Századok – 1969

Közlemények - Lengyel Alfréd: Adatok a Győr megyei kivándorlási mozgalom történetéhez (1890–1910) 717/IV

718 LENGYEL ALFBÉD fillérjeiket. Ezek az adottságok azonban csak korlátozott mértékben tudták a növekedőmunkanélküliséget levezetni, mivel a 80-as évek második felében az említett munkák nagyjából be is fejeződtek. Győr megye területén ugyan még a további esztendők is lehetőséget nyújtottak ilyen szűkös pénzkeresetre, de itt is csökkenő tendenciával. A megélhetési körülmények ily módon egyre rosszabbodtak, a közmunkák és bérek megcsappantak, az aratórészek megrövidültek s a mezőgazdasági munkásság, a szegényparaszti réteg helyzete szinte kilátástalanná, a távolabbi jövőt illetően is teljesen bizonytalanná vált. A szlovák és kárpát-ukrán nemzetiségek által lakott vidékek népei már csak a nemzetiségekkel szemben megnyilvánuló nemzeti elnyomás miatt is, könnyebben döntöttek jövőjük további alakulása felett. Kezükbe vették a vándorbotot és nekivágtak a tengerentúli útnak, melynek másik oldalán az ,,új világ" várta őket csalogató Ígéreteivel. — A magyar ajkú lakosság eleinte tartózkodással szemlélte ezeket a jelenségeket, de amikor a javulás legcsekélyebb előjeleit sem látta életküzdelmében ós az elvesztett föld utáni vágy is hajtotta, sokan kezdtek foglalkozni (főleg a volt földtulajdonos kisparasztok) a kivándorlás, az otthon, a hazai szülőföld elhagyásának tervével. Az első jelentősebb létszámú csoportok az 1881 —1890 közti időszakban távoztak Amerikába ós a példa követése a Dunántúlon is egyre inkább szedte áldozatait. Győr megyéből ebben az évtizedben összesen 5340 en vándoroltak ki az Atlanti Óceán túlsó partjaira, ami gyakorlatilag annyit jelentett, hogy a vármegye népességének kb. 6%-a hagyta el már akkor az országot. Ha számításba vesszük azt, hogy a dunántúli megyék csoportjában éppen Győr megye állott az addig elszenvedett lélekszám-veszteségek rangsorolási listájának végén, akkor optimális becslések szerint sem lehet vitás, hogy a kivándorlási mozgalmak 1890 előtti hullámai is már komoly kieséseket okoztak az ipari és mezőgazdasági munkaerők állományában. Egy konkrét példát kiragadva a sok közül, a sokoróaljai járásbeli Gyarmat község esetében a következő helyzetképet lehet megállapítani:2

a hozzávetőleg 1500 lélekszámú faluból 1888-tól kezdődően 189G tavaszáig 50-en vándoroltak ki Amerikába. A községi elöljáróság által készített kimutatás szerint a legtöbben napszámosok, zsellérek voltak, akik korábban a szegényparaszti (1 — 5 holdas) rétegbe tartoztak. A kivándoroltak néhány kivétellel valamennyien családos emberekként hagyták el otthonaikat és életkorukat tekintve átlagosan a 25 — 40 évesek korosztályaiból tevődtek össze. Távozásukat súlyos anyagi helyzetükkel, a családra váró nyomosúságos jövővel indokolták. — A vázolt keresztmetszet a többi község esetében is hasonló jelenségeket mutatna, tehát igazolja azt a megállapítást, hogy a vándorlási mozgalmak már kezdeti szakaszukban is a produktivitás teljében levő munkáskezeket ragadták ki a gazdasági élet hazai organizmusából. A kormányzat eléggé megkésve eszmélt fel, hogy meg kellene tenni a szükséges ellenintézkedéseket, persze elsősorban rendészeti tekintetben, de addig is a helyi hatóságok meglehetősen magukra voltak hagyatva, inkább öntevékeny kezdeményezéseiken múlott, hogy a lokálisan észlelhető bajoknak valamiképpen elejét vegyék. Figyelmet érdemel e vonatkozásokban a pusztai járás főszolgabírójának 1891 végén tett jelentése, amely 4 Ravazd községbeli személynek a váratlan eltűnésével kapcsolatosan, az alábbiakat tartalmazta: „Nevezettek az éjjel (dec. 26-án) nyilván olyan céllal távoztak el, hogy Amerikába vándoroljanak. Letartóztatásuk végett a győri kapitányságot távirati úton megkerestem, de nem hiszem, hogy célt érjek, mert az illetők nem a szokásos pór, hanem városias ruhában tervezik kiszökésüket, ami a felismerést megnehezíti. — Az említettekkel együtt Ravazdról eddig már húszan mentek ki Amerikába és igen valószínű, hogy ezen szám százakra fog felszaporodni, ha erélyes kormányintézkedés a megakadályozásra segélyünkre nem lesz. Egyben kérem Móltóságodat, kegyeskedjék a kormányhoz felterjesztést intézni az iránt, hogy a bécsi „Red Star Line" nevű cég Magyarország területére a csábításoktól eltiltassék."3 A törvényhatóságok nem is mulasztották el az ilyen irányú kérelmek továbbítását, de az országgyűlés — néhány szórványos rendelet kivételével — behatóbban csak a századfordulót követően foglalkozott a problémával. A kormányzat ugyanis azon az állásponton volt, hogy az állam nem tilthatja meg polgárainak, hogy gazdasági érvényesülésüket esetleg más országban, vagy akár a tengerentúli államokban keressék. így korlátozó intézkedéseit inkább olyan szemszögből foganatosította, hogy a különféle hajóstársaságok, kivándorlási irodák bűnös tevékenységét megakadályozza, a csalárd szándékú mesterkedéseket hivatalból üldözze ós a távozásra készülőket a külföldi munkaviszonyokról, kereseti lehetőségekről megfelelően tájékoztassa. ! Győri Állami Levéltár (a továbbiakban: GyÁL>: Alispáni iratok. XI. 19/1890. • GyÁL: Alispáni iratok. XI. 28/1891.