Századok – 1969
Tanulmányok - Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29.–szeptemer 8.) 30/I
62 ÖLVEDI IRNÁC esetben is legfeljebb csak két hétig tudják folytatni a harcot, továbbá, hogy a németek különös jóindulatára nem számíthatnak. Mégis végkövetkeztetése: „Nekünk együtt kell harcolnunk a németekkel, ezért igyekezzünk tőlük, ha lehetséges mielőbb 2, 3, 4, ha lehetséges öt páncélos hadosztályt kapni. Mi angol megszállást kérünk, hacsak jelképeset is, de a bolsevizmus ellen harcolunk." Hasonló hangnemben szóltak hozzá a kormány többi tagjai is. Beszéltek a németek által elkövetett óriási stratégiai hibákról, sajnálkoztak,hogyLengyelország, a Baltikum, Magyarország és a Balkán orosz megszállás alá kerül. Megemlítették, hogy a németek sokat ígérnek, de azt nem tartják be, mindent nyugatra telepítenek, s hogy rosszindulatulag viselkednek, fenyegetőznek stb. A miniszterelnök azt is tudomására adta a jelenlevőknek: ha a Német Birodalom sorsa eldől, mielőtt kilépnének a fasiszta blokkból , . . . akkor Magyarország egy rossz pontot kap, hogy végig kitartott szövetségese mellett". Hennyey külügyminiszter a nemzetközi fejleményeket értékelve kijelentette: ,,Az angolszászok . . . nem uralják a helyzetet és az oroszok katonai fölényük folytán annyira diktálnak, hogy nem hiszi azt, hogy az angolszászok hajlandók lennének külön fellépni. . ." Magyarország érdekében. (Kiemelés tőlem — ö. I.) Ezen tények tudomásul vétele ellenére a „ . . . külügyminiszter Űr is - mondja a jegyzőkönyv — százszázalékig a németekkel való együttműködés mellett van . . . Rámutatott arra is, hogy az angolok hónapok óta azt kívánják tőlünk, , hogy forduljunk a németek ellen. Ezt nem tehetjük meg." Arról is informálta az , egybegyűlteket, hogy „fegyverszünetet csak a három szövetségestől lehet kérni, éspedig egyidejűleg".77 A vezérkari főnök által feltárt katasztrofális helyzet ellenére a szeptember 8-i minisztertanácson valamennyien, még azok is, akik előző nap a koronatanácson támogatták a fegyverszünet kérésének gondolatát, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ha megkapják az ígért német segítséget, akkor jobb harcolni, mint fegyverszünetet kérni. Nemcsak Jurcsek és Reményi-Schneller — Veesenmayer bizalmi emberei — ellenezték a fegyverszünetet, hanem a teljes Lakatos-kormány annak a napirendről való levétele mellett foglalt állást. Annyira hatása alatt voltak a saját propagandájuknak, az angolszász csapatok ideérkezését váró irreális koncepciónak, hogy a kedvezőtlen hadihelyzet ellenére, még a német válasz és fenyegetés nyilvánosságra hozatala előtt a fegyverszünet helyett a háború folytatását választották. Két embernek volt más a véleménye: gr. Teleki Bélának és a vezérkari főnöknek. Mindketten — ha nem is konkrét formában — a fegyverszünet kérését javasolták. Még Horthy is közelebb állt a fegyverszünet gondolatához, mint miniszterei. Egyedül a Kommunista Párt és a Magyar Front értékelte helyesen a romániai eseményeket és követelte az azonnali fegyverszünetet a Szovjetunióval, az együttműködést a Vörös Hadsereggel és az országban állomásozó, a Romániából ide menekült fasiszta csapatok lefegyverzését, a fegyveres harcot a németek ellen. A Magyar Front nemcsak követelt, hanem az együttműködést is felajánlotta. A háborúból való kiugrás biztosítása, az ország hadszíntérré válásának elkerülése végett késznek mutatkozott, hogy a demokratikus erőket felvonultassa Horthy mögött, ha vállalja a szembefordulást a németekkel.7 8 Az ezzel kapcsolatos terveket, elgondolásokat a kormányzóhoz "OL. Mt. jkv. 1944. szept. 8. 78 Kállai Gyula: i. m. 252—253. 1. ,,A Kommunista Párt, noha nem voltak illúziói Horthyék becstelen spekulációs játékát illetően, mégis mindent megtett, hogy a
