Századok – 1969

Tanulmányok - Ormos Mária: A Rajna-vidék német megszállásának közép-európai hatása 664/IV

676 OKMOS MÁEXA Párizsban szélesebb politikai körökben a német lépés nagy meglepetést vagy megütközést nem okozott. Annál izgatottabbá vált azonban a kormány. A hír vétele után minisztériumközi tanácskozást hívtak össze, s itt többen azonnali katonai intézkedéseket követeltek. Maurin hadügyminiszter és Gamelin vezérkari főnök határozott ellenállására azonban ezeket a javaslatokat elejtették. A francia hadvezetés számottevő személyiségei a legnagyobb mérsékletet mutatták katonai kérdésekben, de ugyanakkor erélyes diplomáciai fellépést követeltek a kormánytól. Ilyenformán március 8-án Sarraut miniszterelnök rádióbeszéde és az ugyanakkor lefolytatott felső katonai tanácskozás tónusa nagyon eltért egymástól. Sarraut szokatlanul erélyes hangot ütött meg és kereken kijelentette, hogy Franciaország a német lépést nem hajlandó eltűrni. Ugyanakkor Gamelin vezérkari főnök a minisztertanács kérdésére, hogy a francia hadsereg ki tudná-e űzni a német erőket a vitatott zónából, nem adott pozitív választ. Kijelentette, hogy a francia hadsereg megjelenése a zónában egyértelmű a háborúval. A vezérkari főnök egyúttal a kormányt, illetve a Szovjetunióval kötött szerződést tette felelőssé az események alakulásáért. Utalt írásos feljegyzésére, amelyet a ratifikáció előtt nyújtott át a külügyminisztériumnak, s melyben figyelmeztette azt, hogy a szerződés következménye a demilitarizált övezet német megszállása lesz. Kijelentette ugyanakkor Leger vezértitkárnak: „Ha mi erőszakkal ellenállunk a megszállásnak, az a háború." Most az volt a véleménye, hogy a francia hadsereg csak akkor indulhat el ezen az úton, ha Anglia, Olaszország és Belgium követi. A francia hadvezetőség tehát lényegében nemet mondott, s a kormányra bízta, próbálja meg az ügyet diplomáciai úton — Anglia és a többiek segítségével — rendezni. Hasonlóan óvatos álláspontra helyezkedett a flottaadmiralitás is. Óvott attól, hogy „kalandos" felvonulásba becsátkozzanak, hogy a flottát katasztrófának tegyék ki, s rámutatott egy esetleges Németország ellenes blokád minden lehetséges veszélyére. Szintén azt hangoztatta, hogy Németország feltartóztatásának lehetősége, vagy lehetetlensége Angliától függ; Angliától független tengeri akciót Franciaország nem kezdhet. Midőn végül a kormány sürgetésére a vezérkariak nagy késéssel mégiscsak kidolgoztak egy tervet az övezetnek mintegy zálogként történő megszállására, az tendenciózusan túlzott feltételeket tartalmazott. Mikor a feljegyzés a teljes francia katonai, légi és tengeri erők felvonultatását tartja szükségesnek, azonnali áttérést kíván a hadigazdálkodásra, felkészülést az általános mozgósításra, s hangoztatja, hogy az ehhez szükséges költségek napi 20 millió frankos kiadást követelnének, nem könnyű elhárítani azt a benyomást, hogy szerkesztői a tervezetet a kormány elrettentésére szánták.® Nehéz magyarázatot találni arra a kérdésre, hogy milyen tényezők idézték elő a francia felső katonai körök defetizmusát. Utólag rosszul értesiiltségre hivatkoztak, amennyiben híreik szerint a német katonai, de főleg légierő lényegesen nagyobbnak mutatkozott, mint a valóságban volt. Bár ezt az állítást nem áll módunkban okmányszerűen cáfolni, valóságának lehetősége igen kicsi. Sokkal valószínűbb, hogy a hadsereg vezetői a szovjet orientációt akarták megbuktatni. A paktum ratifikálását nemcsak Gamelin tábornok, de Pétain marsall is hevesen ellenezte, s az országot a kizárólagos angol szövetség vonalára akarta terelni. Ebből a szempontból 1934 és 1936 között alap-6K. 63. 1937 — 21 — 864(974) Khuen-Hedervári párizsi bővet jel. 1936. márc. 14.; DDF II/l. 334. sz. 444—446. 1.: 291. sz. 502 — 603. 1.: 392. sz. 504—506. 1.