Századok – 1969

Tanulmányok - Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29.–szeptemer 8.) 30/I

ADALÉKOK HORTHY JíS A LAKATOS-KORMÁNY KATONAPOLITIKÁJÁHOZ 61 németek ... "a kormány segítségére jöhetnek. Greiffenberg megígérte, hogy 8-án délután 5 óráig meg fogja kísérelni annak a megállapítását, hogy mit tudnak adni. . . ebben a rendkívüli súlyos helyzetben".7

4 Határozott állásfoglalás tehát a kilépést illetően a koronatanácson sem született. Feltételesen gondoltak csak fegyverszünetre, „ha a németek nem segítenek", „ha nem küldenek csapatokat". Fenyegetéssel próbálták kicsikarni a Guderiantól kapott ígéretek megvalósítását. A külügyminiszter a koronatanács után a következő üzenetet küldte Bakách-Bessenyeyhez: ,, . . . a súlyosbodott katonai helyzet alapján — orosz páncélos hadtestek felvonulása a Délkeleti-Kárpátok előtt — ultimátumot intéztünk a német legfelsőbb vezetéshez, így tehát a fegyverszünet lehetősége fennáll". De, mint írja, ez a „lehetőség" nem került megvalósításra. Szeptember 8-án ugyanis megérkezett a reménytkeltő német válasz.7

5 A koronatanács, amikor az ultimátum mellett döntött, biztos volt abban, hogy a németek segítenek, mert a szovjet csapatok előnyomulásának feltartóztatása legalább annyira, ha nem jobban a német hadvezetésnek is érdeke volt. A fegyverszünet mérlegelése ellenére az volt a hivatalos álláspont, hogy Magyarországnak a Kárpátokban és Erdélyben a védelmi harcot folytatni kell.76 Ez volt a nézete a kormánynak is. Ezt bizonyítja a minisztertanács szeptember 8-i rendkívüli ülése, amely lezárta a Lakatos-kabinet működésének első szakaszát. A miniszterelnök az egybegyűlteket tájékoztatta az előző esti koronatanács határozatáról, majd felkérte a vezérkari főnököt, hogy ismertesse a hadihelyzetet. Vörös János vezérezredes tárgyilagosan hangsúlyozta, hogy magukra vannak hagyva, erősebb német segítségre nem számíthatnak, továbbá, hogy német segítséggel is csak késleltetni tudnák a szovjet csapatok előnyomulását, de feltartóztatni nem. Arra is rámutatott, hogy az angolszászok Köz ép - E u r óp áb an a szovjeteket már nem előzhetik meg. ,, . . . kénytelenek deferálni a bolsevisták előtt". Mindezek alapján a következőket javasolta: kímélni kell a magyar vért és meg kell védeni a magyar érdekeket. „A keleti arcvonal addig tartja magát, amíg bírja. Viszont a politikai fronton . . . meg kell tenni a szükséges előkészületeket." Mint ténytel kell ismerni, hogy a vezérkari főnök revideálta szeptember 4-i álláspontját, árnyaltabban fogalmazott és már más lehetőséget is látott, mint a harc folytatását. Az sem lehet vitás, hogy a „politikai előkészületek"-en a fegyverszünet kérésének előkészületeire utalt. A másik katonai vezető, a honvédelmi miniszter már nem ennyire tárgyilagos. Elmondta a már ismert szöveget: az oroszokkal szemben védekeznünk kell . . . Ha a németek tényleg ideküldik a megígért három páncélos hadosztályt, úgy védekezni is fogunk". Azt azonban ő is elismerte, hogy ebben az 74

KTB/OKW. 837. 1. és OL. Mt. jkv. 1944. szept. 8. 75

Hennyey Gusztáv: Magyar erőfeszítések . . . 24. 1. 76

Hennyey Gusztáv: Magyar erőfeszítések . . . 18—19. 1. „Lelkiismereti problémát jelentett a kormányzó számára — írja Hennyey — a Németországgal fennálló szövetségi viszony felbontása. Sohasem állott szándékában, hogy katonai akciót indítson Németország ellen ... A fegyverszünet mérlegelése ellenére úgy döntött, hogy Magyarországnak a Kárpátokban és Erdélyben a védelmi harcot folytatnia kell, amit már a Lakatoskormány első minisztertanácsán is határozottan kifejezésre juttatott. Az orosz erők feltartóztatása . . . nemcsak magyar, hanem német érdek is volt . . . Németországnak Magyarországra nemcsak földrajzi helyzeténél, hanem hadműveleti szempontból is szüksége volt. Magyarország tehát joggal elvárhatta Németországtól, hogy védelme szempontjából mindent megtegyen . . ."