdaságba való bekapcsolásához olcsó munkaerőket tudjanak szerezni. Győr megye járásai közül főként a sokoróaljai szenvedte el ezek kapcsán a legsúlyosabb veszteségeket, pedig az egymást érő belügyminiszteri körrendeletek alapján készített hirdetmények eléggé elrettentő képet festettek a Brazília felé igyekvő honpolgárok számára. .,Sokan nem is érik el úti céljukat, mert a titkos ágensek már Genovában kifosztják az áldozatokat, úgyhogy nem egyszer az államnak kellett közköltségen az ilyen személyeket hazahozatnia." De az effajta felhívásnak sem volt foganatja.5 Egyébként figyelemre méltó, hogy a legfelsőbb helyről érkező tájékoztatások 1890 őszén már arra is kiterjedtek, hogy felszólították a törvényhatóságok megfelelő szerveit : a lehetőségekhez képest derítsék ki az okokat, amelyek az embereket erre az elhatározásra indítják, holott előttük állnak a szomorú példák. 1897-ben Észak-Amerika ismét kitárta kapuit, részben azért is, mivel a déli kontinens felhalmozódó embertartalékában a saját gazdasági prosperitásának a veszélyeztetését vélte felismerni. A kivándorlási propaganda ettől kezdve ismét intenzívebbé vált, s ennek káros kihatásai csakhamar gyakorlatilag is jelentkeztek. — Győr megye alispánja körrendeletben hívta fel az alárendelt hatóságok és a lakosság figyelmét, hogy az Egyesült Államokból érkező prospektusok lényeges körülményeket elhallgatnak és a legtöbb esetben csak arra valók, hogy a társulatok profitját növeljék.6 A rendészeti intézkedések azt célozták, hogy az útlevél nélküli személyeket legalább a határállomásokon vegyék őrizetbe. — Ezek a sematikusan végrehajtott eljárások, módszerek azonban csak csekély mértékben csökkentették a meg-megismétlődő kivándorlási hullámok erejét, mivel a preventív célzatú propaganda tevékenység többé-kevésbé hatástalan maradt, a letartóztatásba került személyek száma aránylag igen alacsony szinten mozgott. Az okok kiderítésére történtek kísérletek, de ezek felszínességük következtében többnyire eredménytelenek voltak (általában azzal a megállapítással végződtek, hogy a kivándorlási irodák ós titkos ügynökök üzelmeit kell felszámolni), vagy tartózkodó módon körvonalazták a kialakult helyzet hátterében meghúzódó indítékokat, mert a törvényhatóságok el akarták kerülni a legfelsőbb fórumok részéről esetleg megnyilvánuló bírálatokat, retorziókat. — Ilyen körülmények közt nem csodálható, hogy érdemleges javulás nem történt a probléma megoldása tekintetében. Egy 1898 tavaszán kiadott belügyminiszteri körrendelet már utalt a kivándorlás tényleges okaira, amikor bevezetőjében az alábbiakat közölte Győr megye alispánjával: „Közismeretű tény, hogy hazánk egyes részeiben évtizedek óta folytonos, hol kisebb, hol nagyobb méretű, de állandó irányzatúnak mondható kivándorlás van folyamatban. Nyilvánvaló, hogy e sajnálatos mozgalom, amellett hogy közgazdasági és szociális tekintetben a legkedvezőtlenebb állapotokra mutat, nemzeti szempontból is oly káros jelenség, amelynek elhárításán munkálkodni a kormánynak egyik legfontosabb feladatát kell, hogy képezze."' A rendelet a továbbiakban leszögezte, hogy a bajok lényegének felmérése és a kivándorlás nagyságának értékelése céljából mielőbb statisztikai adatgyűjtést kell végrehajtani az egész országban, mert csak ilyen alapon lehet tiszta képet nyerni a hazájukat elhagyni akaró állampolgárok családi körülményeiről, vagyoni helyzetéről ós mindazokról a tényezőkről, amelyek a kivándorlási ügy egész komplexumára befolyást gyakorolnak. A Központi Statisztikai Hivatal által elkészített adatfelvételi lapok csakhamar meg is érkeztek a törvényhatóságokhoz, a megfelelő magyarázó utasításokkal, úgyhogy « GyÁL: Alispáni iratok. X. 24/1893. f' GyÁL: Alispáni iratok. X. 167/1895. ! GyÁL:Alispáni iratok. XI. 85/1896. ' GylL:Alispáni iratok. X. 42/1898.