Századok – 1969

Tanulmányok - Ormos Mária: A Rajna-vidék német megszállásának közép-európai hatása 664/IV

678 ORMOS MÁRIA Ilyen körülmények között a szovjet kormány határozott náciellenes álláspontja nem juthatott lényeges szerephez a konfliktus megoldásában, Németország megfékezésében. A francia kormány teljes passzivitásán etekintetben nem tudott változtatni Alphand moszkvai nagykövet buzdítása sem. Alphand március 8-i jelentésében rámutatott arra, hogy Franciaország számára az egyedül helyes politika a szovjet szövetség, melyet szerinte hiba volt már régen nem ratifikálni. „A mi egyetlen esélyünk — írta Alphand - arra, hogy Németországgal dűlőre jussunk, az, ha hűek maradunk szövetségeseinkhez és barátságainkhoz." Jelezte, hogy a szovjet politikusok erélyes fellépést várnak a francia kormánytól és azt készek támogatni. Jungerth moszkvai magyar követ március 8-án jelentette, hogy a szovjet politikai körök véleménye szerint a német kormány valódi célja „megerősíteni a német fasizmus stratégiai és politikai pozícióit az európai nemzetek elleni háborúban, valamint előkészíteni állásaikat egy Franciaország, Belgium és Csehszlovákia elleni támadásra". A német ígéretek célja „egyrészt, hogy Franciaország és Anglia közé éket verjenek, másrészt, hogy palástolják ama tényt, hogy a német puskák a Rajna partján az európai béke szíve felé vannak irányítva". A berlini szovjet nagykövetség a német lépés után azonnal utasítást kapott, hogy haladéktalanul szakítsa meg a folyamatban levő tárgyalásokat a Szovjetuniónak nyújtandó 500 millió márkás hitelről német iparcikkek vásárlására. Ugyanakkor a szovjet kormány diplomáciai képviselői útján tudtára adta az érdekelt kormányoknak, mindenekelőtt a brit kormánynak, hogy nézete szerint a német békeszegő lépésekben a Rajna-vidék remilitarizálása csúcspontot jelent, s hogy véleménye szerint a további agresszió nem újabb engedményekkel, hanem csak határozott ellenállással kerülhető el. Ezért a Szovjetunió kormánya kész részt venni minden a Népszövetség által elhatározandó akcióban. Ellenzi a Németországgal való tárgyalást, mert az ilyen kísérletek csak azt jelentik, hogy szemet hunynak a békék súlyos megsértése előtt, s ez csapás a kollektív biztonságra és a Népszövetségre. Ebben az értelemben foglalt állást a népszövetségi tanács-ülésen Litvinov külügyi népbiztos is. Diplomáciai körökben megjegyezték, hogy Litvinov pontosan úgy beszélt, ahogyan az angol külügyminiszternek kellett volna beszélnie.8 A szovjet kormány erőteljes fellépése és segítőkészsége nem módosított a francia kormány törekvésén: azon, hogy a konfliktust kizárólag nyugati keretekben és elsősorban Angliával kollaborálva számolja fel. Nagyon kevés figyelmet szenteltek ezúttal Párizsban a Franciaországgal szövetséges, illetve fenyegetett közép-európai kisállamoknak is. Ezek körében elsősorban Ausztria és Csehszlovákia érezte közelről érintve magát. Ennek okát a párizsi magyar követ az alábbiakban fogalmazta meg: „. . . ha megengedik a német birodalom határának beton-övvel való megvédését, amely feltartóztatja a francia támadást, úgy szabad kezet ad az ember neki, hogy a Keleten agresszíve lépjen fel ellenvágás lehetősége nélkül. Valóban, ha sikerül Németországnak a Rajna-vidék demilitarizációját véglegesen kiküszöbölni, s néhány éven belül saját határát a francia Maginot-vonalhoz hasonló, bár tökéletesebb módon kiépíteni, Franciaország értéke keleti szövetségeseivel szemben nagy mértékben csökkenni fog, mert tudatában lesznek 8 K. 63. 1937 — 21 — 864(923) Jungerth moszkvai m. követ jel. 1936. márc. 10. DDF II/l. 329. sz. 438-439. 1.: 364. sz. 480. 1.: 366. sz. 481. 1.: 426. sz. 552. 1.: 452. sz. 584.