Századok – 1969

Tanulmányok - Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29.–szeptemer 8.) 30/I

ADALÉKOK HORTHY JíS A LAKATOS-KORMÁNY KATONAPOLITIKÁJÁHOZ 63 eljuttatott memorandumaiban részletesen kifejtette, megmutatta a katasztrófából kivezető egyetlen járható utat. Ennek kierőszakolására azonban a Magyar Függetlenségi Front — a lakosság nagymérvű passzivitása és várakozó magatartása miatt — az ország politikai és katonai vezetésére a háború utolsó szakaszában sem tudott nyomást gyakorolni, a fordulatot nem tudta kikényszeríteni. * A Iaçi—kisinyovi hadművelet a „Dél-Ukrajna" hadseregcsoport szétverésével Magyarországnak is kedvező külső feltételeket teremtett a fasiszta blokkból való kilépéséhez. A hadműveleti helyzet és a német—magyar erőviszonyok alapján túlzás nélkül állítjuk, hogy az országot megszállva tartó csapatok semmi szín alatt nem akadályozhatták volna meg az átállást, ha a kormány és a hadsereg vezetői erre vállalkoznak és azt megfelelően előkészítik. Ha a Kárpát-Ukrajnában és Észak-Erdélyben tevékenykedő 1. és 2. magyar hadsereg a szovjet csapatok előtt megnyitja a hegyvidék útvonalait és a németek ellen fordul, a kiugrás augusztus végén—szeptember elején, ha nem is zökkenő nélkül, de végbemegy. A németek ugyanis a Romániában elszenvedett csapástól még nem tértek magukhoz. A magyar hadsereg átállása, az arcvonal megnyitása pár nap alatt a déli szárny teljes széthullását eredményezhette volna: Ebben az esetben a Magyarország északkeleti, keleti és déli határai mentén tervbevett új német hadászati arcvonal kialakítása meghiúsul, aminek felmérhetetlen katonai és politikai következményei lettek volna a háború további menetére. A horthysta politikai és katonai vezetők nem éltek a történelem adta lehetőséggel, a háborúból való kiugrás kedvező feltételeit, a jó katonapolitikai helyzetet nem használták ki. Felismerték, hogy a háború elveszett, arról is tudomásuk volt, hogy a nemzetközi közvélemény Magyarországtól is tetteket vár. Mindezek ellenére a szovjetellenes háború folytatását választották, s mivel a maguk erejéből erre gyengék voltak, segítséget kértek a németektől. Ennek a következménye, hogy hazánk Hitler utolsó csatlósa maradt, az ország hadszíntérré változott, ahol a váltakozó hevességgel dúló harcok 194 napig tartottak. Olaszok, románok, finnek, bolgárok megtalálták a lehetőséget a kilépésre, csak a magyar uralkodó osztály nem. A hadászati és hadműveleti helyzet szeptember 8-a körül még mindig alkalmas volt a kiugrásra, csak cselekedni kellett volna. A németek elgondolása a Keleti és a Déli-Kárpátok lezárására megbukott. A szovjet csapatok a hegyláncon már átjutottak és feltartóztathatatlanul törtek előre a Magyar Alföld felé. Magyarországon a szovjet csapatok előnyomulásának megakadályozására sem német védelem, sem német erő ekkor még nem volt. Az arcvonal megnyitásával, a szétszórt, az országba bemenekült német alakulatok megtámadásával, lefegyverzésével végre lehetett volna hajtani a fordulatot. Ez a lépést nem a németek akadályozták meg, hanem Horthy és kormányának rövidlátó, még mindig illúziókat kergető katonapolitikája, amely mellett még akkor is kitartottak, amikor már előttük is világossá vált: az angolszászok nem előzhetik meg a szovjet hadsereget Közép-Európában és a Szovjetunió kikapcsolásával nem köthetnek fegyverszünetet. Képtelenek volmagyar reakció komolyan szembeforduljon a németekkel. Álláspontja az volt, hogy még a 12. óra előtt 5 perccel is lehetséges az együttműködés Horthy, a hadsereg és a magyar front között, ha e szövetség a magyar reakció politikájának igazi fordulatára épül."