Századok – 1969

Tanulmányok - Ormos Mária: A Rajna-vidék német megszállásának közép-európai hatása 664/IV

A RAJNA-VIDÉK NÉMET MEGSZÁLLÁSÁNAK HATÁSA 677 vető változás következett be a vezérkar szemléletében. 1934-ben a szovjet szövetséget a francia jobboldal vetette fel, s ezt a törekvést a hadsereg vezetői támogatták. 1936-ban ugyanezt a politikát, még enyhített formában is, a rohamosan erősödő baloldali csoportoknak tett engedményként kezelték és ellenezték. A kérdés eme oldala részletesebb belpolitikai elemzést kívánna... amire itt nem vállalkozhatunk. Eltérően a vezérkar álláspontjától, a kormány és a diplomáciai testület tagjainak egy része a német lépésre adandó francia választ sorsdöntőnek látta. A berlini francia nagykövet végre felismerte, hogy az egymást követő német lépések módszertanilag azonosak, és azonos körülmények között, azonos eredménnyel kerülnek végrehajtásra. Németország 1934 októberében fait accompli t teremtett, amikor kilépett a Népszövetségből és elhagyta a Leszerelési Konferenciát. Ugyanígy járt el 1935 márciusában, midőn egyoldalúan deklarálta a német fegyverkezési egyenjogúságot, s 1936-ban a rajnai kérdésben került sor a harmadszori ismétlésre. „Az ember azt gondolhat ja, hogy a másodikra csak azért került sor, mert az első sikerült, és a harmadikat nem hajtották volna végre, ha a második nem valósul meg hiánytalanul — írta a nagykövet.—A három művelet nem elszigetelt epizód; láncot alkotnak, vagy inkább egy lánc gyűrűit és ezen a láncon semmi sem mutatja, hogy a végére értünk volna." François-Poncet úgy vélte, hogy a III. Birodalom többre tör, mint II. Vilmos Németországa, s leszögezte, hogy a következő lépés „Ausztria meghódítása lesz". Midőn a nagykövet helyesen elemezte a helyzetet, adós maradt annak megállapításával, hogy Franciaországnak mit , kellene tennie. Ezt a kormány, közelebbről a miniszterelnök és a külügyminiszter sem tudta. Miután kiderült, hogy a francia hadvezetőség önálló akciót elképzelhetetlennek tart, s ezt egyébként a kormánykörök is annak tartották, 1 legfőbb feladatuknak vélték Anglia megnyerését a közös akcióra. Már az első pillanatokban kiderült azonban, hogy Angliát nemcsak közös katonai fellépésre, de szankciókra sem lehet megnyerni, sőt még Németország határozott szóbeli elítélése is akadályokba fog ütközni. A francia kormányt és a katonai tényezőket ez a körülmény nem az önálló eljárás irányába, hanem az engedmények felé tólta. Sarraut a március 8-i keményhangú rádióbeszéd után 10-én már sokkal lágyabb húrokat pengetett a kamarában. Sziikséges-I nek tartotta, hogy beszéde elején cáfolja a „vádat", mely szerint a Szovjet, unióhoz fordult volna segítségért. Bejelentette, hogy a francia kormány kérte a Népszövetség tanácsának azonnali összehívását, majd meglehetősen erőtlenül hivatkozott a nemzetközi intézményekre, a jogra, melyhez Franciaország minden csalódás után hű marad. Bejelentette, hogy Franciaország . kész tárgyalni Németországgal Németország jövőjéről, amennyiben a jogrend megsértését reparálják. A párizsi magyar követség távirata szerint a miniszterelnök beszéde „szánalmas benyomást tett". Egyébként a francia kormánynak tényleg nem volt szá i éka a konfliktus felszámolásához a Szovjetunió segítségét kérni. Attól tartót hogy a szovjet segítség igénybevétele — nemcsak katonai, de diplomáciai nyomás esetén is — újabb olajat öntene a tűzre, s Franciaország eljátszana a még fennálló lehetőséget is az angol segítség elnyerésére.7 7 DDF II/l. 350. sz. 461-467.1.: K.63. 1937-21-804 Flandin táv. a Népszövetség titkárságához, márc. 9.: DDF II/l. 369. sz. 483. 1.: Journal Officiel 1936. márc. 10. 2. ülés 854 — 856. 1. K. 63. 1937 — 21 — 864(891) Párizsi m. köv. táv. 1936. márc. 10.